Lezajlott a 96. Oscar-gála, mely egy kifejezetten erős filmes év lezárásának bizonyult. Christopher Nolan Oppenheimere tarolt, szám szerint hét díjat tehetett zsebre, de remekül szerepelt a Szegény párák, mely négy aranyszoborral távozott, köztük Mihalek Zsuzsa a legjobb díszletért. Rajtuk kívül az Érdekvédelmi terület tudott egynél több, szám szerint két kategóriában győzedelmeskedni, minden más versenyző egyszer állhatott a színpadra, vagy üres kézzel távoztak. Az emlékezetesre sikerült filmünnepről ennek apropóján összeszedtünk öt pozitív, illetve öt negatív pillanatot.
Negatívumok
A színész kategóriák előtti felolvasóestek
Egy olyan "rossz" pillanattal kezdjük a listát, melyhez köthetően akadtak azért pozitívumok is. Sam Rockwell felvezetése Robert Downey Jr. kapcsán (aki szerepben marad a DVD kommentárig), vagy Nicolas Cage energiája a Paul Giamattihoz fűzött ódája során abszolút működtek és feldobták a műsort. Viszont sajnos ez az összesen négy szegmens inkább érződött felesleges időhúzásnak, a színész sztrájk utáni (túl)kompenzálásnak, valamint olykor kínos, gépies felolvasóestnek. Persze, akadtak a színpadon tényleg olyanok, akik láthatóan élvezték a feladatot és szívüket-lelküket beleadták, de a többség a monitorról felolvasott, üres soraival inkább csak a "haladjunk már" érzést érte el.
A "What Was I Made For?" győzelme és Billie Eilish köszönőbeszéde
Az este egyik legjobb pillanatát a Ryan Gosling-féle "I'm Just Ken" előadás hozta el (meg is kapja a saját bekezdését), éppen ezért jött ki borzasztóan, hogy közvetlenül utána végül a másik Barbie-nóta nyerte a legjobb dalnak járó szobrot. A "What Was I Made For?" azonban sajnos a számoknál is gyakran elsütött biztonsági játékosok sorát erősíti. Ez a lassú, pátoszos darab szakmailag ugyan biztos rendben van, de az I'm Just Ken akkorát ment idén és annyira annak az előadását várta mindenki az egész gála során, hogy utána ez már csak a kollektív "meh" reakciót váltotta ki belőlünk. Billie Eilish viselkedését ráadásul a díjátvétel után nem igazán tudjuk minősíteni, mi most megköszöntük a részvételét, és tudnánk élni az Oscar-jelenléte nélkül egy ideig.
Al Pacino nem tudja, hol van
Ez valami Kimmel-átok lehet, utalt is a 2017-es Kaliforniai álom/Holdfény blamára a Legjobb filmnek járó díj átadása előtt, hogy aztán Al Pacino Warren Beatty-hez hasonlóan problémákba ütközzön egy boríték felbontása és egy egyszavas filmcím felolvasása során. Bármiféle katarzis nélkül és a többi jelölt címének felolvasása nélkül, totál unottan és a semmiből jelentette be az Oppenheimer győzelmét. Hirtelen nem is értette senki, hogy most mi történik, aztán "Jó, hát oké…" arccal elindult a film stábja átvenni a szobrot. Akadémia, minden tisztelettel, olyan embereket rakjatok már a színpadra, főleg a meghatározó díjaknál, akik még azért el tudnak olvasni egy nyavalyás borítékot. Röhej.
Kaszkadőrök: Köszi a semmit
Nem ritka az Oscaron, hogy egy-egy montázsban tisztelegnek a szakma előtt, idén sem volt ez másként. Remek összeállításban emlékeztek meg a kaszkadőrök munkájáról, mely eleve évek óta beszédtéma, hogy külön kategóriát érdemelne a gálán. Miközben pörögtek a képek, halkan megjegyeztük, mennyire tökös húzás lenne itt és most bejelenteni, hogy újabb kategória születik a díjátadón. Ehhez képest, amint vége lett a videónak, pár sorban kiemelték, hogy fejet hajtanak a kaszkadőri munka előtt és… ennyi. Ennek ebben a formában nem sok értelme volt, maximum emlékeztettek mindenkit, hogy valóban időszerű lenne bevezetni már ezt a kategóriát.
