Az Álomgyár mára már kétségtelenül a feldolgozások aranykorát éli. A világ leghatalmasabb büdzséjével megtámogatott, valamint legnívósabb rajongótáborát felvonultató szórakoztató gigász célja pontosan ebből kiindulva faék egyszerűségű, mégis a gyakorlatban ezt kivitelezni bizony nem éppen egyszerű feladat: kiszolgálni minél változatosabb módon a felvevőbázisát. Amikor az egyedi ideák kezdenek megcsappanni, a múlt szele egyre inkább simogatja a nagy cégek orcáját. A forgatókönyvírók megfáradtak, az ihletforrások elapadóban, a cégek pedig rájöttek arra, hogy időt, energiát és pénzügyi hátteret figyelembe véve is következetesebb, ha már egy régmúltban bizonyított filmhez, könyvhöz, vagy akár képregényhez nyúlnak, mintsem az alapoktól kezdjenek el felépíteni egy új franchise-t. Ami mindig nagy kihívás és zsákbamacska is, hiszen az igények, trendek, elvárások folyamatos változásban vannak, így nagyon emberes munka a különböző érákban a pont megfelelő alapanyaggal operálni, úgy, hogy az nemcsak sikeres legyen, hanem esetlegesen további potenciálokkal is bírjon.
A játékadaptációk sorsa
Ezen szegmensek közül a legifjabb és egyben leginkább meg nem értettebb paletta a videojátékok része. A poligonokba oltott kalandok mindig is egyfajta szürke eminenciásai voltak a filmes területnek. Talán azért, mivel senki sem gondolta volna azt, hogy mára a játékipar ekkora szeletet hasít ki magának, továbbá azt se felejtsük el, hogy egy videojátékban a főszereplők mi magunk vagyunk. Hiába, hogy készen kapunk egy történetet, de a mi vérmérsékletünktől, személyiségünktől függően alakítjuk azt. 100%-osan megélői is vagyunk a látottaknak, a mozival ellentétben, amely csupán a látottakra és hallottakra korlátozódik. Éppen ezért nagyon nehéz megfelelő balanszban tálalni egy ilyen alapot, hiszen ahány ember, annyi elvárás. Továbbá az is elemi szempont, hogy kinek szeretnénk kedvezni. Az egyszeri, mainstreamebb bázisnak, vagy a vaskalapos rajongóknak? Mert a kettő együtt sajnos úgy néz ki, hogy nem igazán működik a gyakorlatban a mai napig sem. Infantilisnek, könnyen ábrázolhatónak vélték ezen alkotásokat, amelyek számos részére igazak az előbbi titulusok, de példának okáért az olyan címek, mint a Shadow of Colossus, a Zelda, a The Witcher széria vagy az Uncharted hosszas kálvária után bebizonyította, hogy a művészi értékek, a lebilincselő narratívák, magába szippantó miliők és komplex ideák éppen annyira lehetnek fajsúlyosak ezen területen is hozzáértő kezekben, mint bármely más kategóriában. A hatalmas népszerűség magára vonta Hollywood figyelmét is, így 1993-ban minden idők legnépszerűbb olasz vízvezetékszerelőjének, a Mariónak letehetetlen kalandja a filmvászonra is ellátogatott a Super Mario Bros. adaptáció képében, alapos középszerűséggel és fogadtatással. Annyi különböző sikeres zsánert termelt ki magából a videojáték szcéna, hogy szinte nincsen olyan kategória, amely ne lett volna már megfilmesítve, vagy amelyet ne vágynának a rajongók, de ezek zöme sajnos a középszerűség mocsarába fulladt, hiába érkeztek az esztendők alatt olyan sagák adaptációi, mint a Wing Commander, a Resident Evil, a Doom vagy a Hitman. A nem megfelelő, amúgy potens alapanyag megértése, a trendiség hajszolásának mellőzése, valamint a felvevőbázissal való folyamatos kommunikáció hiánya miatt nem igazán sikerül komolyan értékelhető feldolgozást készíteni. A kereslet adott lenne, de a számos csalódás okán a vállalatok is egyre óvatosabban nyitják meg pénztárcájukat és szavaznak újbóli bizalmat. Pedig a büdzsé mára már egyre vaskosabb, gondoljunk csak a 2016-s Warcraft mozira, vagy akár az idei esztendőben megjelent újabb Tomb Raider variánsra, amelyek nem váltották meg a világot, de nem is voltak annyira kommerszek, mint elődjeik. Persze ha egy üzlet beindul… szokás mondani. A szekér nem áll meg, robog tovább, és a Los Angeles-i központ legfrissebb választása egy több, mint 30 éves klasszikusra esett: a Rampage-re.
