Új, heti rendszerességgel visszatérő rovatunkban szeretnénk nektek tippeket adni azzal kapcsolatban - mint filmrajongók a filmrajongóknak -, hogy mi kerüljön be esténként a "lejátszóba". Sorozat vagy film, kultklasszikus vagy trash, régi és új - itt bizony jöhet bármi. A legutóbbi gyűjtőcikkünkben többek között olyan alkotásokról olvashattatok, mint a Better Call Saul, az After Life és a The Good Place, alább pedig elolvashatjátok, hogy az elmúlt hét folyamán miket néztünk.
Fonyódi Noémi - Lépéselőny (Leverage) (2008-2012)
Tolvajos, átverős sorozatból soha nem készül sok, legalábbis ami mondjuk olyan könnyen fogyasztható, mint az Ocean filmek és mégis egy sorozatnak öt teljes évadot sikerült túlélnie, igaz csak kábelen, ez a Leverage (Lépéselőny). Azért került elő nálam, mert mindenki legnagyobb meglepetésére az IMDb TV bejelentette a 6. évadot, ráadásul egy színészt leszámítva az egész csapat visszatér, de nem kell aggódni, mert Noah Wyle fog beugrani Timothy Hutton helyére. Az alapszitu klasszik Robin Hood sztori: öt bűnöző megunja, hogy csak a pénzért csinálnak mindent és gazdag pénzeszsákokat rabolnak ki, bár nem hagyják üresen a zsebüket, azért elsősorban igazságot szolgáltatnak a kis embernek, akivel olyan csúnyán elbánt az élet. A csapatdinamikát tanítani kéne, annyira jó és tényleg úgy érezhetjük, hogy egy kicsit helyre kerülnek a dolgok, létezik még igazságszolgáltatás a világban. Minden rész egy miniátverés, akadnak benne jó fordulatok, főleg, ha valaki először nézi - én már sajnos kívülről fújom az összeset. Aki kicsit is kedvelője a műfajnak, annak kihagyhatatlan darab.
Hegedűs Attila - Sikoly (Scream) (1996)
Még egészen pici koromban láttam Wes Craven klisédöntögető és egyben igencsak merész horrorját, az első Sikolyt, és ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor anno nem tetszett. Kisfiús szemmel én ocsmány belezéseket, gyomorforgató gyilkolásokat akartam látni (érződik, milyen maradi felfogású voltam kicsiként…), nem egy ilyen ál-/meta-horrort, ami amúgy borzasztó ügyesen forgatja fel az egész műfajt, nem csak a slasher ágazatot. Most újranézve pedig abszolúte letaglózott: amellett, hogy mindent kiforgat, ami ehhez a műfajhoz köthető, gúnyt űz magából a horrorból - így saját magából is, amit nyíltan vállal -, még fantasztikusan működik is félelem- és atmoszférakeltésben. A nyitány elképesztően zseniális; a karakterek mindegyike egyszerre szimpatikus és elítélhető; az a tény pedig, hogy egy csuklyás, lógó rongyokat viselő szellemfejes gyilkos nem nevetést, hanem félelmet vált ki a nézőből, a műfaj (egyik) csúcsa - nem hiába másolják mind a mai napig. Az pedig nagy kár, hogy sajnos a második rész a vége felé önmaga kardjába dőlt…
Bagi Levente - Tyler Rake: A kimenekítés (2020)
Nekem is muszáj volt lecsekkolnom, hogy mit tud a Russo tesók produkciós cégének első termése, annak ellenére, hogy alapvetően nem áll hozzám közel a film stílusa. Legalábbis erre számítottam az előzetesek alapján, egy sima akciófilmre, amiben a főszereplő végiglövöldözi magát minden akadályon, hogy aztán jöhessen a jól megérdemelt happy end. Szerencsére az Extraction ennél jóval többet tud nyújtani, hiszen az akciójelenetei nem ragadtak le a múltban, helyette elképesztően jól megkoreografált pusztakezes és fegyveres párbajok váltják egymást, amit öröm nézni. Mély karakterdrámára vagy éppen csavaros pillanatokra senki se számítson, de ha netán valamiért ezt várná a filmtől, akkor rég tévúton jár. De semmi baj, erre is tudok orvosságot, hiszen ha szeretnénk depresszív egzisztenciális kérdésekbe belemerülni, akkor kevés olyan kiváló alkotás készült a témában, mint a Harcosok klubja. Noha a héten én nem a filmet raktam be újra, hanem a könyvet vettem először a kezembe, bármelyik médiumon keresztül garantált a letaglózó élmény ennek a kultklasszikusnak köszönhetően.