Jimmy Kimmel, a "felejthetetlen" házigazda
Kimmel negyedszerre vezette a gálát és elért arra a szintre, hogy kijelenthetjük: borzasztó házigazda és remélem, soha többé nem hívják vissza ebben a szerepben. Nyilván nem egy Jo Coi kaliberű, iszonyú kínos gegparádéra kell gondolni, ám ha valaki a nagy büdös semmire kíváncsi, vele biztosra megy. Tökéletesen mutatja a show színvonalát, hogy minden vicces pillanat akkor történt, amikor nem ő volt a középpontban. A nyitómonológja kellően távolságtartónak bizonyult, kipipálva minden kötelező kört és ügyelve, hogy senkit ne bántson meg, csak bohókásan élcelődjön flegma módon. Még mindig ott tartunk, hogy Trumppal poénkodunk, nála legalább nem kell visszafognia magát, részletkérdés, hogy roppant elcsépelt az egész repertoárja. Kimmel a biztonsági játék, így érthető, miért tér vissza rendre, de ha már a show képes a fejlődésre, mi lenne, ha egy kicsit színvonalasabb hostot választanának? Például John Mulaney-t.
Pozitívumok
Schwarzenegger és DeVito összefognak Batman ellen
Az 1988-as Ikrek sztárjaival kezdjük a sort, akik jó pár másik társukhoz hasonlóan (és Kimmellel ellentétben) némileg feldobták a műsort. A két legenda megemlékezett róla, hogy egykoron mindkettejükkel csúnyán elbánt Batman, hogy aztán a közönségből bevonják Michael Keatont is a szegmensbe (Arnold ugyan nem csak ellene "brillírozott" Mr. Fagyként, de ez már részletkérdés). Jópofa kis nosztalgikus pillanat a két nagy- és kisöreg előadásában, no meg persze Keaton is élte az egészet, szerettük.
John Mulaney ódája a Baseball álmokhoz
A legjobb hangnak járó díjat John Mulaney színész-komikus adhatta át, és amit másfél perc alatt lenyomott és elért a teremben hangulatkeltés címszó alatt, azt jó pár másik házigazda (khm…) megirigyelhetné. A Madame Web fricska után egy szusszal lenyomott egy olyan monológot a Baseball álmok kapcsán, amit a közönség kirobbanó tapssal és nevetéssel jutalmazott. Őszintén, a reakciókat látva nem lepne meg minket, ha már most megkörnyékeznék a jövő évi gála házigazdájaként. Mi pedig maximálisan támogatnánk benne.
Lehet ezt így is: Ryan Gosling I'm Just Ken előadása
A show legvártabb és végül legfantasztikusabb eleme Gosling I'm Just Ken performansza lett, ami során még Slash is tiszteletét tette. Goslingon látszott, hogy piszkosul éli ezt a pár percet, noha továbbra sem érti valószínűleg, hogy lett ebből a számból és a karakteréből ekkora mém. A színész bevonta az éneklésbe Greta Gerwiget, Margot Robbie-t és America Ferrerat, no meg persze Emma Stone is megkapta a mikrofont egy sor erejéig. Energiával teli, látványos előadás, ilyen egy igazi show és egy showman, na.
A lebegő boríték
Kereken 50 évvel ezelőtt történt, hogy egy pucér csávó befutott az egyik díj átadása során, erről emlékezett meg Kimmel és a helyzetnek megfelelően ruhátlan, de utolsó pillanatban "berezelő" John Cena, aki mégsem akart részt venni a poénban. Végül aztán megnyerte magának azt a csodás feladatot, hogy a borítékkal takarva a megfelelő testrészeit, felvezesse a legjobb kosztümnek járó szobrot. Nagy pacsi Cena-nak, amiért bevállalta ezt a hülyülést, nekünk feldobta a showt.
Spielbergtől Nolanig: avagy a díjazottak
Mindig emlékezetes, amikor legendák találkoznak a gálán, de a legjobb rendező díjának kiosztásánál ez új magaslatokat ért el. Steven Spielberg adta át a szobrot Nolannek, ami egyszerre volt megható és dobogtatta meg minden filmrajongó szívét. Ezen felül sikerült remekül elosztania az Akadémiának az Oscarokat, mert ha nem is ért valaki feltétlenül egyet a végeredménnyel, gyanúsan nem bánkódik annyira, hogy szakmailag így oszlanak meg a nyertesek. Leszámítva persze a betétdalt... Soha rosszabb díjátadót!
