A házasság intézményéről megannyi történet keletkezett már - akár a filmeket, akár az irodalmat, vagy akár a színházat nézzük. Sok író, rendező fogalmazta meg gondolatait arról, hogy mi történhet akkor és azt követően, hogy két ember hivatalosan is összeköti életét. Most, hogy az HBO-n jelenleg is megy a Jelenetek egy házasságból című sorozat, összeszedtünk nektek 10 remek filmet, amiben ha nem is mindig középpontban van a házasság, de hangsúlyos eleme a sztorinak.
Keserű méz
Roman Polanski filmje két olyan emberről szól, akik eleinte vadul szeretik egymást, majd ahogyan halad előre házas kapcsolatuk, a kezdeti hév, a szexuális játékok egyre keserűbb ízt kölcsönöznek az együttlétnek. Polanski a szexualitáson és az egymástól való függésen keresztül mutatja be a testi-lelki elhidegülést, remek színészekkel (Emmanuele Seigner, Peter Coyote, Kristin Scott Thomas és a fiatal Hugh Grant), pajzán jelenetekkel és sokszor cinikusan hideg hangvétellel. Lehet, hogy nem ez az első film, ami eszünkbe jut a lengyel rendezőzsenitől, de mindenképpen megéri felfedezni.
Tágra zárt szemek
Mit teszel akkor, ha a házasságodról alkotott tökéletesnek hitt kép egyik pillanatról a másikra széttöredezni látszik a feleséged betépett vallomása miatt? Természetesen frusztrált leszel és belekeveredsz valami olyanba, amibe nem kellett volna. Hősünk, az elismert orvos (Tom Cruise) épp egy álarcos orgiába csöppen, majd pedig gyilkossági ügybe keveredik, miközben folyamatosan mardossa őt annak a gondolata, hogy a felesége (Nicole Kidman) más férfiról fantáziál. Ez a pszichoszexuális töltetű párkapcsolati thriller (furán hangzik, de jelen pillanatban így tudnám a legjobban jellemezni) Kubrick hattyúdala és egyben az egyik legjobb filmje is egyben. Nem mellesleg pedig az utolsó jelenet és az a bizonyos utolsó mondat gyönyörűen felrakja az i-re a pontot.
Holtodiglan
Nem éppen az a fajta film, amivel el tudod adni a házasságot, de ilyen ez a filmipar, az árnyoldal mindig is érdekelte a filmeseket. Itt David Fincher festette meg Gillian Flynn regénye alapján, amint egy látszólag tökéletes életet élő házaspár élete romba dől, amint a feleség eltűnik és a férj gyanúba keveredik. Természetesen semmi és senki nem az, aminek látszik és anélkül, hogy spoilereznék (feltételezve, hogy nem minden olvasó látta a filmet), a végeredmény tűéles képet ad a tökéletesség látszatáról és arról, hogy emögött mik mehetnek végbe. Parádés film, amiben nem csak Rosamund Pike isteni, de Ben Affleck is pályafutása egyik legjobbját nyújtja.
45 év
Ha sok-sok évtizede élünk együtt valakivel, akkor vajon jöhet valami, ami felboríthatja az idillt? Létezik olyan titok a múltunkból, amit ha előszedünk, akkor megkérdőjelezhet mindent? Andrew Haigh filmje szerint bizony létezhet és bizony a kérdőjelek is megjelenhetnek. Esetünkben a férj egy régi szerelmének az elhalálozása az, ami megbolygatja a nyugalmas állóvizet és csendes, fájdalmas kínpaddá és lelki csatatérré változtatja az otthon melegét. Charlotte Rampling és Tom Courtenay kettőse csodálatos, a film maga pedig nyugtalanító és szívet szorongató.
A nagy hal
Habár itt nem központi elem a házasság, mégis fontos. Tim Burton egyik legjobb filmje azon túl, hogy a mesélőkészség, a fantázia fontosságáról és helyenkénti kapcsolatromboló hatásairól is beszél, bemutat egy olyan szerelmet, amely átüt minden aggályon, bánaton, kudarcon és családi zűrön. Edward Bloom (Ewan McGregor, Albert Finney) és Sandra Bloom (Alison Lohman, Jessica Lange) kapcsolata meghatóan őszinte, kedves és gyengéd, a jelenet pedig, amikor Jessicsa Lange mondja Finney-nek, hogy az ő szeme sosem fog kiszáradni, miután ő meghal, nos...Igen. Ebben az egyetlen sorban és abban a tekintetben benne van MINDEN.
Hannah és nővérei
Természetesen nem maradhat ez a lista Woody Allen-film nélkül. A Hannah és nővéreit választottam, amelyben három nővér életébe, valamint azok házasságába nyerhetünk bepillantást és bizony egyik kapcsolat sem nevezhető túlzottan felhőtlennek. Nincsenek boldog kapcsolatok, csak tökéletlenség, sóvárgás a másik és egy jobb élet után. Woody Allen ragyogó színészi alakításokkal, eleganciával, finom humorral meséli el, miként nehezítjük meg saját dolgunkat és miként vagyunk sokszor képtelenek arra, hogy megtaláljuk azt a bizonyos nagybetűs boldogságot. Boldogító igen ide vagy oda.