Történet
Davis Okoye (Dwayne Johnson), primatológus, valamint a ruandai anti-orrvadász csoport vezetője, és George, a rendkívül intelligens albínó gorilla között elszakíthatatlan kötelék alakult ki. Okoye életének nagy részét az állat gondozásának szentelte, azonban egy napon egy titokzatos kísérlet a szelíd emberszabásút hatalmas méretű, tomboló fenevaddá változtatja. Ha lehet, a helyzet még kilátástalanabbá és fenyegetőbbé válik, amikor is másik két állat, Ralph, a farkas és Lizzie, a krokodil is hasonló mutáción esik át. Ezek az újevolúciós csúcsragadozók összeállnak, és fékevesztett tombolásba kezdenek Észak-Amerikában a környezetükért és a felségterületekeért, és ami, vagy akik az útjukat állják, azokat kíméletlenül eliminálják. Okoye csapata a diszkreditált genetikai mérnökkel, Dr. Kate Caldwellel (Naomie Harris) kiegészülve próbál ellenszert találni. A versenyfutás az idővel kezdetét veszi, mint ahogyan a harc is, hiszen a tét nemcsak George megmentése, hanem egy esetleges globális katasztrófa elkerülése is.
Termelés
2009-ben a Warner Bros. szerezte meg a filmadaptálási jogokat, amelynek alapját az 1986-os árkád videojáték klasszikus képezi. A filmgigász azonban nem csupán a licenre tette rá a kezét, hanem magának a cégnek a nagy részére is, hiszen a játékot fejlesztő Midway Games 2009 februárjában csődöt jelentett, és a cég zömét a Warner kebelezte be (beleértve a Mortal Kombat jogait is) 33 millió dollárért. A filmprojektet 2011 novemberében jelentették be John Rickard producerrel az élen. Ő kooperációban osztozik ezen a mezsgyén Brad Peyton, Beau Flynn, és Hiram Garcia személyével. 2015 júniusában a Deadline.com arról számolt be, hogy a polinéz származású amerikai színész, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb hollywoodi csillaga, Dwayne Douglas Johnson kapta meg a főszerepet, a New Line Cinema a gyártóbázist szolgáltatja, majd Flynn (Herkules - 2014, San Andreas - 2015) is csatlakozott a teamhez, a csapat pedig 2016 közepe táján kezdett el rendezőt keresni a produkciónak. Johnson a Total Filmnek adott interjújában elmondta, hogy a számos feldolgozáshoz képest a Tombolás sikeres lesz, amelynek a gyökere az, hogy nem csupán egy adaptációként tekint rá a készítő kreatív csapat, hanem valódi filmként is kezeli. És szerinte pont ezek hiányában vált számos korábbi feldolgozás sikertelenné, gondoljunk csak a 2005-ös Doom-ra.
"Én átéltem a videojáték-átkot, amikor a Doomot csináltam. A Doom egy nagyon népszerű játékon alapult, mégis hihetetlenül sikertelenné vált a belőle készült film. Szóval átéltem és meg is tapasztaltam az átkot. Viszont arra nagyon vigyáztam, hogy a Tombolásban legyen egyfajta kikacsintó báj és humor, ami a Doomban viszont nem adatott meg."
