Mindenekelőtt tisztázzuk: NEM tartom elfogadhatónak azt, amit A galaxis őrzői filmek rendezője és írója, James Gunn mondott a múltban és eszem ágában sincs őt mosdatni. Nyilvánvalóan NEM értek egyet azzal, hogy a pedofíliával, nemi erőszakkal és gyermekbántalmazással kapcsolatban helye van a viccelődésnek és provokációnak (a közösségi médiában sem!), ez egy lázadó kamasztól is elfogadhatatlan, nemhogy egy felnőtt embertől. Egyértelműen NEM összehasonlíthatóak a bírált tweetek más "polgárpukkasztó" szellemi termékekkel (mint amilyen a South Park is), hiszen azokkal ellentétben nincs kontextus, amiből kiragadhatóak lennének, így önmagukban értelmezendők, ez pedig gazdag táptalajt szolgáltat a jogos támadásoknak. Az sem elhanyagolható részlet, hogy a tweetek nem napjainkban keletkeztek, hanem 2008 és 2011 között, amely egyáltalán NEM jelenti azt, hogy ennyi idő elteltével legitimmé váltak volna, abszolút nem, viszont mindenképpen fontos megemlíteni, hiszen közel tíz év lefolyása alatt rengeteget változhat valaki, elég csak összehasonlítani a rendező akkori munkáit és azok mondanivalóját, valamint a két Őrzők-filmet, ráadásul azóta már nyilvánosan bocsánatot kért minden bepötyögött betűért (ez szintén nem mentesíti őt, de fontos lépés a társadalmi rehabilitációja felé).
De távolodjunk el picit Gunn személyétől és vizsgáljuk csak a kirúgásához vezető eseményeket. Miután egy konzervatív oldal, a The Daily Caller előbányászta a tweeteket - mindez egyértelműen politikai céllal történt, hiszen a rendező közismerten Trump-ellenes - futótűzszerűen terjedt a hír a közösségi médiában, amely odáig eszkalálódott, hogy a Disney elnöke, Alan Horn a felháborodásra reagálva, a botrányt megelőzendő közleményt adott ki. Ebben kijelentette, hogy az a hozzáállás és azok a megnyilvánulások, amelyek előkerültek a Twitterről nem megmagyarázhatóak és nem tükrözik a családbarát stúdió értékeit, ennek értelmében pedig megszakítottak vele mindennemű üzleti kapcsolatot (ahogy tették azt a közelmúltban Roseanne Barr esetében is, akinek sorozatát egy rasszista tweet miatt törölték). Üzleti szempontból kétségkívül ez volt az egyetlen lépés, amit a Mickey egeres vállalat megtehetett, hogy minimalizálják az üggyel járó presztízsveszteséget, viszont ha nem céges, hanem az egyén perspektívájából nézzük a dolgot, akkor már közel sem ennyire evidens a döntés, akkor inkább a felháborító és az elhamarkodott szavak illenek a helyzetre.
Éljen a király, égjen a király
Gunn esete tökéletesen prezentálja azt, hogy politikai indíttatásból és/vagy személyes sértettségből hogyan lehet villámgyorsan tönkretenni valakit a közösségi média tömegeket befolyásoló erejét kihasználva, szinte bármilyen fajsúlyú tettet felnagyítva. Így fordulhat elő az, hogy tíz éves - és valóban visszataszító - mondatok összemosásra kerülnek az erőszakolással vagy a testi bántalmazással, ahogyan egy idő után a szexuális zaklatásokat is sokan egy kalap alá vették azzal, ha egy férfi utánafütyült valakinek az utcán. Mindegyik tett más ligában játszik, hát ehhez mérten is kezeljük őket. Nincs ebben semmi újdonság, a tömeget már a középkorban is jobban érdekelte a büntetés, mint maga a bűn, még ha neadjisten' az ítélkezőknek sem makulátlan a múltjuk.
Olyan ez, mint a boszorkányüldözés, csak itt a máglyát az internet felbőszített népe rakja meg közösségi posztokból, a fáklyát pedig végül Hollywood veti rá.
De az egyre nagyobb méreteket öltő közösségi média negatív hatása csak a probléma egyik fele, a másik maga az "álomgyár", amelynek alapköve már évek óta töredezik olyan ügyek eróziójának köszönhetően, mint az évekig, urambocsá' évtizedekig elnézett szexuális zaklatások a mindenhatóként viselkedő producerek által vagy éppen az aktuális trendekért mindent beáldozó stúdiók miatt. Valószínűleg nem sokat kellene kapargatni a hollywoodi fényűzés felszínét ahhoz, hogy előbukkanjanak azok a sötét foltok, amik felett a közélet kollektíven szemet huny, viszont ha egy-egy ilyenre mégis rákerül a reflektorfény, akkor sincsenek egyenlő következmények, elvégre mint sokan a saját bőrükön is tapasztalják, valaki mindig egyenlőbb az egyenlőnél.
Hogy a Disney-családnál maradjunk, vegyünk csak két közismert példát: mindenki kedvenc Vasembere, Robert Downey Jr. például drogfüggő volt, Jack Sparrow megformálója, Johnny Depp alkoholproblémákkal küszködött, mégis mindketten milliárdokat hoztak a vállalat kasszájába később és látszólag fel sem merült a köztudatban, hogy a színészek viselt múltja, a drogok és az alkohol összeegyeztethető-e a jelenbeli, családokat megcélzó üzleti érdekekkel (még akkor is, ha nem másoknak, csak maguknak ártottak). Persze mondhatnánk, hogy ezek még akkor történtek, mielőtt a Disney képbe került volna, így már nem relevánsak, na de James Gunn tweetjei is jóval az első A galaxis őrzői előtt születtek, mégis a napjainkban is súlyuk van. A különbség az, hogy a 2010-es évek környékén még nem öltött ilyen ijesztő méreteket a közösségi befeketítés és talán kevésbé vehemensen kívánta az internet népe az azonnali és következmények nélküli karrierrombolást. De tegyük a szívünkre a kezünket: ha Downey Jr.-nak és Deppnek megbocsájtott a (film)világ, ugyanezt megérdemli Gunn is, miután a nyilvánosság előtt vezekelt a szavaiért és megtett mindent annak érdekében, hogy biztosítsa a külvilág felé: elhatárolódott a régi énjétől.
Hogyan tovább, Hollywood?
Vagy mostantól ez így fog működni az álmok hazájában (is)? Ha valaki szúrja a szemünket, előbányászunk róla egy kompromittáló tényt évekkel korábbról és a Twittert kihasználva egy ragadozó vérszomjasságával semmisítjük meg az egzisztenciáját, mindegy, mennyit tett már le az asztalra azóta? Félreértés ne essék: IGENIS derüljön ki minden, ami a törvényekkel, a jó érzéssel vagy az élettel összeegyeztethetetlen, de ne tartsunk digitális koncepciós pereket tweetekre hivatkozva, ne kezeljük a helytelen mondatokat elkövetett bűncselekményként és - Gunn példájától elhatárolódva - ne ítélkezzünk mások évekkel/évtizedekkel korábban viselt dolgai felett.
Hiszen könnyen megeshet, hogy a mai közfelfogás szerint a mi tíz évvel ezelőtt közzétett véleményünk is kiverné azt a bizonyos biztosítékot.