Az angol fantasy és sci-fi író, Neil Gaiman leginkább elhíresült munkája talán a Sandman képregénysorozat, és még ha szövegeit nem is ismeri valaki, műveinek megfilmesített változatával bizonyára találkozott már. A Coraline egyike azon regényeinek, amelyet vászonra adaptáltak, és amely forgatókönyvének megírásában is segédkezett.
Mind az ifjúsági irodalom, mind a(z animációs) filmek kedvelői számára megkerülhetetlen a 11 éves kislány mágikus realizmusba hajló, ugyanakkor horrorelemekkel tűzdelt darabja. A Henry Selick által rendezett bábfilm idén már 15 éves, azonban erejéből mit sem vesztett.
Coraline Jones egy régi társasházba költözik szüleivel, a fiatal lány itt azonban még jobban elunja egyhangú életét és kissé rezignált, mindig elfoglalt szüleit, ezért felfedezőútra indul. Fura szomszédjainál már csak a házban talált titkos ajtó különösebb, amin átlépve egy számára kellemesebb világ tárul fel előtte: elfogadó és figyelmes szülők, csodás események és gyönyörű táj. Ám mikor Másik Szülei marasztalni próbálják, idilli álomvilága szétesik, menekülése közben pedig korábban pórul járt gyermekek szellemét is meg kell mentenie.
Már 2002-es megjelenésekor méltatták Gaiman munkáját, hiszen számos jelentős díjjal tüntették ki érte az írót, azonban a különféle feldolgozásokra pár évet még várni kellett. Coraline történetéből készült színpadi adaptáció, képregényalbum, videojáték, ám a könyv legismertebb feldolgozása Selick stop-motion animációja lett, amelyet megjelenését követően a legjobb animációs film Oscar-díjára is jelöltek. A Laika filmstúdió égisze alatt készült animáció előkészületei 2 évig tartottak, ami nem meglepő, hiszen egyetlen Coraline-bábon akár 10 ember is dolgozott 3-4 hónapig, csak a lány figuráiból pedig 28 darab volt, valamint ez volt a cég első egész estés stop-motion bábfilmje. Maga a forgatás 18 hónapot vett igénybe, és ez volt az első stop trükk technikával készült film, amit 3D-ben is vetítettek. És ahogy a regény, úgy a film is kritikai és közönségsiker lett, mi sem mutatja ezt jobban, hogy 60 millió dolláros gyártási költségének több mint dupláját tudta visszahozni.
A történet során Coraline többször kikéri magának, ha rosszul ejtik a nevét, holott innen származik az író valódi inspirációja is: Gaiman gépelés közben helytelenül írta le a Caroline nevet, ekkor ötlött eszébe, hogy a fura névnek saját sztorija legyen. A kislány eredetileg egyedül néz szembe a rá váró fenyegetéssel, azonban a filmváltozatban helyet kapott társa, Wybie Lovat, aki figyelmezteti őt a társasházban történő rendkívüli dolgokra. Gaiman azért döntött a fiú megalkotása mellett, mert nem szeretett volna narrátort alkalmazni, vagy hogy Coraline magában beszéljen, így pedig nem kellett lényegi információkat kihagyniuk, csak Wybie karakterére bízták azokat.
Persze nem csak egyedi vizualitása és lenyűgöző technikai megoldásai miatt emlékezetes a Coraline, hanem a Gaiman által megálmodott elbeszélés önmagában is megannyi réteggel szolgál. A lánynak rá kell jönnie, hogy az általa áhított tökéletes világ sem hibátlan, csupán másfajta nehézségekkel kell szembenéznie, és hogy vigyázzon az ember, mit kíván, mert a végén még valóra válik - és annak ára van. Ugyanakkor szól az anyai kontrollról, azokról a szülőkről, akik elhanyagolják és akik túlféltésükkel bekebelezik a gyermekeiket, és Coraline mentális utazása egyben a Másik Anya tere lesz a terrorizálásra. És persze a történet egyértelmű, ám sokkal melankólikusabb és sötétebb tónusú parafrázisa Lewis Caroll Alice Csodaországbanjának.
Selick utoljára a Wendell és Wilddal jelentkezett 2022-ben, de nagyon reméljük, hogy még látunk a már 70 felett járó mestertől új projektet. Gaiman pedig szárnyal: írói pályafutása mellett filmes munkái is lefoglalják, hiszen készül a Sandman és az Elveszett próféciák folytatása. A Coraline és a titkos ajtó nagy kedvencünk, ezért örülnénk, ha ők ketten még újra együtt dolgoznának.