A CoomingSoon.net-nek adott interjújában a Szikla mesélt állatszeretetéről, a játékhoz fűződő viszonyáról is. "Állatbarát vagyok. Számos kutyám, lovam és halam is van Virginiában, így nagyon jó kapcsolatot ápolok az állatokkal. És amikor a tudomány rossz úton halad, rossz kezekbe kerül, nos, még mindig ez az alapvető kapcsolat a fontos, és pontosan ez volt az a dolog, ami ennyire vonzott a filmben és a forgatókönyvben." Kitért arra is, hogy gyerekkorában sokat játszott NES konzolon a kultikus címmel. "Az alap viszonylag egyszerű, így a kihívás inkább az volt, hogy ezt a premisszát megpróbáljuk szórakoztató módon egy király film módján megvalósítani." Mivel Paytonnal már harmadízben dolgozik együtt (Utazás a rejtélyes szigetre - 2012, Törésvonal - 2015), így megkérdezték tőle, hogy mi a különbség egy nagyszabású katasztrófafilm, és egy hasonló kaliberű szörnyes alkotás között:
"A Törésvonalban a földrengések között volt némi időnk. Tudtuk, hogy jön valami, valami nagy, de volt egy kis időnk. Ebben a filmben viszont három óriási szörny van, szinte időnk sincsen, és minden olyan gyorsan történik, különböző szögekből. Nem csupán a rombolással és az összedőlő Chicagóval foglalkozol, hanem ezekkel az alfa ragadozókkal is, aki igyekeznek mindent elpusztítani maguk körül."
Végezetül az adaptáció kapcsán elmondta: "Az attól függ, hogy mit szeretsz (nevet). Mert mindenki elégedett lesz. Azt gondolom, hogy mindenki meg fog elégedni, mert mindenki számára tartogat valamit."
A castingolásnak köszönhetően Johnson mellett feltűnik a vásznon az angol származású Naomie Harris (28 nappal később - 2002), mint Dr. Kate Caldwell genetikai mérnök. A svéd-kanadai Malin Åkerman (Dupla csapda - 2011) Claire Wydent formálja meg, aki a három fertőzött állat mutációja elleni szérum felelőse. Joe Manganiello (Szabotázs - 2014) egy privát katonai csoport vezetőjét, Burke-öt formálja meg. Jake Lacy (Hogyan legyünk szinglik? - 2016) Claire testvérét alakítja. Marley Shelton (Sin City - 2005) egy tudós és asztronauta bőrébe bújik. Jeffrey Dean Morgan (Az őrzők - 2009) Russel kormányügynök alteregóját ölti magára. De láthatjuk még Jason Lilest, George megformálóját, "P. J." Byrne-t (A Wolf Street farkasa - 2013), mint egy tudós, Jack Quaidet (Az éhezők viadala - 2012), Matt Geraldot (Avatár - 2009)), mint Zammit, Demetrius Grosset, Will Yun Lee-t (Farkas - 2013), mint Park ügynök, Breanne Hillt (Amy), valamint Urijah Christopher Fabert (visszavonult korábbi UFC bajnok), mint Claire segédje.
Júliusban jelentették be, hogy a New Line konzultációt folytatott a fiatal, kanadai származású amerikai rendezővel, Brad Peytonnal (Utazás a rejtélyes szigetre - 2012, Törésvonal - 2015), aki végül sikeresen megkapta a munkát, és aki immáron harmadízben dolgozik együtt a Sziklával. Sőt, később azt is kijelentette, hogy a film "sokkal érzelmesebb, sokkal ijesztőbb és valóságosabb lesz annál, mint amilyennek elsőre gondolnád." Hozzátette továbbá, hogy ha "holnap felhívnának a Call of Duty miatt, nos, nem játszanék egy részével sem. Nekem valami olyasmit kell találnom, ami megérdemli, hogy saját útja legyen. És ez az a pont szerintem, ahol számos film kisiklik. Megkérnek téged, hogy adaptálj valamit a képernyőre, és te figyelmen kívül hagyod ilyenkor azt, ami valójában te vagy. Vizsgálódj." Egy ponton változtattak a történeten, hiszen amíg a filmben a mutáció valódi állatokat evolvál, addig az 1986-os klasszikusban hús-vér emberek mutálódtak dühöngő szörnyetegekké. Payton mégis elmondta, hogy képesek megfelelni a rajongói elvárásoknak, valamint az alkotói csapat - akik még egy Dél-Kaliforniai egyetemi professzorral is konzultáltak a hitelesség érdekében - is egy olyan légkörben tevékenykedhetett, amelyben olyan dolgokat tudtak létrehozni, amelyek a mainstreamebb felvevőbázist is képesek megszólítani. "A játék rajongói megadnak minden olyan dolgot, amelyre csak emlékeznek, és amelyek mosolyt csalnak az arcodra. De mégis ott van az a rész is, ami dolgozik a történeten és a karaktereken, és valóra váltja azt, amit szeretne. És ez lehetővé teszi számunkra, hogy meghaladjuk az elvárásokat, szórakoztassunk, miközben mindezeket egy jó film ismérveként tálaljuk" - nyilatkozta Payton a Total Filmnek. Az IGN-nek elmondta azt is:
"A film végső célja az volt, hogy emlékeztessen arra, hogy a szörnyek félelmetesek, de a szörnyes filmek viszont szórakoztatóak is. Ezeknél a filmeknél a kihívás és a szórakoztatás folyamatos, miközben kiszámíthatatlanok is. Azt gondolom, hogy a legszórakoztatóbb az, hogy egyszerűen nem tudod, mi is fog történni a következő pillanatban."
