Hirdetés

Kibeszélő: melyik az igazi, a lassú vagy a gyors zombi?

|

A horror műfaján és az élőhalottakon belül most az egyik örök kérdést vesézzük ki: a zombik gyorsaságát.

Hirdetés

Egy a témában nem annyira jártas nézőnek, vagy akár mondhatjuk, hogy laikusnak most akár össze is ráncolódhatott a homloka és azon a kérdésen merenghet el, hogy nem teljesen mindegy? Kit érdekel, hogy rohan-e a zombi vagy csak cammog? Legyen zombi és jó napot. Elsőre valóban igazat adhatunk ennek a felvetésnek, viszont picit belegondolva, elmélázva az élőhalottak definícióján és lételemükön, hamar rájöhetünk, hogy fontos kérdést feszegetünk és nem olyan egyszerű ez az egész. Mindenek előtt persze érdemes azt leszögezni, hogy ez a kibeszélő nem tudományos jellegű; csupán egy hosszabb ismertető és vitaindító. A lentebb említett filmek és sorozatok minőségére nem lesz hatással, ám mégis ajánlott rendbe tenni, amit rendbe lehet tenni. Szóval tegyük fel a kérdést; melyik zombifajta az igazi - a lassú, a cammogó vagy éppen a gyors és már-már szuperszonikusan rohanó egyed?

Hirdetés

Maga a definíció

Mint az élet (és a tudományágak) minden más területén is, mindig célszerű, sőt tanácsos az alapoktól elkezdeni építkezni. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a zombi és az élőhalott, két külön fogalomkör. Hasonló eset áll fent, mint anno általános iskolában a bogarak és a rovarok kapcsán: azaz jelen esetben nem minden élőhalott zombi, de minden zombi élőhalott. Az élőhalott egy nagy gyűjtőfogalom - ide tartozik minden olyan egyszer élt, majd meghalt, majd feltámadt lény, amit iskolás éveink, filmes és sorozatos hobbink/munkánk, olvasmányaink során és egyéb más területről már megismerhettünk. Tehát a vámpír, a szellem, a csontvázak is ugyanúgy élőhalottak, mint a zombik vagy akár maga a fejnélküli lovas.

Az 1960-as évektől viszont az élőhalottak kifejezést tematikusan csak és kizárólag a zombikra kezdték az emberek használni (ebben leginkább egy vastag szarukeretes szemüveges emberkének van köze) - ezzel kizárva az előbb említett lényeket. Viszont fontos megjegyezni, hogy maga a zombi is kétfajta definíciót von maga után: egy eredetit és egy modernebb meghatározást. Az eredeti a vuduizmussal köthető össze: ebben a zombik ugyanúgy halottak, de nem valamilyen fertőzés vagy vírus hatására ébrednek fel, hanem egy mágus, egy varázsló vagy táltos irányítására és bűvös szavaira. Ez a személy gyűjtötte maga köré a zombikat, hogy őt szolgálják és legfőképp megvédjék a nemkívánatos egyének támadásaitól. (Ezt láthatjuk például az 1932-es Fehér zombi c. Lugosi Béla-filmben is.)

A zombik másik definíciója, vagyis a modernebb felfogás 1968-hoz és George A. Romero nevéhez köthető. Az akkor még csak 28 éves fiatal, de ambiciózus filmes elkészítette ugyanis Az élőhalottak éjszakáját (The Night of the Living Dead), ezzel pedig nem csupán életet lehelt a '60-as évek végi horrorműfajba, de megteremtette a modern zombikat is. Semmiféle beképzeltség vagy önelégült hagyományőrzés nincs abban a kijelentésben, ha azt állítjuk, hogy Romero nélkül nem lennének azok a zombik, amiket ma zombinak nevezünk. Innentől datálhatjuk ezt az érát, és mint minden egyes alapkőletételnél, úgy itt, a zombiknál is muszáj volt új definíciót alkotni.

Az éjszaka kezdete

Romero filmje és elmondása szerint: zombinak azt nevezhetjük, ami egyszer már meghalt, de valamilyen vírus vagy fertőzés miatt feltámadt. Megállítani úgy (és csak úgy!) lehet, ha megsemmisítjük az agyat, a kór pedig harapással terjed tovább. Mindezek mellett érdemes még talán azt megjegyezni, hogy a zombi ösztönszerűen fél a tűztől, és (ami talán az egész meghatározásnak a lényege) nem gyors. Az igazi modern zombi lassú, cammog, maximum erőltetve vonszolja magát. Semmiképp sem rohan, főleg nem Usain Boltot megszégyenítően, vagy épít magából és a zombihordából falakat, vagy ül lóra, vagy lesz terhes vagy védi ki az ütéseket és a töltényeket.

