A szóbeszéd a legszebb ünnepnek tartja a karácsonyt, és bizony nehéz lenne ezzel vitatkozni. A hosszú évnek a végén összejön a család apraja-nagyja, együtt töltenek egy kis időt, akár meg is ajándékozzák egymást, kipihenik fáradalmaikat, amibe a kiadós ebéd és a délutáni szunyókálás mellett beletartoznak még a karácsonyi témájú filmek is. Azzal jelenleg ne is foglalkozzunk, hogy ki melyik alkotást tartja a legjobbnak, hiszen ez minduntalan ízlés kérdése. Inkább tereljük a szót az érdekességek irányába, és a cikksorozathoz híven megint 11 kikacsintást hoztunk el nektek kedvenc alkotásaitokból. Lesz itt Karácsonyi lidércnyomás, Igazából szerelem, Grincs, a még mindig borzasztó magyar című Mi a manó, de olyan klasszikusokról sem feledkezünk meg, mint a Reszkessetek, betörők!, a Die Hard vagy Az élet csodaszép.
Igazából szerelem - Angyalok és Ördögök
Richard Curtis legtöbbet emlegetett alkotása, az Igazából szerelem minden évben eléri a hatását: gyakorlatilag élő ember nem nagyon van, aki nem hallott volna erről az angol vígjátékról, amelyben csak úgy tolonganak a híresebbnél híresebb színészek. Sok nézőnek lehet kissé mézesmázos, kissé rózsaszín vagy kissé túl meseszerű ez az egész, de nem lehet letagadni azt, hogy hatalmas a szíve és hogy a stáblistához eljutva a néző szája önkéntelenül is mosolyra húzódik. Egy kevésbé ismert érdekesség pedig az Alan Rickman által játszott Harryhez köthető, aki a karácsonyi partin egy angyalnak hívja a feleségét. Miután a nő elmegy, egy másik hölgy, név szerint Mia környékezi meg a férfit (akivel viszonyt is folytat egyébiránt), és aki nem mellesleg ördögnek van felöltözve. Szép párhuzam.
Reszkessetek, betörők! - Az öreg Marley zenéi
A legközismertebb karácsonyi film valaha! Nincs olyan év, amikor a TV ne adná le megint legalább az első két részt. Pontosan emiatt a felkapottság miatt (is) a nézők kisebb része nem annyira rajong a Reszkessetek, betörők!-ért, és nyilvánvalóan hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsen ennél jobb karácsonyi film. Mégis újra és újranézve Marv és Harry szerencsétlenkedéseit - miközben minden egyes csapdánál elvigyorodunk - jóleső érzés fog el minket. A film egyik ikonikus, de kevésbé emlegetett pillanata pedig amikor Kevin rájön, hogy a szomszédban lakó, csúnyán kinéző öreg Marley valójában jó ember és egyáltalán nem akarja őt bántani (nem mellesleg ő menti meg a betörőktől is). A templomos jelenetnél, ha hegyezzük a fülünket, akkor hallhatjuk, hogy Marley eddig hallott karakterzenéje (a Dies Irae, ami a közelgő halál megkomponálást jelenti) helyett a Carol of the Bells szól, ami egy karácsonyi témájú, meghittebb, örömtelibb muzsika - ezzel is azt érzékeltetve, hogy rosszul ítéltük meg az öreget.
Polar Expressz - Minden út délre vezet
Robert Zemeckis 2004-es animációs filmje, a Polar Expressz kevésbé örvend akkora népszerűségnek, mint az előző két alkotás, mégis egy szerethető, csupa szív moziról beszélünk, amivel ha a karácsonyi hangulatot akarjuk megteremteni, nem lövünk mellé. A pöfögő vonatra felszálló pizsamás fiú északi-sarki utazása teli van megmosolyogtató és sokszor szívet melengető részekkel. És ha szemfülesek vagyunk, akkor egy rendkívül érdekes részletet is észrevehetünk, nevezetesen a Sarkon található karácsonyfa talpazatát, ami egy iránytűt rajzol ki. A poén az egészben az, hogy az iránytű mind a négy sarka dél felé mutat - elvégre az Északi-sarktól csak dél felé indulhatunk.
Muppeték karácsonyi éneke - Alfred, te vagy az?
