Lassan hivatalosan is itt a nyár, ebből pedig szerencsére kaptunk már egy kóstolót, hála a naposabb időnek. Sokaknak ez a kedvenc évszaka, az iskolásoknál a nyári szünet, a felnőtteknél egy hosszabb szabadság, netán nyaralás miatt, de a fiatalok is előszeretettel járnak fesztiválokra és még sorolhatnám a jobbnál jobb programokat. Kiélvezni a meleget egy strandon, tengerparton, koktélt szürcsölve azért elég jól tud esni.
Persze akadnak, akik máshogy élik meg: a hőségtől agresszívak lesznek, a megszaporodó bogaraktól pláne, úgyhogy nem mindenkinek álomszerű a nyár. Millió film megidézte már ezt az évszakot, mi pedig kiemeltünk öt alkotást, hogy meghozzuk a hangulatot, legyen az bármilyen.
Tökéletlen idők (1993)
Idén 30 éves Richard Linklater klasszikusa, mely igazi hangulatbomba. A cselekmény az utolsó tanítási napon veszi kezdetét, hogy aztán jöhessen a felhőtlen szórakozás, a nyári szünet. Nincs igazi főszereplő, inkább életképeket látunk, mintsem tényleges sztorit, de pont ettől működik annyira az összkép. A '70-es évek atmoszférája hibátlan, a 'tegyünk meg, próbáljunk ki mindent, amíg lehet' mentalitás körbelengi az egész művet és ez a szabad szelleműség átragad a nézőre. Az már csak hab a tortán, hogy mennyire jó látni a szárnyait bontogató Matthew McConaughey-t, Ben Afflecket, Milla Jovovichot és társaikat.
Kánikula (2001)
Kisebb kakukktojás, ugyanis jelen esetben a nyár nyomasztó oldala kerül előtérbe, melyben nincs sok köszönet. Ulrich Seidl utálja az embereket és ez meglátszik a filmjein. A Kánikulában hat kisebb történetet látunk, melyekben az a közös, hogy hiányzik belőlük egy egészséges empátia, az érzés, hogy támaszkodhatsz embertársaidra. Jómódú, de abszolút átlagos, mondhatni prolikat látunk különféle szituációkban, a forróság pedig csak fokozza a feszültséget, ami legtöbbször szexbe, erőszakba torkollik és csak a legritkább esetben nyújt kapaszkodót, feloldozást. Seidl olyan görbe tükröt állít, amit nem szeretnénk látni, de valahol meg lehet érteni az álláspontját.
Adventureland - Kalandpark (2009)
Van, hogy a nyár sokaknál munkával telik, nincs ez másképp Greg Mottola filmjének főhősével sem. James (Jesse Eisenberg) friss diplomásként felfedezné a világot, de helyette pénzt kell szereznie, így egy vidámparkban gürcöl a meleg évszakban. Szerencsére minden rosszban van valami jó, ugyanis a srác elkezd csajozni, sőt, szerelembe esik, új barátokra tesz szert és úgy indul el a nagybetűs élet taposómalmában, hogy észre sem veszi. Szuper zenékkel, pazar hangulattal operáló kis film ez, mely megint egy kicsit más oldalát mutatja be a nyárnak. Eisenberg mellett felbukkan még Kristen Stewart, Ryan Reynolds, Bill Hader és Kristen Wiig is, úgyhogy a jó arcokból sincs hiány.
Palm Springs (2020)
Emlékszünk még a Covid-időszakra, amikor nem lehetett se utazni, se közösségi élményekben részt venni, ugye? 2020 nyara nagyjából erről szólt, úgyhogy égető szükség volt egy olyan filmre, mint a Palm Springs. Ebben az időhurkos romantikus vígjátékban kicsit mi is kiszakadhattunk a valóságból, elmehettünk egy esküvőre jó sokszor, és élvezhettük ezt a kreatív és szórakoztató kalandot. Andy Samberg és Cristin Milioti párosa csodás, az összkép pedig bármikor működött volna, de három évvel ezelőtt igazi oázisnak számított a sivatagban.
Luca (2021)
Anno a kritikámban azt írtam a Pixar művéről, hogy félig-meddig felér egy olasz nyaralással, ezek után vétek lenne kihagyni egy ilyen felsorolásból. Nem is vetemednék ilyesmire, ugyanis a Luca valóban pazar érzékkel kalauzol el minket az olasz riviérára. Csodás látványvilágú, magával ragadó hangulatú utazás, mely mondandójában lehet, hogy nem a legeredetibb, de kárpótol a stílussal és az atmoszférával.