Volt egy tánc
Sarah Polley filmje is arról mesél, hogy mi van akkor, ha az addig stabilnak hitt házasságod szépen pellengérre kerül egy rossz(?) döntésed okozta láncolat miatt. Itt a Michelle Williams által játszott Margot kerül két tűz közé, amikor egy üzleti út folyamán megismerkedik egy férfival, akivel van egy kis szikra ugyan, de nem tulajdonít neki sok jelentőséget. Igen ám, de később kiderül, hogy ott lakik a szomszédban, a kísértés pedig egyre nagyobb, míg végül enged a csábításnak és beadja a derekát az izgalmasnak ható, újszerű érzésnek. A film szembeállítja a békés, nyugodt házasságból fakadó látszólagos "unalmat" és kisszerűséget a nagyobb izgalmakat ígérő "kalanddal". Fájdalmas film, ami még fájdalmasabb leckét tanít meg: egyszer minden pezsgésnek vége szakad, minden izgalmasnak ható szexuális kaland eléri tetőpontját és átfordul valami másba. Valami köznapiba. Michelle Williams csodálatos, Seth Rogen pedig sose volt ilyen jó.
Ernelláék Farkaséknál
Hajdu Szabolcs filmje gyengéd, harsány, intim és őszinte képet fest egy kicsiny családról, a barátaikkal alkotott kapcsolatról és azon belül is: egy házaspárról. Utóbbit alakítja nagyszerűen és teljesen hitelesen a való életben is egymással házas Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya. Kapcsolatuk nyersnek tűnik és tökéletlennek, ugyanakkor minden hibájukkal együtt szeretnivalóak és ott van bennük az egymásba kapaszkodás vágya. Ragyogóan mutatja be a film: a házasság, és úgy en bloc a párkapcsolatok hullámvölgyek, amelyekért mégiscsak érdemes megdolgozni.
Fargo
A házasság itt is csak mellékszál. Mondhatni fű alatt lapul meg. Vagy súlyos hótakaró alatt. De ott van és megolvasztja a jeget és minden mást, ami fagyos lenne. A Coen-testvérek filmje sokszor nagyon fekete humorral és néminemű cinizmussal operál, de a sok erőszak és abszurditás közepette fel-felcsillan az, hogy ebben az őrült világban csak ott van a színtiszta szeretet is. Esetünkben Marge és férje, Norm személyében. Kevés megnyugtatóbb és szívet melengetőbb dolog van annál, mint amikor Norm felébred a várandós feleségével, akit épp egy gyilkosság helyszínére hívják ki hajnalok hajnalán és készít neki rántottát. Álmos, aludna még egész biztosan, de csak nem indítja el kedvesét reggeli nélkül. Apróság. De sokatmondó és gyönyörű esszenciáját képezi annak, hogy miben is áll a házasság és a szerelem lényege.
A feleségem története
Füst Milán regényéből Enyedi Ildikó készített filmet, amit most mutattak be a mozik. Itt egy hajóskapitány és egy fiatal hölgy házasságát láthatjuk. A kapitány nagyon szeretné megismerni/kiismerni saját feleségét, de mindegyre jobban belegabalyodik ebbe a folyamatba, amit az se lendít előre, hogy közben folyamatosan bizalmatlan vele szemben (és kételkedik hűségében). Hogy alaptalan-e vagy sem, szinte lényegtelenné válik, hiszen ha egyszer ott van a kételynek akár a szikrája is és ha feleséged személyében egy kiismerhetetlen, rejtélyes asszonyt látsz, akkor annak túl jó vége nem lehet. A feleségem története nehézkes, ám annál sokatmondóbb alkotás, ami többek között arról is beszél, hogy miként lehet (vagy nem lehet) teljességgel kiismerni a másikat. És arról a bizonyos kontrollról, ami hol megvan, hol teljesen elvész.
Házassági történet
Noah Baumbach filmje nem csak arról szól, hogy két házas ember útjai elválnak, de arról is, hogy mi történik akkor, amikor a békésnek induló válás folyamatát felzabálják a mögöttes jogi hercehurcák és az ügyvédek lelketlen csatározása. Szívszorító és csodálatosan empatikus alkotás ez, amelyben két ragyogó színész küzd egymással sírva és kétségbeesetten azért, hogy végül maradjon bennük az egykori nagy szeretetnek legalább egy kis szikrája. És bár a központban itt a válás és annak hordaléka van, nagyon szépen felvázolja azt, hogy két ember milyen apróságok miatt képes rajongani a másikért. Összességében üdítőnek hat, hogy képes valamelyest pozitív végkicsengéssel elmesélni a maga történetét és kicsit elhiteti velünk: ha meg is történik a válás és megjárjuk a poklok poklát, Scarlett Johansson csak ott vár ránk az út végén, hogy bekösse a cipőfűzőnket.