Mivel a videojátékos adaptációk máig szürke eminenciásai Hollywoodnak, így Payton nagyon bízik benne, hogy filmje elkerüli a már jól megszokott, rossz óment jelentő "videojáték-átkot". "Sok esetben a stúdiók olyan játékot próbálnak adaptálni, amelynek rendkívül nagy a követői tábora. Ha megpróbálsz egy olyan dologba vágni, amelynek mély történeti része, karakterei vagy bármi más részegysége van, nos, óvatosnak kell lenned. Hiszen amikor játszom, akkor tudom, hogy egy hős vagyok. Ez egy magával ragadó közeg, és nagyon nehéz ellenállni valaminek, ami valójában nem is létezik." Beszélt arról is, hogy a film kihívás lesz a Szikla karaktere számára, hiszen a fókuszt úgy tereli a hősre, hogy megmutatja karakterének mélységeit is, miközben megpróbálja védeni ezen lényeket. Pontosan ezért Payton balanszot kíván teremteni a nagyobb volumenű akció és azon elemek között, amelyeket a játékosok ismernek és szeretnek a játék kapcsán.
A film természetesen nem tartalmaz magasröptű és fajsúlyos narratívát, mégis Payton kijelentette, hogy igazi szörnyfilm, horrorelemekkel spékelve. Korábban sajnos a filmstúdiók nem igazán értették meg a játékok szellemiségét, a rossz kommunikációnak köszönhetően a celluloid forma is csorbát szenvedett, és éppen ezért vérzett el számos olyan cím, mint a Jolie fémjelezte két Tomb Raider film, Paul W.S. Anderson Resident Evil sagája, vagy Andrzej Bartkowiak Doomja. Azonban a Warner is egy új univerzum építésébe kezdett, és ennek egyik első, biztató előfutára a nemrég bemutatott Tomb Raider adaptáció. De a Tombolás is arra törekszik, hogy népszerűvé és méltóvá varázsolja a nagyvászonra álmodott potens alapanyagokat. Drukkoljunk nekik, hiszen igény van rá, a kereslet adott, már csak a kínálatot lenne ildomos olyan formátumúvá tenni, amely nem vérzik több sebből, és a szórakoztatás mellett a nosztalgiafaktort is megsimogatja, hiszen mit sem ér a nívós külcsín, ha szellős a belbecs.
A forgatókönyv munkálataiért Ryan Engle, Arthur Carlton Cuse, Ryan J. Condal és Adam John Sztykiel felel. A zenei mezsgye a kanadai származású Andrew Lockington (Törésvonal - 2015) privilégiuma. A képek lencsevégre kapásáért Jaron Presant a felelős, míg a vágás Jim May keze munkáját dicséri. A film forgatási munkálatai 2017. április 17-én kezdődtek meg az Illinois állambéli Chicagóban, de forogtak a kamerák a Georgiai Atlantában is.
A Rampage: Tombolás 2018. április 12-től látható a hazai mozikban.