Észak-Amerikában a jegypénztáraknál nem állt be érdemi változás, ugyanis immár 5. hete a Fekete Párduc trónol az első helyen, ami az Avatar óta egy filmnek sem sikerült. A Tomb Raider pedig sikertelenül próbálta meg újjáéleszteni Lara Croft legendáját és a még viszonylag karcsúnak mondható 94 millió dolláros költségvetésre soványnak számító 23,5 millió dolláros első hétvége, valamint a hervatag kritikák sem kecsegtetnek sok jóval a Warner mozijának. A mindössze 17 millió dollárból készült Kszi Simon (hagyunk időt lenyugodni az eredeti Love, Simon után) viszont a 11,5 milliós rajtjával abszolút korrektnek mondható egy elsősorban a fiatalokat megcélzó mozinál, a pozitív média visszhang pedig 40 millióig is elviheti, ha nem tovább. Márpedig az amerikai sajtóban rengeteg szó esik Greg Berlanti, az Arrow-verse író-producerének rendezői debütálásáról, lévén ez az első stúdió film, amelynek a protagonistája egy meleg tinédzser.
Ebbe a dicshimnuszba állt be a francia-kanadai csodagyerek színész-író-rendező, Xavier Dolan is. A Berlantihoz hasonlatosan nyíltan meleg, mindössze 28 éves Dolant a független filmek egyik üdvöskéjének tartanak olyan munkái alapján, mint a Megöltem anyámat, a Képzelt szerelmek, vagy a Tom a farmon, legújabb alkotását, The Death of John F. Donovant már olyan nagy nevekkel készítette, mint Natalie Portman, Jacob Trambley, Michael Gambon, Kit Harington, vagy Kathy Bates. Ezek mindegyike fajsúlyos dráma és vissza-visszatérő elem bennük az anya-fia kapcsolatok éppúgy, mint a másság. Dolan Instagrammon pedig nem győzte elismerni Berlanti filmjét, pontosabban annak is a hatását.
Ne is a filmről beszéljünk, hanem összpontosítsunk arra, hogy egy hollywoodi stúdió egy coming outoló tinédzserről készített filmet. Kinyílt egy olyan ajtó, amely már korábban is, most azonban látom a fényt az alagút végén.
Gyerekként rengeteg LMBTQ filmet néztem, kétségbeesve keresve a választ a bezárt szobámban. A legtöbbjük inspirálóan hatott arra a művészre, akivé válni akartam, de elhagyták azt a fiatalembert, akivel többet kellett volna foglalkoznom. Öngyilkosságok, csalódások, zaklatások... A Kszi Simon mindezt teljes komolyságában, normalitásában mutatja meg, viszont inspirálóan hatnak a mai, önmagukat elfogadni képtelen tinédzserek számára, akik megnézik a filmet. Talán ez megtanítja a számukra, hogy az életük még ha nem is olyan kiváltságos, mint Simoné, tehetnek egy lépést előre.
Hogy Dolan mennyire nem a levegőbe beszél, azt a kritikák éppúgy kiemelik, mint a közönség. A manapság sokat szidott Rotten Tomatoes-on 91%-on áll a kritikusoknál és 92%-on a közönségnél (alig elmaradva a hasonló Szólíts a neveden! eredményeitől), a nézői értékeléseket összesítő Cinemascore-on pedig a műfajtól rendkívül szokatlan A+-os, vagyis a lehető legmagasabb minősítést kapta, Grace Randolp kritikus pedig egyenesen tökéletes mozinak nevezte, mint ahogy Chris Stuckmann is egy A--ra értékelte. A szakma Dolanhez hasonlóan fontos filmnek tartja az LMBTQ emberek szempontjából éppúgy, mint amennyire szórakoztatónak és élvezetesnek vélik a közönség többi része számára, nem győzve dicsérni a néhai John Hughes (A nulladik óra, Reszkessetek, betörők!, Meglógtam a Ferrarival) örökségének való megfelelést, a remek soundtracket, valamint egytől egyig kiváló színészeit, élükön a címszereplőt megformáló Nick Robinsonnal (A nyár királyai, Jurassic World), aki egyes vélemények szerint most nyert egyértelmű bebocsájtást az Álomgyárba.
Xavier Dolan
A film hozzánk is mozikba érkezik, viszont Robinson tavalyi (nem túl jól sikerült) romantikus drámájához, a Minden, mindenhez hasonlóan szintén jelentős késéssel, június 21.-től lesz csak látható a honi vásznakon. Kritikával viszont már jóval korában jelentkezni fogunk.