Kissé rendhagyó módon folytatjuk "Csillag születik" cikksorozatunkat, hiszen eddigi írásainkban kimagaslóan népszerű és ismert sztárok élet- és karrierútjáról olvashattatok tőlünk. Ezúttal azonban egy olyan színész születésnapját ünnepeljük, akit habár bizonyára így is jó páran ismertek, ám az úriember karrierje még korántsem emelkedett azokba a magasságokba, ahová - szerintünk legalábbis - megérdemelné. Viszont ha van valaki, akire érdemes lesz odafigyelni a későbbiekben, az bizony nem más, mint az "érzékenyen karizmatikus" Oliver Jackson-Cohen.
A londoni születésű Oliver angol származású édesanyja divattervezőként, francia-egyiptomi gyökerekkel rendelkező édesapja pedig párja üzlettársaként telepedett le Londonban. Oliver francia iskolába járt, így elég erős akcentussal bír - érdekesség, hogy legutóbbi Netflixes sorozata, a Bly-udvarház szelleme kapcsán saját magát szinkronizálta francia nyelven. A színészkedéshez a Reszkessetek, betörők! hozta meg a kedvét, ám sajnos fiatal éveiben karrierje elég rögösen indult: nem vették fel a londoni drámaiskolába, a kisebb meghallgatásait pedig úgy finanszírozta, hogy egy virágboltban vázákat mosogatott. A londoni kudarcok után egy New York-i iskolával próbált szerencsét, ám rövidesen megkapta első kisebb szerepet, melynek eredményeképp - tengernyi másik hollywoodi sztárhoz hasonlóan - sohasem fejezte be a tanulmányait.
Ahogy sok más brit színész, úgy ő is egy kosztümös drámában kezdte meg pályafutását a Lark Rise to Candleford című sorozatban. A 2010-es évek elején egyébként javarészt kétfajta szerepben láthattuk: filmes vásznon főleg középkategóriás romkomokban (What's your number?, Going the distance), a háttérben meghúzódó szépfiúként tűnt fel egy-két jelenet erejéig, tv-s fronton pedig - javarészt - maradtak a kosztümös történelmi drámák. Oliver egyébként nem szívesen gondol vissza karrierjének ezen időszakára, elmondta, hogy rendre olyan szerepekre válogatták be "szépfiúként", amiben nem érezte magát túlzottan komfortosan. A majd kétméteres, egyébként modellként is dolgozó színész a divattervező édesanyjával a háta mögött nehezen vetkőzte le magáról ezt a szerepet. Mindig is más típusú megpróbáltatásokra vágyott, ám ahogy azt majd olvashatjátok - ezek a lehetőségek bizony még várattak magukra.
Néhány kiugró példát természetesen illik megemlítenünk a fent taglalt érából: egyrészt szerepelt a 2010-es Rohanás (Faster) című filmben, amiben a rendkívül sokatmondó "Gyilkos" karakterébe bújhatott. A Dwayne Johnson nevével fémjelzett bosszúfilm egy eléggé felejthető és közepes neo-noir próbálkozásként élhet (ha él) az emlékezetünkben, viszont Oliver karaktere - bármennyire is utálta a színész ezt a szerepet, ahogy utólagos interjúiból megtudhattuk - az egyik legérdekesebb pontja a filmnek. Egy másik szokatlan szerepvállalása során egy websorozatban maga az ifjú William herceg bőrébe is bújt a Will & Kate: Before Happily Ever After című websorozoatban, melyben "párját", Kate-et, a Tűnj el!-ből ismerős Allison Williams alakította.
Noha szintén csak apróbb szerepekben ugyan, de ekkortájt kezdte meg a később meghatározóvá váló horrorkarrierjét is építeni: szinte statiszta szereplőként ugyan, de szerepelt a csúfos bukásként megélt Edgar Allan Poe filmben, A hollóban (2012), valamint a Drakula minisorozatban (2013-14) ő játszhatta el William Harker szerepét. A sors iróniája, hogy nem utoljára láthattuk a viktoriánus kori szörnyekre fókuszáló történetek közelében - no de ne szaladjunk ennyire előre. A Drakula forgatása során ismerte meg egyébként párját, a Mina Murray-t alakító Jessica De Gouw-t, akivel azóta is együtt vannak.
