Ahogy néhány fesztivál és kritikus kedvenc film is, úgy ezek zenéi is már az újévben érkeznek el hozzánk, amelyek között nagy ritkán rá lehet lelni értékes, vagy érdekes (esetleg érthetetlen) darabokra, de a fősodor is ki tud ilyenkor termelni magából rendkívül szórakoztató darabokat. Utóbbiból - alsó hangon is - kettő van ráadásul ezek Hans Zimmer köréhez köthetőek, miközben a Mester harmadmagával a lábát lógatta két koncert között, miközben a többiek nem különösebben erőltették meg magukat, vagy ha mégis, akkor talán jobb lenne pályát váltaniuk.
The Great Wall - Ramin Djawadi
A szerző folyamatosan ingázik a sorozatok és a filmek között, és talán kijelenthető, hogy inkább előbbiben arat sikereket, gondoljunk csak a Trónok harcára. Nagy valószínűséggel A Nagy Fal készítőinek is ez juthatott eszébe, ugyanis Djawadi munkája olyan, mintha Westeros keleti szomszédjához (Easteros?) készített volna zenét. Híján van az emlékezetes momentumoknak, leszámítva a főtémát ("Nameless Order"), de az csupán a nyitány, utána Djawadinak csak megközelítenie sikerül ezt a szintet, meghaladnia nem. Korekt iparos munka. Ezzel a kifejezéssel még párszor találkozni fogunk a későbbiekben.
Értékelés: 65%
Passengers - Thomas Newman
Az idei Oscar-gálán Thomas Newman 14. alkalommal élhette át, hogy a Legjobb filmzene kategória győztesének a hirdetésekor valaki másnak mondják a nevét... és nem tévedésből. Nem is jött volna ki jól, ha az Utazókért kapja meg végül az aranyszobrot, hiszen számtalan jobb munkája van ennél (vélhetően Newmant a neve miatt jelölték megint), ugyanakkor a score mindenképpen a szerző jobb munkái közé való. Már a főtémában ("The Starship Avalon") remekül megragadja zenéjével az űr hangulatát és a továbbiakban is remekül vegyíti a rá jellemző drámai stílust a számítógépek sajátos hangeffektjeivel ebben a Wall-E érettebb kistestvérének beillő műben.
Értékelés: 75%
Hidden Figures - Hans Zimmer, Pharrell Williams & Benjamin Wallfisch
Zimmer mostanában a koncertturnéjába nagyobb erőt fektet, mint a filmzenei karrierjébe (az új Karib-tenger kalózai zenéjét sem ő, hanem Geoff Zanelli szerzi majd), de tegyük a szívünkre a kezünket: egyrészt nem bánjuk, ha már újból eljön hozzánk, másodszor A számolás joga inkább autentikus, semmint bravúros zenét kívánt. Ezért a Maestro hozta magával egyik állandó segédemberét, a már önállóan is a szárnyait bontogató (lásd lentebb) Benjamin Wallfischt, valamint A csodálatos Pókember 2.-ben már vele jól összehaverkodó popikon Pharrell Williamst. Igazándiból Williams jelenléte az indokolt - aki még egy külön albumot is megjelentetett a filmhez készült slágereivel - és hozott is magával egy könnyed, R&B-s hangzást, ami nem lóg ki a helyenként James Horner Egy csodálatos elme score-jára hajazó, de nem túl maradandó műből.
Értékelés: 70%
Split - West Dylan Thordson
Ha M. Night Shyamalan filmről van szó, akkor sokáig egyértelmű volt, hogy a zeneszerzői posztot James Newton Howard tölti be. Azonban már a kis költségvetésű A látogatásnál nélkülöznie kellett (ahol még érthető is volt), most azonban a helyébe az eddig ismeretlen West Dylan Thordson ült. Zenéje jobbára fejsúlyos, zörejekkel és effektekkel tarkított thriller zene, azonban nem vált át élvezhetetlen nyikorgásba, és képes kirángatni az eszeveszett káoszból, hovatovább egy ízben egy nagyon szép tételt ("Meeting The Others") is produkál. Ugyanakkor Thordson munkája inkább a képek alatt erős, de ott nagyon.
Értékelés: 70%
xXx: The Return of Xander Cage - Brian Tyler, Robert Lydecker
Vin Diesel egy másik kultikus karakteréhez tért vissza a vásznakon, de sem a kritikusoknál, sem a pénztáraknál nem aratott vele sikereket. Hozta is magával a Halálos iramban már jó ideje vele együtt dolgozó Brian Tylert, valamint annak állandó munkatársát, Robert Lydeckert. A széria eddig sem volt kifejezetten egységes - az első résznek Randy Edelman, a másodiknak Marco Beltrami szerezte a zenéjét - Tyler pedig hozta a rá jellemző, egyre inkább ellaposodó Zimmer majmolását, amibe némi technos hangzást vegyítettek. Korrekt, a főtéma tipikus Tyler, de nem fogunk belőle semmire sem emlékezni.
