Hirdetés

Madame Web - Kritika

|

Bébiszitter kaland a pókverzumban.

Hirdetés

A szuperhős-produkciókra erősen megcsappant az igény az elmúlt évben, igaz, ebben közrejátszik, hogy egy-egy kivétellel még a közepes szintet is alig érik el ezek a filmek. A Disney-féle Marvel-mozik mellett pláne soha nem rúgott labdába a Sony képregényes részlege és a Madame Webtől sem várt senki csodát, de ne csodálkozzunk, ha ettől kezdve a legelvetemültebb rajongóknál is betelik a pohár.

Cassandra Webb (Dakota Johnson) mentősként dolgozik, egy halálközeli élmény után pedig megváltozik az élete. Víziók gyötrik, melyekben előre látja a jövő néhány pillanatát. A látomásokban feltűnik három tinédzserlány, akiket meg akar ölni egy titokzatos figura. Hősünk elhatározza, hogy megvédi őket és jóra használja frissen szerzett képességét.

Hirdetés

A DC saját univerzuma az Aquaman második részével lezárult, illetve a Disney is parkolópályára tette magát, egyedül a biztos sikernek ígérkező harmadik Deadpool mozival rukkolnak elő idén. Ehhez képest a Sony úgy gondolta, ha már náluk vannak a jogok, a legutolsó Pókember mellékalakról is önálló alkotást készítenek, kit érdekelnek az aktuális trendek, így 2024-ben három Marvel produkciót is piacra dobnak.

A Madame Web mellett érkezik majd a Kraven és a Venom 3 is. Hogy mi értelme ennek a stratégiának, amikor anyagilag buknak (kivéve animációs fronton), a kritika mellett a nézők sem elégedettek? Maximum mém-alapanyagnak működnek, ahogy azt a Morbiusnál láthattuk. Franchise-t szintén nem lehet így építeni, a pláne az egészben, hogy a Madame Web mégis úgy néz ki, mintha minimum egy trilógiában gondolkodtak volna az alkotók. Teljes mértékben eredetsztorit kapunk, mely a 2000-es években játszódik és a félrevezető marketinggel ellentétben elsősorban csak a sejtetés megy.

Aki azt várja, hogy a három fiatal lányt fogja látni akciózni, miközben a címszereplő mentorként intézkedik, csalódni fog. Ez önmagában nem lenne probléma, ám mivel valószínűleg nem lesz folytatás, a Madame Webnek ebben a formában nem sok értelme van, sem üzleti, sem filmes szempontból. Pedig a koncepció, illetve az első harmad meglepően jól működik. Ahogy Cassandra fokozatosan fedezi fel a képességét, az első hallucináció a balesetet követően, a lassú alkalmazkodás, a fel-felvillanó képek egészen hatásosak. A pókemberes utalások sem rosszak, nincsenek nagy vállalások, s talán emiatt van meg a bája.

Aztán bejön a képbe a három megvédendő fiatal és elkezd fokozatosan szétesni az összkép. Azokért a tinikért kéne aggódnunk, akik egyfelől idegesítők, másrészt nincs jellemük. Az egyikük nagyszájú, újgazdag, a másik elvileg okos, a harmadik szégyellős és aggodalmaskodó. Ezekkel az alaptulajdonságokkal le lehet őket tudni, motiváció, netán összekovácsolódás gyanánt a kirekesztettség és a magány kérdésköre merül fel, de senki ne várja, hogy ezeket érdemben kibontsák. Az antagonista nemkülönben pocsék, szupererős gonosztevő létére többet szerencsétlenkedik, mint a lányok, holott van egy segédje, aki néhány monitoron az egész ország kamerahálózatát belátja, minden segélyhívást lekövet és még pixeles képeket is képes kiélesíteni.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Ahogy haladunk előre a cselekményben úgy sokszorozódnak meg az efféle marhaságok. Érdemes kiemelni a taxit, amit Cassandra viszonylag korán ellop, leszedi a rendszámot, összetöri, de ez nem zavarja abban, hogy végigfurikázzon vele a városban. Még Peruba is elutazik, s miután visszatért, ugyanúgy a lopott, törött, kirívó taxival közlekedik, ami egészen parádés, akaratlan humorforrássá válik. A szűk két órás játékidő második fele tömve van ehhez hasonló következetlenségekkel, teljesen ad hoc módon történnek a dolgok, a végjáték pedig egyenesen röhejesbe vált. A zárás természetesen megágyazna egy esetleges folytatásnak, de a napnál is világosabb, hogy szemernyi igény nincs rá, ami a színvonalat látva egyáltalán nem meglepő.

Dakota Johnson megteszi, amit kell, de látványosan nem tudott mihez kezdeni a karakterével. Tahar Rahim egysíkú gonoszáról ugyanez elmondható, Sydney Sweeney pedig kifejezetten borzalmas, holott bizonyította már (Reality), hogy igenis jó színésznő.

A Madame Web sajnos beleillik a Sony Marvel mozijainak táborába. Nem indul rosszul és a jövőbelátás koncepciójában is volt potenciál egy kellemes élményhez, de amint átvált menekülős bébiszitter-kalandba, úgy hullik darabjaira. Nem kevesebb mint öt(!) ember dolgozott a forgatókönyvön és láthatóan nem tudtak csapatként működni, sőt, gyaníthatóan inkább elvették a másik kreativitását, mert dugig van lusta és összeszedetlen megoldásokkal a film. A zsáner elérte azt az állapotot, amikor visszább kell venni a tempóból. A biztonsági játék, valamint a bevett toposzok helyett muszáj újítani, ami nem merül ki a diverzitásban és az új hősökben, kreatív lépésekre van szükség érdekes figurákkal. A Madame Webből ezek minden tekintetben hiányoznak, így csak tovább ássa a szebb napokat látott műfaj sírját.

Hallgass meg egy másik véleményt is:

Madame Web

Kinek Ajánljuk
  • Aki szerette a Sony Marvel filmjeit
  • Akinek elég, ha valami a Pókember univerzumban játszódik
Kinek Nem
  • Aki unja az eredetsztorikat
  • Aki nem szereti, ha a marketing átveri
  • Aki felvezetés helyett egy kerek történetre kíváncsi
  • Aki kicsit is kidolgozott karakterekre számít
  • Akit zavarnak a következetlenségek
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.