Őszintén szólva az ifjú Oliver karrierjében ezidáig semmilyen maradandó vagy kiemelkedő szerep nem jutott a színésznek, amiben a következő pár év sem segített: A gyógyító (2016) című filmben, főszereplőként ugyan, de ismét belekerült egy nyálas-romantikus szerepbe, csakúgy, mint ahogy tette azt másodhegedűsként a Despite the falling snow (2015) című filmben Rebecca Ferguson oldalán. Az Emerald City (2017) című, Óz a csodák csodája "előzmény sorozatban" Lucasként töltött ideje alatt gondolkozott el rajta alaposan, hogy ez a szakma tényleg neki való-e, korábbi interjúk alapján a színész itt érhette el a mélypontot. Két, szó szerint két-két epizóddal operáló minisorozatban (The Man in the Orange Shirt, The Secret River) tudott csak igazán kibontakozni színészként, de a nagy közönséghez a fenti alkotásokhoz hasonlóan ezeknek sem sikerült eljutni. Ám ahogy mondani szokás, mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.
2018-ban ugyanis végre eljött a hosszas kitartásnak köszönhető első, igazi siker. A Netflixes Hill-ház szelleme című sorozatban Mike Flanagan irányítása alatt ugyanis egy meghatározó alakítást sikerült nyújtania Luke Crain szerepében. A sorozat óriási rajongótáborra tett szert, Flanagan egy egészen új ízt tudott a horror világába vinni megható családi drámájával, melynek érzelmi középpontjában Victoria Pedretti Nellie-je mellett Oliver Luke-ja állt. Luke a gyerekkori traumái miatt droghasználattal próbálta elkergetni az őt kísértő szellemeket, aminek köszönhetően "OJC" számos jelenetben meg tudta mutatni, mire is képes valójában színészként. Különösen ajánlatos újranézni az évad 4. epizódját, amely specifikusan az ő karakterére fókuszál.
Ugrunk picit az időben 2020 elejére, ahol sokunk egyik utolsó mozis élménye a pandémia kitörése előtt a Universal "szörnyfilmje", A láthatatlan ember volt. A stúdió miután kétszer is belebukott az univerzumépítése, inkább elengedte a viktoriánus kori szörnyekkel tarkított franchise próbálkozásait, helyette pedig inkább szóló filmekkel igyekezett helyrehozni az ismert IP-k renoméját. Így kapta meg az első Fűrész film írója, Leigh Whannell a lehetőséget, hogy összehozzon egy kis léptű, aktuális problémákkal foglalkozó filmet a hírhedt láthatatlan emberről. Végül Oliver kapta meg a címszerepet, ami két szempontból is érdekes: az egyik, hogy barátai megállás nélkül szívatták, hogy színészként egy ezúttal most egy "láthatatlan" szerepben tündökölhet. A másik pedig, hogy az eredeti tervekkel ellentétben maga Johnny Depp helyére léphetett a szerepben. Noha Olivert a film eleje után csakis a záró vacsorás jelenetben láthatjuk, viszont a legtöbb jelenetben ő is tiszteletét tette, egy olyan zöld ruhában, amire ő csak úgy hivatkozott, mintha "egy óvszert húzott volna magára minden egyes forgatási napon". A nárcisztikus pszichopata Adrian Griffin karakterében habár nem tudott sokat brillírozni, viszont a már említett vacsorás jelenetben Oliver öt perc alatt egyszerre hátborzongató és maradandó alakítást nyújtott a nárcisztikus feltaláló megformálójaként.