Értékelés: 60%
Live by Night - Harry Gregson-Williams
Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy Harry Gregson-Williams tehetséges komponista, de ritkán áll elő, valami maradandóval. A sort nem Az éjszaka törvénye zenéje fogja megtörni, ami a tizenkettő, egy tucat kategória. Hiába dolgozott már együtt Ben Affleckkel korábban a Tolvajok városán, egy feledhető score született, amely csak nagy ritkán mutatja meg, hogy alapvetően egy tehetséges komponista ragadott pálcát. A nagy visszatérés elmarad.
Értékelés: 55%
Rings - Matthew Margeson
És én sem hagyom abba a gyenge filmzenék értékelését. A Körök zenéje már csak azért is csalódás, mivel Matthew Margeson az utóbbi időben pont kitörni látszott az előző részek zenéit jegyző Hans Zimmer árnyékából. A Kingsmanben Henry Jackmannel egy szórakoztató James Bond-zenét hoztak össze, az Eddie, a Sas egy rettentő kellemes retro muzsika volt, míg a Vándorsólyom kisasszony... az elmúlt évek legjobb Danny Elfman stílusú aláfestése. Ehhez képest Margeson egy tucathorror zenét szállított, aminek pont, hogy a Köröknek nem kellett volna lennie. Kár érte, de nem ez az abszolút mélypont.
Értékelés: 45%
Jackie - Mica Levi
Az idei Oscar egyik legnagyobb kérdőjele, hogy miért is jelölték Mica Levi score-ját a Jackie-ért, hiszen 2016-ban rengeteg nívósabb zene született. Pontosabban a score is már enyhe túlzás, mivel inkább tűnik egy kezdő zenész gyakorlatának, aki most ismerkedik a vonós és a rézfúvós szekcióval, de érdemi dallamokat nem sikerült kiszenvednie magából. Persze ilyenkor merül fel a kérdés, hogy a zenének kizárólag a film alatt kell működnie, vagy attól külön is. A kritikák szerint Levi műve az előbbi kategóriába tartozik, ennek ellenére több, mint bosszantó, hogy maradandóbb munkák helyett jelölték, hiába lett volna bárki esélytelen a Kaliforniai álommal szemben.
Értékelés: 40%
The LEGO Batman Movie - Lorne Balfe & VA
Na végre! És ez a felkiáltás nem csak az előbbiek miatt szól, hanem mert Balfe munkája rettentő üdítőre sikeredett, ha eredetire nem is. A komponista évek óta Hans Zimmer egyik közeli munkatársa, aki már a Sötét Lovag-trilógiában is közreműködött, aminek most többszörösen hasznát vette. Balfe műve ugyanis tele van zenei utalásokkal, nem csupán Zimmer, hanem Danny Elfman, vagy Elliot Goldenthal Batman-zenéire is, de a legnyilvánvalóbb zenei idézet a klasszikus Adam West-féle sorozatnak a főcíméhez köthető, ami rendre vissza köszön. Balfe emellett több, kisebb motívummal is gazdagította ezt az egyébkén gazdag, John Powell szellemiségét idéző score-t. Az album válogatásrésze kellemes ugyan, némelyik szám pedig egyenesen jópofa - mint "Who's the (Bat)Man" című metál őrületet - de jó részük felesleges, a másfél órás játékidő pedig hosszabb a kelleténél.
Értékelés: 75%
A Cure for Wellness - Benjamin Wallfisch
Gore Verbinski első rendezését, az Egértanyát leszámítva (amelyen Alan Silvestrivel működött közre) minden filmjében Hans Zimmerrel dolgozott együtt. Igen, még az első Karib-tenger kalózai esetében is, hiába van feltüntetve Klaus Badelt zeneszerzőnek. A rendezőnél mindig kiemelkedő szerep jutott a zenének, és ezen kívánalmaknak a Zimmer-tanoncok közül kifejezetten egyedi hangzásvilággal megáldott Wallfisch maximálisan megfelelt. Az egészség ellenszere pozitívumai között a magával ragadó látványvilág mellett mindenképpen a zenét lehetne kiemelni, amely igazi rémmeséhez illően egyszerre baljós és nagyívű, ezt pedig Wallfisch egy egyszerű gyerekvokálon alapuló témával éri el, ami rendre visszaköszön. Az album a második felére ugyan veszít a lendületéből, de ennek ellenére egy nagyon is kellemes hallgatni való.