Hirdetés

Kibeszélő: Az Északi

|

Bosszúszomjas ösztönlények.

Hirdetés

Amerikában bő egy hónapja, VOD-on több hete, illetve a hazai mozikban is már műsoron van Az Északi, melyet feltételezhetően látott az a többség, akik számára érdekesnek bizonyult a koncepció. Márpedig miért ne lenne érdekes egy filmrajongónak, ha A boszorkány és A világítótorony rendezője, Robert Eggers újra a kamera mögé áll. Ezúttal nem folk-horrort, vagy Lovecraftot idéző misztikus agyrúgást alkotott, hanem egy szimpla bosszúfilmet, középpontban a viking kultúrával. Mondjuk a szimpla jelzővel csak a felszínen lehet illetni, mert bizony olyan mélyre tud menni, mint a koponyába vágott acélfejsze.

Hirdetés

Amleth herceg (Alexander Skarsgard) kénytelen elmenekülni hazájából, miután apját megölik, anyját pedig foglyul ejtik. A fiú felcseperedvén csak egyetlen érzést ismer, a bosszútól fűtött dühöt. Csak tengődik a világban, ám amikor szembesítik sorsával, útra kel, hogy beteljesítse végzetét.

A szinopszis valóban két, három mondatban összefoglalható. A 12. századi író, Saxo Grammaticus műve szolgáltatja az alapját, melyből Shakespeare is merített a Hamlethez, nem hiába hívják Amleth-nek a főhőst. Az adaptálást természetesen nagyon szabadon kell értelmezni, Az Északi ízig-vérig Eggers mozi. Visszaköszön A boszorkány csontig hatoló atmoszférája, A világítótorony transzcendentális látomásaival, mindezt meghintve a viking mitológia aprólékos ábrázolásával.

A rendező történészekkel, archeológusokkal egyeztetett, hogy minél hitelesebb legyen az összkép, ez pedig tökéletesen látszik a végeredményen. Talán soha nem hatott még ennyire reálisnak ez a kultúra, gondolok itt a nyelvezetre, az állati viselkedésre, az ösztönlények esszenciájára. A legjobb példa erre a film első harmadában látható csataszekvencia, melyben az állatbőrbe bújt harcosok úgy rohannak le egy falut, ahogy egy farkasfalka keríti be és ejti el a zsákmányát. Technikailag is parádés, ahogy vágatlanul láthatjuk mindezt, nem beszélve az olyan badass mozdulatokról, mint a lándzsa visszadobása, vagy az elsétálós torokelvágás. Szintén tanítani való, ahogy a viking mitológiával bánik Az Északi. Tökéletesen mossa el a valóság és a képzelet határvonalát, hogy a misztikummal építsen hidat a két véglet közé. Eggers mesterien használ vizuális eszközöket arra, hogy ezeket szemléltesse, például a kard megszerzésénél, de megvan a maga szimbolikája a végső, vulkánon történő harcnak, melyet okkal neveznek a pokol kapujának.

A legnagyobb erőssége mégis a bosszú útjának szemléltetése. Elsőre úgy tűnhet, hogy Amleth csak kergeti sorsát és bármi áron be akarja teljesíteni. Ám megjelenik a kettősség, olyan kérdéseket felszínre hozva, melyekre nem biztos, hogy fel vagyunk készülve. Szó nincs róla, hogy a rendező újra feltalálta volna a spanyolviaszt, kikövetkeztethető például, hogy Amleth anyja nem igazán várja, hogy megmentsék, mert valóban szerelmes a királyölő Fjölnirbe (Claes Bang), de ahogy ezt Eggers bemutatja, az parádés. Nicole Kidman és Alexander Skarsgard játéka ebben a jelentben valami egészen félelmetes, s azért is kulcsfontosságú e szegmens, mert más megvilágításba helyezi a főhőst. Eddig sem volt szent, elvégre láthattuk, ahogy segédkezik a falu felgyújtásában, mégis bennünk volt egyfajta drukk, hogy a bosszúja beteljesedhessen.

Itt azonban kiderül, hogy a megölt apuka egy zsarnok volt, aki átgázolt mindenkin és a világ jobb hely lett nélküle. Ez a nézőnek olyan morális arculcsapással érhet fel, mely akár ki is lökheti az élményből, de szerintem nagyon jót tett ez a fajta karakterív a cselekménynek. És bizony felmerülnek a már említett kérdések is. Meddig jogos egy bosszúhadjárat? Létezik-e egyáltalán jó és rossz egy ilyen helyzetben? Van-e értelme, megéri-e olyanná válni, ahonnan nincs visszaút? Az eddig állatias Amleth meginog, sőt, az Olgával (Anya Taylor-Joy) való kapcsolatát már előtérbe is helyezi a bosszúval szemben, de amikor kiderül, hogy a lány várandós, rájön, hogy nincs menekvés a végzete elől. Megkérdőjelezhető döntés? Igen. Megalapozott? De mennyire. Amleth élete végig népének hitvilága körül forgott, így teljes mértékben érthető, hogy miért érzi kötelességének és sorsszerűnek a küzdelmét Fjölnirrel, melyből tudjuk, hogy nem fog élve visszatérni.

Örvendetes, hogy készülnek Hollywoodban még ilyen filmek, melyek ráadásul részletgazdagon és hitelesen mutatnak be egy régi, idegen kultúrát. A kaszting fantasztikus, Alexander Skarsgard félelmetesen jó, Anya Taylor-Joy még mindig egy tündöklő jelenség, de Nicole Kidman és a többiek is kifogástalanok. Nem lehet belekötni a technikai részbe sem, a látvány csodás, a zene hibátlan, mind hozzájárulnak az atmoszférateremtéshez, aminek Eggers nagy mestere, ahogy ezeket Török Tamás kollégám is kiemelte a kritikájában. Az Északi szenvtelen, nyers és vérgőzös darab, mely az egyik legősibb ösztönt állítja a középpontba, s pont annyira mutatja kegyetlennek, mint amilyen valójában. Ettől válik az egyszerűsége ellenére is az egyik legkomplexebb és legjobb bosszúfilmmé.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.