Még egy fontos szerepét kell kiemelnünk, ez pedig nem más, mint a Hill-ház szellemének "folytatásában", a Bly-udvarház szellemében nyújtott legérettebb alakítása az antagonikus Peterként, szintén 2020-ban. A szülei árnyékában felnőtt, szerelméért görcsösen és betegesen ragaszkodó karakter érzelmi mélyítése Oliver ötlete volt, amire Flanagan azonnal rábólintott és közösen alkották meg végül a karaktert. Ezzel kapcsolatban egy kevésbé boldog háttérelem konkrétan vissza is köszön Oliver életéből, amit nem sokan tudnak: a 2017-ben kirobbant #MeToo botrány kapcsán a színész is bevallotta, hogy gyerekként ő is szexuális zaklatás és molesztálás áldozatául esett. Noha ennek pontos hátteréről nem sokat tudunk, de a Bly-udvarház szellemének 7. epizódjában van egy jelenet, amelyben Oliver alakítása nem véletlenül annyira megható és tűpontos - ugyanis a saját tragikus élményeiből merített abban a kritikus pár percben. (Akit még pontosabban érdekel: a hetedik epizód 38. percénél kezdődik az ominózus jelenet, amelyben Peter az édesanyjával beszélget az egyik legutáltabb emlékében.)
Apróság még, de az utóbbi egy-két évben jó pár meghatározó "fan casting" főszereplőjévé is vált képregényes fronton. Egyrészt Oscar Isaac leszerződtetése előtt több olyan pletyka is arról árulkodott, hogy Oliver játszhatja el Holdlovagot a közelgő Marvel sorozatban - a színész egyiptomi és zsidó háttere, elképesztő külső hasonlósága a karakterhez, a horror zsánerben szerzett tapasztalata, valamint az érzékeny, komplex, mentális problémákkal küzdő karakterek iránti szenvedélye miatt eléggé adta volna magát a választás, amihez egyébként a színész is nyitottan állt. A másik, szintén neki rebesgetett szerep "odaátról", DC-s frontról érkezett, mint John Constantine következő megformálója - ennek kapcsán egyébként Mike Flanagan is áldását adta, akár lesz ebből a pletykából valami, akár nem. Viszont ha maradunk a toxikus férfi karaktereknél és a képregényeknél, valamint elővesszük francia akcentusát és hátterét, akkor bizony Remy LeBeau, azaz Mágus karaktere is egészen hamar eszünkbe juthat a közelgő X-Men rebootban. Sőt, Craig távozása után néhány "A következő 007-es" listán is megtalálhatjuk a kétméteres brit hódítót. Na, de elég a találgatásokból.
Oliver egy roppantul érzékeny és zárkózott színész, akinek az utóbbi két-három évben végre a készítők is felismerték ezt a felszín alatt megbúvó és kibontakozni vágyó oldalát. Nagyon keveset használja a közösségi média platformokat, elmondása szerint számára túlzottan "sok" az ott tapasztalható inger és nem is túl ügyes a használatukban. Színész társai elmondása alapján egy végtelenül udvarias, odaadó társ a forgatásokon, s az utóbbi időben eljátszott szerepek valójában teljesen távol állnak a valós, jó kedélyű és már-már "goofball" személyiségétől.
Hamarosan viszontláthatjuk majd egy apróbb szerepben Maggie Gyllenhaal közelgő filmjében, a Lost Daughterben, Dakota Johnson karakterének párját alakítva, valamint Emma Mackey (Sex Education) oldalán is fel fog tűnni az Emily című filmben. A rövidfilmből végül rendes produkcióvá kinőtt Mr. Malcolm's List-ben is visszatér majd, sorozatos fronton pedig a Gugu Mbatha-Raw nevével fémjelzett Surface-ben kapott szerepet az Apple TV+-on. A sorozat az öngyilkosságra fókuszáló témáját tekintve egy újabb lehetőség lehet Oliver számára, amelyben ismét megvillanthatja érzékeny oldalát és tehetségét. Legalábbis mi őszintén reméljük, hogy így lesz.