Mindezzel kapcsolatban rengeteg ember akad, aki nem ért egyet - még annak ellenére sem, hogy ez maga a definíció. Többen azt kifogásolják ebben a meghatározásban, hogy ez a szinte járókerettel közlekedő nyugdíjas tempó ma már nem félelmetes, ma már kevés. Sokkal feszültebbé tehet egy zombifilmet az, ha gyorsak a fertőzöttek, sőt intelligensek, tanulnak és fejlődnek is. Ezek leírva lehet, furának, sőt idegennek hathatnak, de mégis mára már beépültek az adott zsánerfilm elemei közé, és sorra lehetne említeni a filmes-sorozatos példákat. 28 nappal később, Z világháború, A holtak hajnala remake, Vonat Busanba avagy még egy Zack Snyder-film, A halottak hadserege. Hogy nyomatékosabban érzékeltessük a definíció alapján felléphető gondokat, érdemes a zombikon kívül egy másik élőhalott típust megvizsgálni.

A vamp

A vámpír, ugye, vérszívó. Hegyes metszőfogai vannak, amikkel kiszívja az ember vérét a nyakán vagy a kezén keresztül. A harapással megfertőzi az egyént, aki szépen, lassan átalakul szintén vámpírrá. (Az eredeti mítoszokat és legendákat figyelembe véve megemlíthető, hogy a harapás erősségétől - a véráramba került méregtől/vírusoktól? - függően válhat a megharapott ember teljes értékű vámpírrá vagy szolgává.) A Napot kerüli, éjszaka vadászik, de nem tölthet a holdfényben sem sok időt, mert mindez csak blokkolja a napsugárzást, nem szünteti meg. Ha elfáradt vagy jön fel a Nap, akkor visszamászik a koporsójába. Megölni napfénnyel lehet, vagy karóval át kell döfni a szívét, de a fokhagyma, a kereszt és a szenteltvíz is segít a vámpír elleni harcban. Tehát akkor hogy jön mindehhez a csillogás és a rák?

A 2008-ban elstartolt Alkonyat-szériában egy teljes másfajta vámpírtípus tűnik fel, amit ha napfény ér, akkor csillogni kezd. A 2020-as, Netflixen debütált Drakulában pedig se a kereszt, se a napfény, se a fokhagyma nem hat a misztikus gróf ellen, de ha rákos ember vérét issza, akkor ő is meghal. Előbbit semmivel, merő hülyeség alapján, utóbbit viszont azzal magyarázták, hogy mindezen előbb felsorolt "fegyvereket" csak maguk a vámpírok beszélték be maguknak. (Tehát nyugodtan járkálhatnak a napfényben, nem fog semmi sem történni.) Ezek alapján valamilyen szinten jogosak voltak azok a kiakadások, amik például azt hangoztatták, hogy "Nosferatu nem csillogott". Akkor a zombik esetében miért nincs felháborodás?

Félre értés ne essék; azáltal, hogy a zombik már rohannak, nem lesz rosszabb egy film. A Z világháború, a Zombieland, a 28 nappal később is mind-mind fergeteges alkotás a maguk stílusában. Az előbbiben és az utóbbiban érezni leginkább azt a fajta kreatív elgondolást és tendenciát, hogy a gyorsan mozgó és támadó fertőzöttek a nem várt, feszült pillanatokért és a kiszámíthatatlanságért felelősek. Ezt a lassúból-gyors váltás többen azzal magyarázták, hogy a modern, felgyorsult és magasabb ingerküszöbbel bíró világban már nem állják meg a helyüket a "klasszikus" zombik. Mindez viszont távol áll az igazságtól.

A sétáló halottak

Amellett, hogy rengetegen (beleértve olyan írókat és rendezőket is, mint Quentin Tarantino, Edgar Wright vagy éppen Eli Roth) továbbra is a lassú zombikra esküsznek, számtalan olyan példát is fel lehet hozni filmes téren, amik a rohanó fertőzöttek fenti érvére cáfolnak rá. A katasztrofális magyar című Haláli hullák hajnalától kezdve, az Eleven testeken és Kis szörnyetegeken át egészen a The Walking Deadig tart a lista. Elnézve pedig az olyan kezdeményezéseket, mint az 1985-ös A holtak napja alapján készült, a minap debütáló hommage-sorozat, a lassú zombik továbbra is velünk maradnak. De a gyorsaság tényleg ennyire hangsúlyos lenne, ekkora nagy különbség lenne a kettő típus között?

