A Squid Game-féle hulla-hullám tovább gyűrűzik, így a dél-koreaiak újabb zombi-sorozattal rukkoltak elő. A film alapötlete azonban sokkal egyszerűbb neves elődjénél, inkább a brazil Reality Z - zombivalóságshowra vagy a koreai Vonat Busanba című filmre hasonlít, ahol egyetlen helyszínen játszódik az egész történet (ahonnan ráadásul nincs kiút), a cselekmény pedig kimerül abban, hogy egyre többen kapják el a halálos vírust és beindul a "darálás".
A történet a dél-koreai Hyosan tartományban lévő, hétköznapinak tűnő gimnáziumból indul, ahol lassan megismerhetjük a főszereplőket. Nehéz a terep, mivel a fiatal koreai színészek megszólalásig hasonlítanak egymásra, ráadásul iskolai uniformist viselnek, így még nehezebb felvenni a fonalat, hogy kit láttunk már, és ki új szereplő, illetve melyik élettörténet kihez tartozik? Ez a probléma 3-4 epizódon keresztül elkíséri az embert, mivel nem csak a színészek testalkata, arca, de a mimikájuk és a hajuk is ugyanolyan. A legnagyobb segítség európai szemmel az, ha akad egy copfos, egy lila hajú vagy egy kiborotvált hajú szereplő, aki kiugrik a tömegből és ily módon megjegyezhető.
Az iskolai élet első blikkre hétköznapinak tűnik, ám az árnyak mögé sandítva láthatjuk, hogy itt is van gúnyolódás, megfélemlítés, lelki terror és erőszak, reménytelen szerelem és eltitkolt tinédzserkori terhesség. Az egyik fiút egyenesen az öngyilkosságba hajszolják, míg egy megbecstelenített lány, akiről szégyenletes erotikus videók készülnek, úgy érzi, nincs értelme többé az életének. Mondhatni, szinte minden komolyabb tinédzserkori probléma felszínre kerül, ám úgy tűnik, már nemigen jut idő a megoldásukra. Az igencsak zaklatottnak tűnő fizikatanár, Mr. Lee ugyanis őrült kísérletezésbe fog a laborjában, ami - bár ezen a ponton még ő sem sejti - egycsapásra megváltoztatja a világot. A férfi macskákat és egereket ültet egy dobozba. Az egér beül a sarokba és rettegni kezd - akárcsak a diákok, akiket minden iskolában legyőznek az erősebbek. A férfi ezt a rettegést akarja megszüntetni, és hatalmat, erőt akar adni a "gyáva egereknek". "Azt hittem, ha a félelmet dühvé alakítom, mindenkit legyőz" - mondja el az őt vallató nyomozónak, ám a kísérlet balul sül el. Az általa kifejlesztett vírus ugyanis, bár elmulasztja a rettegést, a dühöt úgy váltja ki a kísérleti egyedből, hogy megvadult zombivá változtatja őket. Ettől kezdve vörös köd borul az alanyok agyára, akik most már csak vért akarnak és minél több embert szétmarcangolva zabálni.
A vírus tehát kiszabadul és rohamtempóban fertőzni kezd. A gyerekek és a tanárok azonban csak lassan jönnek rá, mi a probléma, mivel az első zombik nem rögtön harapnak, először csupán vérzik az orruk, izzadnak és rángatóznak, mint akiket epilepsziás görcs gyötör. Persze, idővel eszelőssé válik a tekintetük és harapni akarnak - mégsem gondol senki zombi-fertőzésre, hiszen "olyan csak a filmekben van". Aztán felpörögnek az események, egy zombiból kettő lesz, azokból hat, és a számsor exponenciálisan nő, ahogy a fertőzöttek rárontanak a folyosókon és az udvaron békésen őgyelgő diákokra. Kiút nincs, mivel az iskolát körülvevő park hemzseg a zombiktól, azonban odabent is egyre csökken a túlélők száma. A menedékül szolgáló búvóhelyek száma egyre csökken, csakúgy, mint a kintről érkező segítség esélye.
