Hat hosszú és megfeszített év után végre tovább folytatódik a Breaking Bad egy teljesen különálló filmben, amit nem más írt és rendezett, mint a széria egykori készítője, Vince Gilligan, aki (sokunk örömére) teljesen szabad kezet kapott a cégtől. A Netflixen debütáló El Camino: A Breaking Bad Movie miatt úgy döntöttünk, hogy a mostani 11 apró érdekesség cikk teljes egészét a sorozatnak szenteljük. Ennek apropóján már itt, a bevezetőben meg kell említenünk, hogy masszív spoilerekkel van tele ez a lista, úgyhogy ha nem értél még az ötödik évad végére, akkor csak saját felelősségre olvass tovább. Illetve ha ez a 11 érdekesség nem lett volna elég, akkor ajánljuk figyelmetekbe a cikksorozat eddig megjelent részeit, hiszen már többször előjött ez a nagyszerű széria, amivel betelni szinte lehetetlen.
A kék metamfetamin
A sorozat védjegyévé vált különleges drog, vagyis a kék metamfetamin az első évadtól egészen az utolsóig nagy szerepet kapott, hiszen ez a tudatmódosító szer, illetve ennek a készítése volt az egyik alappillére, hogy Walter White Heisenbergé változott. Sokszor rendkívül aprólékosan mutatják be ennek szernek az elkészítését, és teszik mindezt rettentő profi módon, hiszen egy nézőnek sem tűnt fel, hogy a kék kristály valójában kemény cukorka (rock candy), amit a stáb örömmel el is fogyasztott a forgatási szünetekben. (És ezt akár már mi is élvezhetjük, hiszen potom 10 dollárért rendelhetünk magunknak is.)
Met főzés és a DEA
És ha már a kék kristálynál tartunk, muszáj megemlítenünk, hogy a sorozat hitelessége miatt a két főszereplő, vagyis Bryan Cranston (Walter) és Aaron Paul (Jesse) külön órákat vett, hogy rendesen megtanulják a kémiát, illetve a metamfetaminnak a pontos főzését. Elmondásuk szerint, ha nem is "nagyszerű", de rendes drogot tudnak kotyvasztani a megfelelő műszerekkel. Ehhez pedig szorosan hozzátartozik a Kábítószer-ellenes Hivatal, azaz a DEA közreműködése is, hiszen rengeteg tanáccsal látták el a színészeket (legfőképpen a Hanket alakító Dean Norrist), illetve magukat az írókat is.
Walt nadrágja
A Breaking Bad egyik nem mindennapi jelenete, amely kvázi meg is ágyazott magának a sorozatnak, a pörgős és meglepően furcsa nyitány, ahol egy gázálarcos, félmeztelen középkorú férfi repeszt át a sivatagon egy lakókocsival, aminek hátuljában két hulla dülöngél ide-oda. Ennek a szakasznak az elején láthatjuk, hogy Walt nadrágja kirepül a kocsi ablakán, bele a porba. Kevesen tudják, de ez ikonikus ruhadarab még egyszer feltűnik a szériában, nevezetesen az ötödik évad tizennegyedik epizódjában (Ozymandias), amikor Walt maga előtt görgeti a pénzzel teli hordót.
Heisenberg kalapja
Továbbra is maradjunk a ruháknál, hiszen amellett, hogy kisesszéket lehetne írni a karakterek színkombinációiról, egy bizonyos kiegészítő megszületése roppant mód megmosolyogtatóra sikerült. Heisenberget mára már el se tudjuk képzelni a legendás kalapja nélkül, viszont ez egyáltalán nem így festett az eredeti elképzeléseknél. Vince Gilligan úgy álmodta meg a drogbárót, hogy végig a kopasz fejét mutassa a nagyvilágnak, ám Cranston rettentően fázott az egyik éjszakai jelenetnél. Emiatt azt kérte, hogy hadd vegyen már fel egy sapkát vagy kalapot, amit először Gilligan elutasított, majd végül a jelmeztervező előállt ezzel az esztétikus fejfedővel, és ahogy mondani szokás; a többi már filmtörténelem.
Saul szalagja
Még egy ruhadarab, ami igaz, kevésbé észrevehető, de igencsak sokat elárul az adott karakterről. Jimmy McGill, vagy ahogy többen ismerik, Saul Goodman (egyébként a neve a S'all good, man-ből - minden okés, haverből - jött) a második évadban megjelent ügyvéd mindent megtesz, hogy ne veszítsen el egy ügyet sem és hogy megszerezze a kiszemelt ügyfeleit. Az utóbbiban segít neki a lehengerlő beszélőkéje, valamint az apró, elrejtett utalásai. Az egyik ilyen az a bizonyos szalag (ribbon), amit azoknak osztottak ki, akik a nagy légikatasztrófa után segítették az embereket, támogatták őket, és Saul annyira sunyi, annyira fondorlatos, hogy a sorozat végéig ezt hordja, hogy megnyerje az emberek bizalmát.
A halott emberek szokásai
Habár ha szemügyre vesszük az összes halált a sorozat öt évadja alatt, akkor egyhamar tudatosul bennünk, hogy Walt a listavezető, mindezekből viszont pusztán a legfontosabbakra emlékszünk: Krazy-8, Mike Ehrmantraut, Lydia, majdnem a teljes neonáci csoport, valamint Gustavo Fring. És tesszük mindezt azért, mert már-már kiszúrja a szemünket a sok párhuzam és megidézés, hiszen ha nem is tudatosan, de Walt átvette azon emberek szokásait, stílusait, akiket meggyilkolt. Az első évadokban a héjával együtt ette a kenyeret, de miután megfojtotta Krazy-8-et, levágja azokat; hasonlóképp öklendezik a vécébe, mint Gus, valamint a halála után Walt is Volvót kezd vezetni; Mike hatására jéggel kezdi inni a whiskyt, illetve ugyanazokat a mondatokat feleli Lydiának, mint amiket Mike mondott neki (…learn to take yes for an answer), és ez a lista így folytatódik tovább és tovább.