Szabó Dániel "Szada" - Egy házasság helyzete (State of Union) (2019-)
Elég zsúfolt heten vagyok túl, így olyasvalamire vágytam, ami rövid és szórakoztató, ugyanakkor felvonultat komolyabb témákat is. Ezeknek a feltételeknek köszönhetően bukkantam rá az HBO GO kínálatában az Egy házasság helyzete című dramedyre, amely meglepő módon csak 9-11 perces epizódokból áll, viszont a koncepcióból adódóan abszolút nem érződik kevésnek a játékidő. A történet középpontjában egy házaspár (Chris O'Dowd és Rosamund Pike) kapcsolatát követhetjük figyelemmel hétről-hétre, amint az aktuális családi terápia előtt beülnek egy kocsmába megbeszélni, hogy miket fognak aznap boncolgatni. Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, Philomena - Határtalan szeretet) rendező és Nick Hornby (Brooklyn, Egy lányról, Vadon) forgatókönyvíró gondoskodtak róla, hogy a dialógusok fordulatosak és életszagúak legyenek (férjként különösen bele tudtam magam élni az elhangzottakba), a két reflektorfénybe állított színész pedig lazán el tudják hitetni, hogy régóta házasok, olyan meggyőzően folytatták a szócsatáikat. Csak tíz rész az egész, érdemes rászánni az időt.
Buzsik Turner Kriszti - Délidő (High Noon) (1952)
Ha meghallom a western szót, rendszerint kitör a frász. Rég beláttam, hogy a jó és a rossz, a vad és a civilizált szembenállása, a párbaj rituáléja azon kevesek közé tartozik, ami ily' módon nem köt le. És akkor rám talált a Délidő, ami eleve azzal, hogy valós időben meséli el a történetet már felrúgja a western konvencióit, passzív hősével kritikát fogalmaz meg a műfaj jellemzőivel kapcsolatban. Ettől függetlenül egyértelműen műfaji marad, a nézői elvárásoknak eleget téve használja a releváns western jegyeket, de bizonyos pontokon megkérdőjelezi azok érvényességét, elsősorban a társadalmi szerepekre, a hős pszichológiai állapotára nézve. A párbeszédek, a morális háttér jóval hangsúlyosabb, mint ahogy azt a westernnél megszokhattuk, és az akciót is türelemmel kell kiérdemelni. Úgy prezentálja a vadnyugati közeget, hogy közben deheroizálja azt.
Pavlics Tamás - Upload (2020- )
A héten folytattam a kiadós James Bond-maratonomat (ezúttal Roger Moore filmjei voltak terítéken) és a pótlásra váró filmek helyett ezúttal a streaming szolgáltatók kínálatában merültem el, főleg sorozatok terén. És nagyon tetszik Ryan Murphy új szériája, a Hollywood, amely Murphy elmúlt éves, futószalagon érkező sorozatai közül messze kiemelkedik, ámm e hétnek az abszolút győztese az Amazon Prime újonca, az Upload volt, amelyben Robbie Amell tudatát töltik fel a digitális túlvilágba. Az egyszerre humoros és bájos sorozat gyakorlatilag a The Good Place szellemi örököse, amely rengeteg érdekes és izgalmas kérdést feszeget, csak teszi ezt a technikai függőségünkön keresztül és hogy mindez milyen szinten van kihatással az életünkre és a társas kapcsolatainkra. A 10 darab, egyenként félórás epizód pedig egy délután alatt lemegy, ennél fogva vágom a centit az újabb évadig.
Molnár Dávid: A láthatatlan ember (The Invisible Man) (2020)
Sajnos H.G. Wells azonos című regényének cselekménye már eléggé megkopott bennem, viszont azon kevés könyvek egyike volt a gimnáziumi évek alatt, melynek élveztem az olvasását. A 2020-as A láthatatlan ember című film Wells klasszikusát köntösbe és jelen korunkba (k)öltöztette, de a szerző tudományossághoz való ragaszkodását szerencsére megtartották az adaptálók. Egy feszült, tudományos thriller lett a végeredmény, ami könnyedén repíti a nézőt A pontból B-be, majd C-be és így tovább a majd' két órás játékidő egésze alatt. Viszont érdemes úgy nekiülni a filmnek, hogy elengedjük a logikusság és kontinuitás számon kérését, ugyanis ilyen szempontból több ponton is megbicsaklik a cselekmény. Ha pedig ezeknél leragad az ember, az könnyen az élvezet rovására mehet.
És Ti mit néztetek a héten? Jöjjenek a beszámolók, ne csak a listák!