Mindig megfogadom, hogy rendszeresebben jelentkezem a rovattal, hogy rövidebb és áttekinthetőbb legyen, de valahogy az elmúlt évben ez sehogy sem akart összejönni. Most pedig rekord kihagyás után fél év termését kellene kivesézni, ráadásul van is mit. 2016 második fele nem csak filmekben volt változatosabb, hanem filmzenék terén is a bőség zavarával küszködhettünk. Ugyan többségükre a jó, vagy a korrekt jelző érvényes, igazán maradandó, vagy éppen szórakoztató darabokkal is gazdagodtunk, ráadásul nem egyszer pont azoktól, akiktől a legkevésbé sem vártuk volna. Jöjjenek hát havi bontásban a fontosabbak.
Augusztus
The Secret Life of Pets - Alexandre Desplat
Animációs fronton nem Desplat az, akire elsőre gondolna az ember, de még csak másodjára sem, pedig alkotott már maradandót a műfajban, elég, ha csak A fantasztikus Róka úr, vagy Az öt legenda aláfestésére gondolunk. Ugyan A kis kedvencek titkos élete egy picivel elmarad ezeknek a színvonalától, mégis egy abszolút nívós score-al gazdagodott a szerző filmográfiája, akire nagyon ráfért már, hogy kitörjön az utóbbi években már-már manírossá váló drámai zenéiből. Akik viszont Desplat-t sajátos stílusa miatt kedvelik, azok nagy valószínűséggel csalatkoznak, ugyanis jószerivel felismerhetetlen az elkövetője ennek a jópofa bigband őrületnek, amely éppúgy idézi meg Carl Stelling klasszikus zenéit a Bolondos dallamokhoz, mint Randy Newman műveit a korai Pixar-mozikhoz.
Értékelés: 80%
Suicide Squad - Steven Price
A Gravitáció Oscar-díjas komponistájának már tavaly kinézett egy kirándulás a szuperhős zsánerbe, de Edgar Wrighttal együtt ő is távozott a Hangya stábjából. A DC Piszkos tizenkettőjéhez azonban bepótolhatta ezt a mulasztását, ha már a Harag kapcsán úgy összehaverkodott a rendező, David Ayerrel. Price ezúttal is a rá jellemző sajátossággal vegyíti a szimfonikusokat az elektronikus effektekkel, és egy egész cool főtémát sikerült prezentálnia a szuper rosszfiúkhoz ("Task Force X"), de még a hastáncos ellen is kapott egy női vokállal megtámogatott motívumot ("Brother Our Time Has Come"), mégis elég hullámzó teljesítményűre sikerült a mű, amely a végére - a szerzőre jellemző módon - szépen felpörög. Nem rossz, de Price előző művei azért maradandóbbra sikerültek.
Értékelés: 75%
The BFG - John Williams
A tavalyi kihagyás, a Kémek hídja után ismét együtt a filmtörténelem legendás rendező-zeneszerző párosa, Steven Spielberg és John Williams. Annyi azonban bizonyos, hogy nem ez lesz gyümölcsöző együttműködésük ékköve. Williams már a Star Wars kapcsán megkapta, hogy nem a régi (ezzel egyet is értek, meg nem is), és aki maradandó, könnyen visszadúdolható főtémát keres, mint a páros előző ilyen irányú együttműködése a Hook kapcsán, az csalódni fog. Az ördög azonban Williamsnél mindig a részletekben rejlik, aki ezúttal is egy profin hangszerelt művel örvendeztette meg a rajongókat. Többszöri hallgatást és odafigyelést igénylő darab.