Idén nyáron már a 68. születésnapját ünnepli Hollywood egyik legismertebb és legsokoldalúbb színésze, az Oscar-díjas Tom Hanks, aki mögött elképesztő pályafutás áll. Első szerepe, az 1980-as Gyilkos randevú óta olyan alkotásokban láthattuk, mint a Segítség, felnőttem!, az Egyik kopó, másik eb, a Philadelphia, a Forrest Gump, az Apollo-13, a Ryan közlegény megmentése, a Halálsoron vagy éppen - hogy újabbakat is mondjunk - Az ember, akit Ottónak hívnak és az Elvis. Hanks ráadásul számos projektből kivette a részét szinkron tekintetében (elég csak a Toy Story szériára gondolni, ahol Woody-t szólaltatta meg, vagy a The Pacific - A hős alakulatra, ahol a narrátor volt), és producerként is előszeretettel tevékenykedett (legutóbb A levegő urainál). Elmondható tehát, hogy a színésznek komoly rálátása van a filmgyár dolgaira, a tapasztalatait pedig könyvbe öntötte.
Hanks számára pedig nem ismeretlen az írás. Forgatókönyvíróként több film szkriptjét jegyzi (mint a Larry Crowne-ét vagy A Greyhound csatahajóét), és kötete is jelent már meg (a 2017-es Különleges karakterek című antológiakötetben az általa rajongásig szeretett mechanikus írógép jelenik meg az irodalmi igényű írásokban), de a Hamarosan a mozikban a legelső, teljes regénye. A színész azt tervezi, hogy további sztorikkal jelentkezik majd, e tervéhez pedig jó ugródeszka lehet az angolul The Making of Another Major Motion Picture Masterpiece-ként megjelent kiadás.
Összetett történet fedi fel magát 488 oldalon keresztül: Hanks a saját élményeiből táplálkozva bemutatja, hogyan valósul meg egy film az alapanyag megteremtésétől és kiválasztásától kezdve a megfelelő producer és rendező megtalálásán keresztül a leforgatásig és premierig bezárólag, mindezt pedig többfajta szemszögből. 1947-ben indítunk, Lone Butte-ban, ahol egy háborús veteránt és családját ismerhetjük meg, amelynek ötéves tagjára akkora hatást gyakorol, hogy képregényrajzolóvá válik, és megalkotja a Tűzeső legendáját 1970-ben, amely egy lángszórós katonáról szól. Ezt fedezi fel 2020-ban a sikeres producer és rendező, Bill Johnson, aki éppen egy felkapott szuperhős-univerzumba készül fejest ugrani, és valamivel szeretné különlegesebbé tenni azt.
Az évtizedeken átívelő sztori minden állomásnál ráérősen elidőzik: egyszerre tesz hozzá a nagy egészhez és fest le egy autentikus korleletet mind általános, mind alkotói szempontból. Talán egyes elemeknél és karaktereknél úgy érződhet, hogy feleslegesen lettek beemelve, ugyanakkor mindennek megvan a maga rendeltetése: vagy később lesz jelentősége, vagy a karaktereket építi, vagy az adott korszellem leképezését hivatott erősíteni. Az pedig végtelenül érdekes és a maga módján izgalmas, ahogy különféle színes személyiségeken keresztül kaphatunk betekintést a '40-es, a '70-es és a 2020-as évekbe, illetve az alkotói, filmkészítési folyamatokba. Akik nem különösebben rajonganak az álomgyárért, azoknál valószínűleg kisebb élményt okoz majd a kulisszákban való lubickolás, míg a cinefilek valósággal tobzódnak majd. Tom Hanks nem csinált belőle titkot, hogy a saját tapasztalataiból merített, viszont nincs egyetlen valós személy sem megnevezve, fiktív figurákon keresztül eszmélhetünk rá, hogy milyen állapotok uralkodnak egy filmforgatáson, hány ember megfeszített munkája kell mindössze pár percnyi jelenethez, és a látszólag odaadó, jófej színészek milyen elviselhetetlen pöcsök tudnak lenni a valóságban.
Hanks részletekbe menően, semmilyen mozzanatot el nem rejtve, kíméletlenül vezet végig minket ezen a varázslattal és igen, iszonyattal is teli világon keresztül. Helyzetjelentést ad a stáb minden tagjáról, a technikusok, asszisztensek, sminkesek és statisztikák ugyanúgy szerepet és reflektorfényt kapnak, mint a produkciók nagyágyúi. Az ő szemükön át láthatjuk, hogy mennyi minden csúszhat félre egy forgatáson: elég hozzá annyi, hogy egy színész ne érjen oda időben. Hanks nem köntörfalaz, amikor rá kell világítani ezeknek a nagyszabású vállalkozásoknak a negatívumaira, a mozgóképkészítés pokla mellett viszont azt is hangsúlyozza, hogy nem azért valósulnak meg ilyenek, mert mindenki mazochista, aki dolgozik rajta, hanem mert semmihez sem fogható az, ahogy a semmiből egy film születik. A szórakoztatás oltárán sok mindent feláldoznak, de sokat kapnak is belőle, és nem feltétlenül az anyagiakra gondolunk. Ezt a kettősséget próbálja meg átadni Hanks, amit a rá jellemző stílusban tesz, ami miatt végtelenül szerethető a végeredmény… de!
A Hamarosan a mozikban legnagyobb problémája a tempója. Való igaz, hogy öröm elmerülni minden tömött oldalban, de Tom Hanks meglehetősen, sokszor túlságosan is komótosan mesél, ami rányomja bélyegét a figyelem fenntartására és a történet dinamikájára. Olyan érzés olvasni, mintha lenne egy filmforgatásokban jártas nagypapánk, aki egy hétvégén leültet a fotelje mellé, és a régi szép időket felidézve elmeséli, hogy mi történt egy legendás projektjével. Bármennyire is szeretjük őt, az előadás stílusától függ, hogy ott tud-e tartani minket vagy elkalandozik az agyunk, és ez a helyzet Hanks kötetével is. Érdemes kisebb adagokban haladni vele, hogy könnyebben csússzon, a helyzetet pedig az is javítja, hogy a könyvben vannak beszúrva rajzolt lapok, forgatókönyvrészletek és levelek, üzenetek is, így a végtelen szöveg "monotonitását" megtöri valami.
Aki ráérez a regény stílusára, az a végéig maradni fog, és azt gondolja majd, hogy érdemes volt egy esélyt adni neki, de inkább azoknak javallott próbát tenni vele, akik imádják a filmeket, és ha csak képzeletben is, de ott akarnak lenni egy forgatáson. Másoknak viszont könnyedén csalódást okozhat.