Az teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy az X-Men sorozat - ha messze nem is a legjobb, vagy legegységesebb, de - a leginkább mer kilépni a komfortzónájából a jelenlegi szuperhősszériák közül. A 2000-es X-Men - A kívülállók is a maga idejében formabontó volt, sok szempontból még ma is az (pl. a felkavaró nyitójelenet), de az elmúlt években beállni látszott a Marvel Filmes Univerzuma által diktált könnyedebb tempóba. Ezzel együtt a Fox a Deadpoollal és annak merészségével elengedte a gyeplőt, ami kifizetődőnek látszott, hiszen a Logan is hatalmas siker mind anyagilag (97 milliós gyártási költségre az első 3 nap alatt 85 millió dollárt hozott hazájában), mind kritikailag. A fősodornál az Apokalipszis kisebb botlásnak minősült annak megosztó kritikai visszhangja miatt, de az újraindított idővonal továbbra is számtalan lehetőséget rejt magában, ezzel pedig a Fox szeretne is élni.
Az eddigi két trilógiának egyértelműen a két ellentétes oldalon álló, más-más nézetet valló, egymást mégis tisztelő mutánsvezér volt a szíve és a lelke. Az éppen aktuális viszonyuk határozta meg a cselekményt és a szereplők egymáshoz való viszonyrendszerét amellett, hogy nézőpontjuk releváns tudott és tud maradni a mai napig, verbális összecsapásaik pedig legalább annyira izgalmasak voltak, mint amikor Farkas aprította az ellent. Most hogy Logan kikerült a képből, ezt is háttérbe kívánják szorítani a széria egyik producere Lauren Shuller Donner szerint.
Nem kívánjuk ismét bemutatni a Charles-Eric viszonyrendszert... Ez egyszerre felszabadító és frusztráló, de elsősorban felszabadító érzés.
Természetesen a karakterek továbbra is a világ elengedhetetlen hozzátartozói maradnak, azonban Donner szerint
Sok más elmesélni valónk van még.
Annyi bizonyos, hogy Patrick Stewart is leköszönt most a Logannel Xavier professzor szerepéről (habár Hugh Jackmannel ellentétben ő hajlandó lenne visszatérni Deadpool kedvéért), ellenben James McAvoyt még biztosan láthatjuk tarkopaszon, hiszen fel fog bukkanni a jövőre érkező X-Men: New Mutantsban és vélhetően a Főnix történetét feldolgozó új moziban is kiemelt szerep jut majd neki. Azonban arról semmit nem tudni, hogy Michael Fassbendert esetleg újra láthatnánk-e Magneto szerepében (Ian McKellent pedig meg se merjük kérdezni), hiszen az ázsiója - és a gázsija - Az elsők óta rengeteget nőtt, ugyanakkor az Assassin's Creed eléggé megtépázta a hírnevét és jól jönne egy állandó franchise a díjesélyes alakításai mellé. Ezért Donner kijelentését nem tudjuk nem úgy venni, hogy esetleg eme koncepció váltás mögött az is állhat, hogy sem Fassbenderrel, sem pedig a Mystique-t alakító Jennifer Lawrence-szel nem sikerült megegyezni egy esetleges folytatásról.
Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az X-Mennek így 17 év után el kell hagynia a bejáratott utat, és mindezt úgy, hogy közben ne felejtsen el önmaga lenni, a két mutánsvezér és és az általuk képviselt ideológiák nélkül pedig kérdéses, hogy akkor mi marad? Mindenképpen érdekes időszak elé nézünk, annyi bizonyos és vízválasztónak ha a Josh Boone (Csillagainkban a hiba) rendezte New Mutants még nem is, a hetedik mozi (a Farkas és Deadpool filmeket nem számolva) mindenképpen vízválasztó lesz.