Akik szeretik a koreai zombi filmeket, ezúttal sem fognak csalódni. Ezek ugyanis igencsak gyors zombik és kellő őrülettel tépik ki az áldozataik verőereit vagy épp beleit. Fröcsköl a vér, az őrült kaffogás, a rémült sikolyok, a törés-zúzás hangjai átjárják a filmkockákat. Az ember teljesen belefeledkezik a látottakba és ösztönösen arra gondol, vajon ő merre menekülne? Hová bújna? Vagy inkább szembeszállna és küzdene, amíg csak lehet?
A színészek - ha már megszoktuk, és meg tudjuk különböztetni őket - teljesen jók, kiváltképp az őrült tudós-fizikatanárt játszó Byeong-cheol Kim. A sorozat írója, Cheon Seong-il munkáját dicséri, hogy nem lehet kiszámítani, ki marad életben, ráadásul mindenkit nagyon agresszív, gyomorforgató módon tépnek szét - de ez a műfaj sajátossága, enélkül nem is lenne meg az a fajta rémület (a nézőben is), amit a zombi sorozatok okoznak. Az "Út a Pokol felé" volt hasonló - a karakterek kiírása tekintetében -, hiszen ott is meghal mindenki, akiről azt gondolnánk, hogy "na, ez biztos túléli", mert fiatal, kedves, gyenge, okos, szép, szelíd, segítőkész. Nos, a koreai filmesek, azt hiszem, imádják széttépni a pozitív karaktereket, talán, hogy sokkoljanak minket, nézőket. Meg kell hagyni, elég jól csinálják.
Azért gyenge pontok is akadtak... A forgatókönyv nincs túlbonyolítva, de nem is igényli a történet. A kérdéseinkre választ kapunk (hamarabb is, mint a zombis filmekben szokás), és eljutunk A-ból B-be, de a szereplők sosem éhesek és nem szomjasak, pedig napokig vannak szorult helyzetben. Ami még szembetűnő, hogy néhány színész nagyon bénán, már-már komikus ügyetlenséggel zuhan el a támadó zombik előtt az akadálymentes, üres folyosón is... erre lehet, hogy figyelni kellett volna, ahogy arra is, hogy a túlélőkben kéne, hogy legyen annyi kurázsi, hogy legalább egyetlen épkézláb menekülési tervet szőnek, ami több annál, minthogy egymás nem működő telefonjait nyomkodják.
Aztán fura, hogy az első zombik hosszasan alakulnak át, órákba telik az átváltozás, de ahogy haladunk előre az időben, az új zombiknak már mindez csak másodpercekbe telik. Nem emlékszem, hogy lett volna erre magyarázat, pedig elkelt volna.
A sorozat túl hosszúra van nyújtva. A 12 rész helyett elég lett volna egy 6 részes minisorozat, az sokkal feszesebb és izgalmasabb lett volna. Mert az ötödik ajtóbetörésnél, a hatodik gégekitépésnél és a kilencedik ablakon kiugró zombinál már nem izgulsz. Persze, a kiszaggatott húsdarabokat nagyon kreatívan és sokféleképpen mutatják, ezzel tompítják az ismétlődéseket, ráadásul roppant élethű az egész. Nem érzed, hogy művér spriccel a szétmart nyakakból, igazinak tűnnek a rommá törő csontok és a zsigerelés is rettenetes, pláne, hogy a zombik megeszik a beleket is.
A karakterek háttérének kidolgozása felületes, de annyira sodró lendületű a történet, hogy nincs idő ezeken töprengeni. A zombijárvány ugyanis az iskola falain túl is folytatódik, és a poszt-apokaliptikus képeket látva egész biztosan letarolja majd a várost, de talán a világot is. Akárhogy is, zombi-rajongóknak kötelezően megnézendő sorozat, aki kedveli ezt a műfajt, az jó ideig tunkolhat a vérben.