Emlékszünk-e arra, amikor Sylvester Stallone nagy csinnadrattával bejelentette, hogy összeverbuválja az elmúlt két évtized akciósztárjait, hogy egy igazi akciófilmmel nyerje vissza a zsáner a régi hírnevét? Ez lett a 2010-es A feláldozhatók, mely hát… nem érte el azt a kultstátuszt, amit Stallone remélt volna (de azért készült belőle két további rész és már úton van a következő is).
Ki gondolta volna, hogy a műfaj szerelmesei két évvel később fellélegezhetnek?
Egyrészt érkezett a sci-fi és akció egyvelege, a hamvaiból feltámasztott Dredd Karl Urbannel a főszerepben, illetve előtte kicsivel az indonéz A rajtaütés. Ironikus módon mai napig vitatkoznak a rajongók, hogy vajon melyik film koppintotta melyiket, hiszen a formula kísértetiesen hasonló a két alkotás között. Mindenesetre abban kiegyezhetünk, hogy mindkét filmet nagy becsben tartják az akciófilmek szerelmesei.
A dél-kelet ázsiai filmipar a 2010-es években ugyanazt csinálta az akció műfaján belül, mint teszi azt mostanában a horrorokkal (lásd Satan's Slaves, The Medium, The Wailing stb.). Egy megfáradt, néha a kreativitás hiányától látványosan szenvedő zsánerbe csempésztek vissza izgalmat, innovációt, és nem utolsósorban ki mertek lépni a műfaj hagyományos kereteiből. Ezzel együtt pedig mindenkit emlékeztetettek arra, hogy az egyszerű koncepciók igenis lehetnek nagyszerűek!
Gareth Evans filmje sem próbálja újra feltalálni a spanyolviaszt - sőt, pont a jól megszokott, ismert struktúrát használja fel, és tálalja azt innovatívan. A rajtaütés már csak a címével sem árul zsákbamacskát: egy klasszikus siege (ostrom) film ígéretével kecsegtet: az indonéz S.W.A.T. egység próbálna lecsapni egy helyi maffiafőnök bázisára, ám a jól megtervezett akció csakhamar zátonyra fut.
A rajtaütés szinte mindenütt rákontráz a prekoncepciókra: a rosszfiúk egyáltalán nem agyatlan banditák, akiket egy egyszerű csellel be lehetne keríteni. A közelharcok időtartama is rendesen eltér az amerikai filmekben megszokott 1-2 másodperc alatt bevitt halálos ütések ritmusától. A civilek pedig nem fognak csak azért segíteni a rend őrein, mert ők a "jófiúk". Mindez egy egész valóságos atmoszférát kölcsönöz A rajtaütésnek, amit a 2000-es években egyedül a Bourne-filmek képviseltek - bár azért Jason ott is játszi könnyedséggel intézte el a rosszakaróit, úgyhogy ezen a téren az ő kalandjai is elrugaszkodtak a valóságtól.
Kétségtelen azonban, hogy a legpompásabb húzás a készítők részéről az elnyújtott közelharci szekvenciák voltak. Míg a Jason Bourne-filmek a feszes vágásoknak hála tudta létrehozni a pörgős hangulatot, addig indonéz barátaink, kezdve Iko Uwaisszal, Joe Taslimmal (a Mortal Kombat film Sub Zerója) vagy Yayan Ruhiannal bebizonyították nekünk, hogy ezt másodpercenkénti vágások nélkül is elő lehet idézni. A végeredmény pedig tényleg könnyfakasztó lehet az akciófilmek kedvelőinek, hiszen 2-10 perces élet-halál harcnak lehetünk szemtanúi, melyekben nem kímélik egymást a felek - és közben végig nyomon követhetjük a történéseket a minimális snitteknek hála.
Evans és társai nagyszerűen látták meg a zsánerben rejlő, évek óta kiaknázatlan lehetőségeket, és tudatosan használták fel azokat, hogy egy klasszikus alapokra épülő, de mégis modern ráncfelvarráson átesett akciófilmet készítsenek. Ezen még az sem tud rontani, hogy a végső összecsapás már elrugaszkodik a realisztikusság talajáról a kettő az egy ellen felállással, de annyi baj legyen.
A rajtaütést számos indonéz akciófilm követte a sorban, köztük a gigászi hosszúságú folytatás, és egyúttal az akciófilmsztárok egy új hullámát közvetítette Hollywoodba. Ezzel persze Hollywood nem feltétlenül tudott mit kezdeni, hiszen Uwais vagy Taslim nevei továbbra is az akciófilm műfaján belül csak egy bizonyos réteg számára csenghetnek ismerősen. Nagy kérdés, hogy a már szinte a debütáláskor belengetett amerikai remake vajon folytatja a meggyalázások sorát, vagy végre egy méltó feldolgozást kapunk. Ez utóbbinak az alakulása persze az eredeti renoméján nem fog csorbát ejteni. Evans filmje időtálló és a maga műfaján belül egy klasszikus alkotás lett, melyet joggal emlegethetnek sokan a kedvenceik között.