Noha Kristen Stewart már kislány kora óta szerepelt filmekben (többek közt a Pánikszobában is láthattuk alig 12 évesen), a legtöbben az Alkonyat franchise-ból ismerik, mint a tátott szájú, többnyire bambán meredő Bella. Szerencsére ez már a múlt, ám sokan még mindig ezzel a szereppel azonosítják, teljesen fals módon (akárcsak Robbert Pattinson esetében). Stewart számtalan alkalommal bizonyította, hogy igenis tehetséges színésznő, Woody Allen Elizabeth Taylorhoz hasonlította, valamint első amerikaiként kapta meg a César-díjat, legjobb női mellékszereplőként a Sils Maria felhőiért. Többnyire kisebb, független filmekben tűnik fel, így sokan talán emiatt siklanak el a remek alakításai mellett. Ezen próbálunk most változtatni ezzel az összeállítással, s egyidejűleg igyekszünk bizonyítani, hogy remek Diana hercegnő lehet belőle.
Beszélj! (2004)
Az Alkonyat hisztéria előtti időkben járunk, Stewart mindössze 14 évesen első főszerepében tündököl. Egy introvertált középiskolást alakít, aki nehezen illeszkedik be a társai közé, s láthatóan múltbéli sérelmek gyötrik. A Beszélj! igazi ereje abban rejlik, hogy rendkívül autentikus és életszerű drámával operál. Nem érezzük a filmszerűségét, egyszerre képes szívmelengető és fájdalmas lenni. Ebben pedig hatalmas szerepe van Stewart érzékeny és hiteles alakításának. Borzasztóan alulértékelt darab és sokkal több embernek kéne ismernie, látnia.
The Runaways - A rocker csajok (2010)
Mi sem állhatott volna távolabb a vámpíros tinifilmektől, mint egy korhatáros, dögös életrajzi produkció az első, csak nőkből verbuvált rockbandáról. A The Runaways a zsáner bevett formuláját követi, ellenben a hangulata és a zenéi abszolút kiemelik az átlagból. Színészi fronton bár Michael Shannon viszi a prímet, Stewart is méltó partner, sőt maga Joan Jett is elégedett volt azzal, ahogy életre keltette (tudjátok ő az, aki a totál ismeretlen I Love Rock 'n' Roll című számot énekli).
Camp X-Ray (2014)
Minimál költségvetésű, kvázi kamaradarab a guantánamói börtönről, azon belül is egy rab és egy őr kapcsolatára fókuszál a film. Stewart alakítja az őrt, aki szépen fokozatosan kezdi megkérdőjelezni a rendszer működését, miközben többek közt emberségről, vallásról és reményről beszélget a fogvatartottal. Mondanom sem kell, mi nézők is morális dilemmák elé leszünk állítva, de a Camp X-Ray igyekszik ezt ésszerűen és (többnyire) giccsmentesen elénk tárni. Stewart és Payman Maadi párosa pedig fantasztikus.
Sils Maria felhői (2014)
Ízig-vérig európai film hollywoodi témákról és igen, tökéletesen megfér egymással a két oldal. Juliette Binoche egy színésznőt alakít, aki egy kisebb szerepben tér vissza abban a színdarabban, mely 20 évvel ezelőtt híressé tette. Asszisztensével elutaznak a svájci Alpokba, hogy a szerepre készüljenek, ám a valóság és a fikció kezd összemosódni. A Sils Maria felhői nem mindig a legalaposabb, ellenben a realitása ellenére is megvan benne a misztikum, arról nem is beszélve, hogy mennyire remekül működik a sztárságot ábrázoló, "insider" felütés. Binoche uralja a vásznat, de Stewart méltó partner. Talpraesett, következetes, ő a legemberibb, legszerethetőbb arca ennek a történetnek és talán élete alakítását nyújtja. Nem volt érdemtelen az a César-díj.
Megmaradt Alice-nek (2014)
Talán a legismertebb film a felsoroltak közül, már csak azért is, mert ezért nyerte el Julianne Moore a régóta megérdemelt Oscarját. A kezdeti Alzheimerrel küzdő főhőst természetesen a családja kíséri végig ezen az érzelmi hullámvasúton, Stewart pedig Moore lányát alakítja. Visszafogott, nem túl karakán szerep, de újfent ő testesíti meg a legazonosulhatóbb karaktert. Érzelmes, szerethető, akárcsak a komplett film, az anya-lánya jelenetek pedig egyértelműen a csúcspontokat jelentik. Legyen az fő, vagy mellékszerep, Stewart tudja, mit kezdjen a lehetőségével és amíg minden Charlie angyalaira jut egy Sils Maria vagy Megmaradt Alice-nek, addig nem lehet okunk panaszra. És igen, mindenkinek ideje kinyitnia a szemét és észrevenni, hogy bambuló tinivámpír rég a múlté.
Ti hányat láttatok az öt filmből?