Filmes megidézések
Egy nagy hatású és népszerűségű sorozat értelemszerűen más klasszikusokat is megidéz, hogy az azokat ismerő nézők szája mosolyra húzódhasson. Nincs ez másképp a Breaking Baddel sem: alább a három leghíresebb és egyben legmutatósabb példákat linkeltem be, melyek a Kutyaszorítóban, A keresztapa 2 és nem utolsó sorban a Ponyvaregény filmek hatására születtek. Az előbbi esetében a híres verekedést, majd pisztolyrántást elevenítik fel, a középsőnél az ikonikus rádöbbenést, az utóbbinál pedig az 1994-es mozi híres reggelizős jelenete elevenedik meg a szemünk előtt. Ha ti is tudtok hasonlókat, akkor ne habozzatok, osszátok meg velünk a kommentszekcióban.
Az oldalra fordulás
A második évad egyik legnagyobb meglepetése egyértelműen Krysten Ritter (Jessica Jones) volt, egészen pontosan Ritter karaktere, Jane Margolis. Ő volt azon kevesek egyike, akik embernek tekintették Jesse-t, és valóban törődtek vele − leszámítva azt, hogy Jane drogokkal is ellátta őt. Éppen emiatt annyira tragikus az ő halála, amit amellett, hogy sokszor vetítettek már előre az évad során (figyeljétek az átlagosnak tűnő párbeszédeket), egy nagyon érdekes ellentét is felfedezhető ezzel kapcsolatban. Még az adott epizód (S02 E12 - Phoenix) elején Marie-ék az újdonsült családtaggal, a kis csöppséggel játszadoznak, mire Walt a hasáról az oldalára fordítja a gyereket, mondván, nehogy felöklendezze a tápszereket. Mondanom sem kell, az epizód végén Walt pontosan az ellenkezőjét teszi Jane-nel, mikor nem segített a saját hányásában fuldokló lánynak, aminek meg is lett később a böjtje…
Évadonként csak egy f*ck lehetett
A nagy sikerű pilot után az akkori stúdió, vagyis az AMC (hiszen most már a Netflixnél vannak a jogok) zöld utat, valamint hellyel-közzel szabad kezet is adott Gilliganéknek. Ez meg is látszik a végeredményen, ennek ellenére a stúdió két feltételt szabott az alkotóknak, és kötelezte őket, hogy ezeket mindenképp tartsák be, mert ha nem, akkor annak következményei lehetnek. Az egyik egy biztató, reményteljes odaszólás volt, hogy a sorozat végéig tartsák ezt a fajta minőséget, a másik viszont egy fokkal furcsább, ám teljesen érhető kikötés volt: évadonként csak és kizárólag egy f*ck-ot (vagyis b@szdmeg-et) engedélyeztek az íróknak (a damn, shit vagy éppen az ikonikus bitch kifejezésekkel nem volt probléma). Gilliganék pedig ezt elfogadták, és végig ehhez tartották magukat, mondjuk azt kiharcolták, hogy az utolsó szezonban kétszer használják, de ez most lényegtelen. Íme az összes f*ck egy képen:
Felina
Az ötödik évad befejező epizódja már említésre került a harmadik 11 apró érdekesség cikknél, illetve ezen kívül még egyszer idézni fogjuk, hiszen itt a készítők igencsak odatették magukat a korrektséget és a részletességet illetően. Az epizódnak a címe Felina, amely egyrészről a véget is jelenti, ha a három magánhangzót felcseréljük (Finale), de a sorozatban kétszer hallható Marty Robbins dal, az El Paso női szereplőjének a neve is hasonló (Faleena). Ez a zeneszám egyébként egy olyan cowboyról szól, aki egymaga száll szembe egy tucat banditával, hogy megmentse az elrabolt nőt − mondanom sem kell, mekkora párhuzamról beszélhetünk jelen esetben. Ezenkívül maga a kifejezés egy mozaikszó is, hiszen ha arányosan szétbontjuk, akkor a periódusos rendszer három elemét kapjuk meg; a vasat (Fe), a lítiumot (Li), valamint a nátriumot (Na) − ezen elemek pedig a sorozat stílusához passzolva a vért, a metamfetamint és a könnyeket jelentik.
Jesse, a vezető
A végére hagytam az egyik leginkább felemelő érdekességet, amely még meg is ágyaz(hat) az éppen debütáló El Camino filmnek, és ezzel kvázi más nézőpontból tekinthetünk magára a történetre. Az öt évad során Jesse Pinkman, azaz Aaron Paul karaktere minden nagyobb fordulópontnál az anyósülésen ült, ami ugye angolul passenger seat, vagyis az utasnak az ülése. Ez egy nagyon szép és egyben szívszorító metafora, hogy Jesse sosem dönthetett a saját sorsáról, ő csak utasként volt jelen a nagyobb eseményeknél. Viszont a sorozat vége erre rácáfol. Ekkor láthatjuk ugyanis, hogy az éppen kiszabadított férfi lesz a vezető, aki a kezébe veszi az életét, és nagyon úgy fest a dolog, hogy a film pontosan ezen az úton fog továbbmenni.