A tévében látott csaknem összes vígjátéksorozat megkapta a maga karácsonyi témájú különkiadását, legyen szó akár Charlie Brownról, A Simpson családról, a South Parkról, vagy éppen a Muppet Showról. Akár gyerek, akár felnőtt fejjel ülünk le a sorozat elé, minden egyes alkalommal ott ragadunk, és ugyanez igaz a Charles Dickens kisregényen alapuló filmjük, a Muppeték karácsonyi éneke esetében is. Az 1992-es moziban a zsémbes Scrooge-ot nem más alakítja, mint Michael Caine, akit a legtöbben Alfredként ismerhetnek Christopher Nolan Batman-trilógiájából. Az egyik jelenetben Caine éppen szónokol egy furcsa nevű bolt előtt, aminek cégérére a "Micklewhite's" cím van felírva. A poén az egészben az az, hogy Michael Caine eredeti, anyakönyvezett neve Maurice Micklewhite.
Reszkessetek, betörők! - Kevin repülőjegye
Chris Colombus rendezése újrázik egyet, de ezt a triviát muszáj volt megemlítenünk. A főszereplő Kevint ugye otthon felejtik, és a szülők csak akkor veszik észre, hogy mínuszban van a család, amikor már a repülőn vannak. Sokáig volt közszájon az a kérdés, hogy eredetileg sem volt repülőjegye Kevinnek és ezért nem tűnt fel a hiánya vagy más állt a dolgok hátterében? Az igazság pedig alig volt észrevehető, hiszen valóban volt még egy plusz jegy, csak sajnos a kukában landolt egy kisebb baleset következtében.
Karácsonyi lidércnyomás - Jack táblája
Mostanában kevés szó esik Tim Burton és Henry Selick örökérvényű alkotásáról, az 1993-ban mozikba került Karácsonyi lidércnyomásról, holott egy megkerülhetetlen klasszikus - nem csak a stop-motion megvalósítása miatt. Egyszerre abszurd és szívet melengető, egyszerre komor és örömteli és egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Számtalanszor újra lehet nézni, Danny Elfman muzsikái fülbemászóan zseniálisak és nem utolsó sorban az egyik legikonikusabb főhőst (Jack Skellington) és gonosztevőt (Oogie Boogie) is ennek a filmnek köszönthetjük. Megannyi érdekesség övezi a Karácsonyi lidércnyomást, de mi mégis egy aprócska, alig észrevehető kikacsintásra hívnánk fel a figyelmeteket: miközben Jack nagyban készíti a karácsonyi tervét, látszik, hogy krétával mindenféle hasznos és haszontalan információval teleírta a tábláját. Ha jobban szemügyre vesszük a firkákat, akkor látható egy számsor, nevezetesen 12. 25. 93. - ez pedig a megjelenési dátumot jelöli 1993-ban.
Drágán add az életed! - Az aranyóra
Sokak számára az eddig készült legjobb karácsonyi témájú film az 1998-ban kiadott Die Hard - Drágán add az életed!, és ezzel abszolúte egyet is tudunk érteni. A rendező, John McTiernan olyan pontosan tudta megragadni az izgalmas és sokszor valóban feszült akció és az ünnep hangulatát, amikre kevés példa van (nem csak manapság). A megjelenés óta már felnőtteknek szóló kifestőkönyv, asztali társasjáték, de még adventi naptár (amiben akkor érkezik el a karácsony, ha leesett Hans Gruber) is készült a filmből, melyek mind-mind a film kultikus státuszát húzzák alá. Egy korábbi részben már említettünk egy Die Hard érdekességet, de azóta olyan kikacsintásokra bukkantunk, melyeket bűn lett volna kihagyni. Még a mozi elején a minden lében kanál Ellis odaszól Hollynak, hogy mutassa meg Johnnak az arany Rolex órát, amit a cégtől kapott a sikeres üzletkötés révén. McClane - Holly tartózkodása miatt - azt feleli, hogy lesz még rá ideje később is megnézni. Ez pedig egy ügyes motívum előrevetítés, hiszen az óra szíjának a kikacsolásával sikerül majd lelökni Grubert a film végén.
Az élet csodaszép - Corn flakes és hópehely
A modernebb filmek mellett ne feledkezzünk meg az igazi, régimódi klasszikusokról sem, mint például Frank Capra 1946-os Az élet csodaszép alkotásáról. Akármelyik karácsonyi filmes listát csapjuk fel, ez a film biztosan ott lesz az élmezőnyben, persze nem hiába. Az a fajta életöröm és odaadás, amely Az élet csodaszépből árad, tette halhatatlan klasszikussá a mozit, amit élete során mindenki érdemes legalább egyszer megnéznie. Érdekesség gyanánt az ünnep egyik meghatározó elemére fókuszálunk, nevezetesen a hóra, hiszen igencsak meglepő módon készítették el a filmben is látható csapadékot. A '40-es évek végéig az volt a bevett szokás, hogy a havat fehérre festett corn flakesből (kukoricapehelyből) készítették. Ugyanezt az eljárást akarták alkalmazni Az élet csodaszépnél is, viszont Capra túl hangosnak találta forgatás közben, miközben azon sétáltak a színészek. Emiatt kísérletezni kezdtek és egy mesterségesen előállított műhavat dolgoztak ki, melyet sokszor azóta is alkalmaznak különféle produkcióknál.