A fertőzöttek tempója alapján két lényeges különbséget érdemes megemlíteni, amelyek kapcsán tisztán kirajzolódnak a határok. Az első (amiről fentebb már szó is volt), hogy a gyors zombik elsősorban az emberi fizikum korlátain túli állapotot mutatják be. Azáltal, hogy szembekerülünk egy elképesztően sebes, fürge és valljuk be, céltudatos szörnnyel, ami nem fárad el - ellentétben velünk, emberekkel -, a kiszolgáltatottság és a hiábavalóság tolakodó érzései kerítenek minket a hatalmukba. A lassú fertőzöttek (akiket könnyen le lehet futni) viszont a tömeg elleni tehetetlenséget hivatottak alátámasztani: mindig csoportosan támadnak, mindig rengetegen vannak és mindig túlerőben. Emiatt hiába a jó kondi, a jó fegyverek és a felkészültség - nem lehet (vagyis nem ajánlott) egy az egyben szembemenni velük.

A másik alapvető differencia a zombik megjelenéséből fakad. Észrevették például azt, hogy komoly, nem vicceskedő filmeknél, a gyors zombik esetében nem látni dagi fertőzötteket? Vagy kisgyerekeket? Holott ha szemügyre vesszük a Romero által rendezett és inspirált mozikat, túlsúlyos és gyerek zombik is feltűnnek bennük. Az ok kiváltképp arra tehető (amit pl. a Zombieland kifogástalanul figurázott ki), hogy egy dagi, de gyorsan rohan(ni akar)ó zombi egyszerűen komikus lesz, nem félelmetes. Ugyanez igaz a kisgyerekeknél - hiába próbálkozott Zack Snyder A holtak hajnala elején egy zombi kislánnyal, inkább megmosolyogtató és abszurd volt a jelenet, mintsem hatásos vagy félelmetes.

Szóval akkor agyat lehet még enni?

A bevezetőben említett kérdésre végül mi a válasz? Melyik az igazi zombi: a lassú vagy a gyors? Az általános válasz, hogy mindkettő. Az igazi válasz viszont, hogy nem tudni. Talán az összes élőhalott és éjszakai szörny közül a zombik estek át a legnagyobb változáson a hosszú-hosszú évek során. Romero azért találta ki így a modern fertőzötteket, hogy az agyhalott, befolyásolható és irányított tömegről mutasson be egy mai napig aktuális társadalomkritikát. Ez a fricska a rohanó zombikkal kissé megbicsaklott, de másfajta értékrendek és értelmezési normák kezdtek rájuk tapadni. Mindez pedig jó - egy angol romantikus költőszavaival élve: "Csak az nem múlik, ami változik". Ám hogyha teljesen eltávolodunk az eredeti elképzeléstől (mint például tették ezt Danny Boyle-ék a 28 nappal később vagy Zack Snyderék A halottak hadserege esetében), akkor ténylegesen jogos a kontraszt alapján való felszólalás. Valamint mindez magában foglalja azt a kikívánkozó kérdést is, hogy ha ennyire idegen formává alakították az originált, akkor miért nem találtak ki egy teljesen új fajt inkább.

Mindenképp érdemes árgus szemekkel figyelni és górcső alá venni, hogy 1968-hoz (vagy éppen a vudu hit kezdetéhez) képest hogy fog kinézni a következő zombitípus. Ha kreatív és tudatos elgondolás alapján nyúlnak hozzá, akkor egy fals mosoly után egy rossz szavunk nem lehet - de ha olyanok kezébe adják a változás lehetőségét, mint Snyder, akkor újra összeakadhatnak azok a bizonyos bajuszok. Valamint mindig érdemes más példával, más megközelítésből is szemügyre venni a dolgokat. Például tegyük fel, hogy a következő farkasember filmben nem harapás által változik át a főszereplő, hanem valamilyen szérum hatására; nem teliholdkor történik meg a metamorfózis, hanem reggel 6-kor; nem ezüst, hanem aranygolyóval lehet megsebezni és nem emberalakja lesz, hanem farkas, akkor az továbbra is az eredeti farkasember lesz vagy már valami egészen más...?

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.