2013-ban debütált az Iszajama Hadzsime nevéhez köthető manga, az Attack on Titan animés változata, mely nagyon gyorsan belopta magát mind az anime, mind az animéktől magukat amúgy távol tartó nézők szívébe. 2022 első felében pedig befejeződik ez az epikus történet, mely három jó barát messzi földről alkotott képzelgéseivel indult el annak idején.
Ha nagyon le szeretnénk butítani az Attack on Titan cselekményét, akkor ráhúzhatnánk az emberevő óriások az emberek ellen alapkonfliktust, de már az első évad során nyilvánvalóvá válik, hogy ez az egyszerű képlet nem állja meg a helyét. Sokkal árnyaltabb és terebélyesebb történet bontakozik ki a néző előtt, mint amire a nyitány alapján számítana.
A sorozat három gyermek, Eren Yaeger, Mikasa Ackerman, valamint Armin Arlert szemszögéből mutatja be a nem mindennapi, tragédiákkal tarkított kalandokat. A gyerekek egy óriási fallal körülhatárolt városban töltik mindennapjaikat, látszólagos biztonságban: elvégre még nem akadt olyan óriás, aki meg tudta volna mászni a monumentális kerítést. A biztonság illúziója gyorsan szertefoszlik, amikor egy nap a semmiből még a falnál is hatalmasabb óriás jelenik meg, utat törve a védőfalon fajtársainak, hogy azok a terror ígéretével ellephessék a békés város utcáit.
Akikben az anime szó hallatán még mindig olyan képzettársítások dolgoznak, ami révén a Pokémon könnyed világával azonosítják be a műfajt, azok már az első részek alkalmával felocsúdhatnak naivitásukból. Bár manapság már számtalan felnőtteknek szóló, erőszakos rajzfilmsorozat akad, mint pl. a közelmúltból az Invincible, vagy a Zeusz vére, a 2013-as rajtjánál az Attack on Titan azon kisebbségek közé tartozott a műfajon belül, melyek nem igazán ismertek határokat az erőszakosság ábrázolásában. Elevenen felfalt nők, férfiak és gyermekek sokkolják a nézőket az első részekben, és aki teljesen ismeretlenül ült le a sorozat elé, bizony pisloghatott nagyokat, hogy hová tűntek hirtelen a nyitány idillikus képkockái.
Az Attack on Titan gyorsan kialakítja a szimpátiát gyermekhőseink irányába, elvégre a premissza egy klasszikus "szörnyek az emberek ellen" történettel kecsegtet. Aztán lépten-nyomon olyan gyomrosokat kapunk, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Az Attack on Titan ugyanis nemcsak karakterábrázolásban, hanem világépítésben is jeleskedik: az évadok előrehaladtával ismerünk meg egyre többet a karakterek által is ismert világból, hogy a harmadik évad végével szintet lépjen a történet, és szó szerint globálissá váljon. Az egyre sokasodó revelációk pedig minden esetben alapjában rengetik meg a narráció segítségével is felépített addigi hitvilágunkat.
Ahogy mostanában egyre több sorozat, úgy az Attack on Titan is ketté szedte az utolsó évadját. 2021 elején követhettük döbbenten végig, ahogy az immáron szívünkhöz nőtt karakterek az évek múltával milyen sötét utakra léptek, és hogy az első évadban még oly könnyedén felvázolt fehér-fekete pólusok hogyan váltak egy szürke harcmezővé, ahol már mindenkinek igaza van és egyben senkinek sincs. A folytonos háborúzás, a kirekesztettség, az eljövendölt messiások kérdésköreit és dilemmáit járja végig a sorozat, mely érvek és ellenérvek kiváló dialógusok révén bontakozódnak ki.
A súlyos témák feldolgozása, a remek karakterek és a lebilincselő világépítés mellett még két erényét kell kiemelni a sorozatnak, amellyel teljes lesz a kör. Az első az a látványvilág, és azon belül is a csaták animációi. Utóbbin sokat segít, hogy egy szokatlan, levegőben manőverező technológiával veszik fel a kesztyűt hőseink az óriások ellen, és az Attack on Titan nem rest az ebben rejlő potenciált kiaknázni a csaták bemutatásakor, mely már rögtön az első évad főcímében visszaköszön (az animékre jellemző módon, minden évadban más és más lesz a főcím, a zenével együtt, úgyhogy ne lepődjünk meg darálás közben a változásokon).
A másik nagy erénye a szériának a lehengerlő zenei aláfestés. Ázsia különböző országaiban már Hans Zimmer fellépéseket megszégyenítő koncerteket rendeznek az Attack on Titan zenéiből, amit a YouTube-on számtalan koncertfelvétel tud bizonyítani. Szívfacsaró melódiák, a nézőben vikingek berzerker módját kiváltó ütemek, valamint fennkölt szólamok kísérik végig Eren Yaegerék fejlődését, melyek döbbenetesen reflektálnak a hőseink aktuális érzelmeire. Néha dialógusokra sincs szükség a cselekmény követéséhez, elég csak hallgatni a háttérzenét.
Ahogy a Trónok harca is tette az epikus fantasyk sorában, úgy az Attack on Titan is egy hatalmas űrt fog hagyni maga után a saját zsánerén belül, amit ilyen formában nem fog tudni megismételni semmi. Azonban kár is lenne a tökéletes pótlékot keresni az anime felhozatalban. Helyette nincs más dolgunk, mint élvezni ezt a maradék pár részt, melyek várhatóan ismét rengeteg emlékezetes pillanatban fognak részesíteni minket, mielőtt végleg elbúcsúzhatnánk a szemünk előtt felcseperedett Paradis-szigeteki ifjú felnőttektől.