Az amerikai-dán származású Viggo Mortensen filmográfiájára, ha ránézünk, akkor láthatjuk: igencsak széles spektrumon mozog. Szerepelt ő katasztrófafilmben Sylvester Stallone mellett (Daylight - Alagút a halálba), Hitchock-film remake-jében Michael Douglas és Gwyneth Paltrow társaságában (Tökéletes gyilkosság), valamint minden idők egyik legimádottabb és egyik legjövedelmezőbb franchise-ában (A Gyűrűk Ura-trilógia). A színészet mellett azonban még van ideje arra is, hogy fotográfiával, versírással és festészettel is foglalkozzon - alaposan kimerítve a "sokoldalú művész" fogalomkörét.
Most, filmes oldal lévén a mozgóképes munkásságára összpontosítunk azzal, hogy a 65. születésnapja alkalmából összeszedtük nektek 5 olyan filmjét, amit szerintünk mindenképp érdemes megnézni.
A Gyűrűk Ura-trilógia (2001, 2002, 2003)
Gondolkodtam azon, hogy feltegyem-e a listára A Gyűrűk Urát. Nem feltétlen szerettem volna, mert annyira egybeforrt színészünk neve ezzel a szereppel, hogy alapból mindenki erre gondol elsőként (vagy legalábbis nagyon sokan), viszont éppen ezért nem tartanám elegánsnak megkerülni. Aragorn, a kósza, aki Frodóék segítségéül szolgál azok nagy és mindent eldöntő útjában, egy igazi vagány és öntörvényű, de empatikus rocksztárként jelenik meg. Mindig tudja, mi a teendő, jelenléte megnyugtató, Arwennel való kapcsolata pedig első pillantásra olyannak tűnik, amit még az örökké mogorva apósjelölt, Elrond úr sem ronthat el. A trilógia egyik legjobb castingja (a sok remek választás mellett) és lehet gondolkodni azon, hogy vajon milyen lehetett volna Stuart Townsenddel vagy Nicolas Cage-dzsel (igen, vele) ez a szerep, de már felesleges: Mortensen és Aragorn egyek lettek. Köszönhetjük ezt a színész fiának, aki meggyőzte apját arról, hogy érdemes elvállalnia a szerepet. Nélküle egészen biztosan nem lett volna ugyanolyan ez a kaland. És senki más nem tudta volna olyan őszintén, hitelesen és csillogó szemmel azt mondani a nagy csata előtt, hogy "Frodóért.".
Erőszakos múlt (2005)
Merev film. Kimért film. Kimértsége idomul ahhoz a precizitáshoz, amivel a filmben a decens családapaként megismert főszereplő megöli az ellenfeleit. Hidegvérrel és minden hezitálás nélkül. Cronenberg mindig jól értett ahhoz, hogy feltérképezze a nagyon szélsőséges és csúf testi és lelki metamorfózisokat, itt is ezt teszi, csak épp picit más körülmények között, valamelyest eltérve korábbi filmjeinek elvont stílusától. A főszereplő, a Mortensen alakította Joey karaktere egy családfő, aki egykori gyilkos énjét gondosan eltitkolta közvetlen környezete elől, de egy incidenst követően ez a múlt újra felszínre tör és kénytelen lesz pontot tenni egy régi ügy végére. A változás itt inkább belső, de a csúfság jelen van a kirobbanó és heves erőszakban, az ambivalenciában. Az Erőszakos múlt volt a színész első kollaborációja Cronenberggel, az együttműködés pedig olyannyira sikeresnek bizonyult és gyümölcsözőnek, hogy ezt követően több ízben is dolgoztak még együtt. Az Eastern Promises és a Veszélyes vágyak esetében, valamint az idei évben bemutatott A jövő bűnei című munkát is együtt hozták tető alá. Ezek láttán ki lehet jelenteni, hogy mindketten vonzódnak a művészi önkifejezés szélsőségesebb formáihoz. Jó nekik. Jó nekünk.
Eastern Promises - Gyilkos ígéretek (2007)
David Cronenberg itt is a látszólagos komfortzónáján kívül mozgott, ugyanis egy enyhe szerelmi szállal megtoldott maffiafilmet rakott le az asztalra. Viggo Mortensen egy orosz verőlegényt alakít, aki igyekszik beküzdeni magát a felsőbb körökbe, miközben szemtanúja lesz megannyi hatalmi játszmának és erőszakos cselekedetnek. Mortensen szikár, szigorú megjelenésű, aki, ha kell, akkor meglepően érzékeny oldalát is képes megmutatni (főként Naomi Watts társaságában). Intenzív, lényegre törő gengszterfilm ez, amiben az erőszak a rendezőtől megszokottan fintort kiváltó és zsigeri fájdalmat okoz: gondolok itt akár a nyitójelenet torokmetszésére, vagy az ominózus szaunás harcra. Utóbbi egyébként a film egyik csúcspontja, itt Viggo anyaszült meztelenül vív kés- és ökölharcot a rosszakaróival, a bravúros és értő vágásnak köszönhetően pedig a nézőnek is ugyanolyan fájdalmas minden döfés és minden ütés. Véleményem szerint méltatlanul keveset beszélünk erről a filmről.
Az út (2009)
Egy hatalmas, pusztító sivárság ez a film, amelynek középpontjában ott pislákol az élet és a reménység. Épphogy csak pislákol, bármelyik pillanatban kialudhat, de amíg ott van, addig muszáj életben tartani. Erre gondoltam a nézése közben. Poszt-apokaliptikus film ez, láttunk már olyat sokat, de John Hillcoat alkotása kivételesen zseniálisan és érzékletesen adja át a reménytelenséget, a kilátástalanságot és azt az egyre csekélyebb biztonságérzetet, amit a környezet és az élet teljes elsorvadása generál. Mortensen itt egy apát alakít, aki saját magát és fiát igyekszik megvédeni a külső veszélyektől. Nem hősies, hanem elszánt és megtört egyszerre, nem egy rettenthetetlen Kósza, hanem egy olyan ember, aki valamiért szentül meg van arról győződve, hogy a túlélésnek - ha nem is bármi áron - van valamilyen jelentősége. Pedig lehet, hogy nincs. Lehet, hogy egy ilyen világban az egyetlen épeszű döntés, ha önmagunk vetünk véget neki. Ezt a küzdést, ezt a dilemmát mutatja be Az út, Mortensen pedig pályafutása egyik legszebb és legtragikusabb alakítását nyújtja benne.
Captain Fantastic (2016)
Végezetül Matt Ross rendezését ajánlanám, amely a színésznek egy kedvesebb, humánusabb arcát mutatja meg (ezen a ponton inkább rokonítva A Gyűrűk Ura jóságos Aragornjával). A Captain Fantastic egy gyermekeit egyedül, a civilizációtól izoláltan nevelő férfiról szól, aki rákényszerül arra, hogy családjával együtt konfrontálódjon mindazzal, amit mi normális életvitelnek nevezünk. A film reflektál mindarra, amit mi normának nevezünk, miközben felmutatja azt, hogy mindennek alternatívája is van. Hogy ez az alternatíva hosszú távon fenntartható-e, vagy hogy egyáltalán jótékony-e gyerekek, fiatalok részére, azt pedig a film vita útjára bocsátja (de azért finoman rámutat, hogy némi kompromisszum nem árt a boldogulás végett). Szép, életigenlő, de sok tekintetben őszinte alkotás, amiben Mortensen Az út után ismét nagybetűs útmutatóként van jelen a gyermekek életében, az emberségesség és az őszinteség fáklyavivőjeként.