A Grincs - A CIA, nyolc és félóra és a vallatási módszer
Valószínűleg nem ez a három kifejezés, ami eszetekbe jut A Grincs film hallatán, ám mindegyiknek jelentős köze van hozzá, hogy elkészülhetett ez a karácsonyi alkotás. 2000-ben készült el a film Jim Carrey főszereplésével Dr. Seuss (hellyel-közzel) azonos című regénye alapján. Már a képeken látszik, hogy Carreynek egy fejtől-lábig érő maskarába kellett bújnia, hogy pontosan életre tudja kelteni az embereket utáló Grincset. Az már kevésbé köztudott, hogy maga a maszk és a jelmez felvétele közel nyolc és félóráig (!) tartott. És mivel egy ember effektíven nem képes ennyi ideig egy helyben ülni moccanás nélkül, Carrey-nek végig kellett csinálnia a CIA vallatási módszerét, hogy meg legyen az állóképessége és a béketűrése mindehhez. Innen is hatalmas tisztelet, Mr. Carrey!
Mi a manó - Túl sok cukor, túl kevés alvás
Will Ferrell sokak szerint túlértékelt, de meg kell hagyni, hogy tud ő, ha akar. A híres Ron Burgundy legendáját, a Taplógázt vagy éppen a Pancser Police-t már nem is tudnánk elképzelni nélküle, annyira összeforrt ezekkel az ikonikus szerepekkel. Természetesen ő is kivette a részét a karácsonyi mizériából, még 2003-ban John Favreau (A séf, Vasember, Bárbarátok) rendezésében készült el a Mi a manó, ami a címével ellentétben egy szórakoztató, csupa szív alkotás lett. Ferrell egy embert alakít a filmben, akit elfként neveltek az Északi-sarkon, de kalandvágya New Yorkba húzza őt, ahol (ahogy lenni szokott) minden a feje tetejére áll egyhamar. A forgatás során pedig a színésznek annyi cukrot kellett ennie (főleg ha többször vettek fel egy jelenetet), hogy komoly problémái adódtak az alvással - egészen pontosan az elalvással. Hiába, egy szerepért bármit…
Drágán add az életed! - Egy rosszul sikerült ugrás
Ha már Kevin McCallister újrázhatott egyet, akkor John McClane-nek is szabad, hiszen ő mindenki kedvenc alkalmatlan embere az alkalmatlan helyen és alkalmatlan időben - de hát erről szól az élete, nemde? A fenti előrevetítés után pedig egy eléggé meglepő és éppen hogy nem tragikus érdekességgel zárjuk a karácsonyi különkiadásunkat. A film egyik ikonikus jelenete, amikor John a szellőző rendszerben kúszik-mászik és az öngyújtója fényénél verbálisan ostorozza magát. Jelen esetben pedig nem is arra fókuszálnánk, hogy egyetlen ilyen emberméretű szellőzőjárat nem volt (nemhogy 1988-ban, de manapság sem), hanem arra, hogy hogyan jutott ide be a karakter. McClane-nek nincs más választása, a szellőzőjárat bejáratánál átugrik a másik oldalra, viszont nem tudja elkapni a kiszemelt járatot, így egy emeletet leesik. A "poén" az egészben az az, hogy ez így nem volt benne a forgatókönyvben, a kaszkadőrnek el kellett volna kapni a peremet és felhúznia magát. Ám picit ugrott, lecsúszott a keze, de szerencséjére, a kettővel alatta lévőbe meg tudott kapaszkodni. A stáb az elhibázott ugrásnál igencsak megrémült, de a jó hír az, hogy senkinek nem esett baja és a rendező, John McTiernan végül benne hagyta a kész filmben a félresikerült ugrást.
Mi ezt a 11 érdekességet választottuk karácsony közeledtével. Nektek melyik a kedvenc kikacsintásotok ezen a téren? Illetve már most meg szeretnénk ragadni az alkalmat, hogy boldog karácsonyt kívánjunk Nektek, és hogy megköszönjük, hogy 2019-ben velünk tartottatok! Reméljük, megtartjátok ezt a jó szokásotokat és 2020-ban újra találkozunk.