Hirdetés

Batman világa után elmerültünk a Star Warsban, a Marvelben és Nevermoorban is

|

Gotham és a Köztársaság Fénykora mellett meglátogattuk Thanos lányait, valamint Morrigan Crow-t is a Kolibri kiadó négy kötetében.

Hirdetés

Mindig felnő egy újabb generáció, amelynek tagjainak nekünk kell megmutatni, hogy miért rajongunk Batmanért, a Star Warsért, a Marvelért és a többi franchise-ért. Szerencsére ahány korosztály, annyi fajta alapanyag van, így akkor se maradunk hoppon, ha egy gyerkőcöt szeretnénk bevonni ezekbe a világokba (elég csak a kicsi Grootra vagy Baby Yodára gondolni, aki igazából Grogu), és akkor is bőven van mihez nyúlnunk, ha egy idősebbel szeretnénk megértetni kedvenceink értékeit (Batman, a Star Wars és a Marvel esetében is számos alkotás van, amit jó szívvel ajánlhatunk). 

De a fenti példák elsősorban a filmekre és sorozatokra vonatkoztak, mi a helyzet az írott formátummal? Szerencsére ezen a téren sem szenvedünk hiányt, a Kolibri kiadó például kifejezetten olyan könyveket és képregényeket ad ki, amik könnyen befogadhatóak és képesek megszerettetni egy-egy univerzumot az olvasóval. Ezek közül olvastunk el most négyet.  

Hirdetés

Minden, ami Batman

A DC egyik, ha nem a legnépszerűbb karaktere, aki először 1939-ben, a Detective Comics #27-ben mutatkozott be Bob Kane rajzolásában és Bill Finger írásában. Valószínűleg az is kívülről ismeri a történetét, aki soha nem látott vagy olvasott róla semmit, annyira beleivódott a popkultúrába az, hogy Thomas és Martha Wayne halála után fiuk, Bruce válik Gotham City önjelölt igazságosztójává, miközben olyan nemezisekkel néz szembe, mint Joker, Pingvin, Kétarc és Rébusz. Ahogyan valószínűleg Robint, Batgirlt, Alfredet, James Gordont és Macskanőt sem kell bemutatni senkinek, mégis mindig szükség lehet arra, hogy - ahogyan a bevezetőben is említettük - kéznél legyen egy kisokos, amit ajánlhatunk egy olyan ismerősünknek, aki elmerülne Batman világában. Vagy éppen egy olyan rajongónak, aki szeretné a kedvencével kapcsolatos részleteket egy helyen tudni. 

Erre szolgál a Minden, ami Batman című kötet, amely igyekszik Denevérember-enciklopédiaként funkcionálni: bemutatja a karakter keletkezését, Batman univerzumának legfontosabb karaktereit és legmeghatározóbb eseményeket, valamint a leglényegesebb képregényeket is. A franchise-on dolgozó egyik ismert művész, Tom King szavával ellátott, 216 oldalas útmutatót Matthew K. Manning és Daniel Wallace írták és állították össze, belelapozva pedig azonnal megrohamoz minket a pofás illusztrációkkal ellátott információözön. Itt tényleg minden megvan egy helyen: a jelmezváltozatok, a fegyveröv kellékei és a kütyük különféle variációi, a járművek ismertetése, Gotham kerületeinek és főbb nevezetességeinek bemutatása térképpel, valamint portrék a legfontosabb szereplőkről - Batman szerelmi életéről már nem is beszélve. A nosztalgiával alaposan átitatott, és ízléses rajzokkal, a különféle Batman-alkotásokból átvett illusztrációkkal felvértezett lapok tényleg mindent tartalmaznak, amit csak tudni lehet és kell Batmanről, valamint a világáról, és bár a szövegek néha túlságosan is le vannak egyszerűsítve, ennek köszönhetően bárki fogyaszthatja. "Maszkot viselek. És a maszk nem elrejti, hanem megteremti azt, aki vagyok."

Mackenzi Lee: Gamora és Nebula: Fegyvernővérek

Mackenzi Lee neve valószínűleg keveseknek mond valamit, pedig egy díjnyertes bestselleríróról van szó, akinek jelent meg már több könyve is hazánkban, például az Útmutató hölgyeknek a kalózélethez, valamint az általunk is olvasott Loki, A csínytevő sorsa, amely a Marvellel kötött szerződésének (amelynek keretében három antihősökről szóló regényt ír) részét képezte. A szerző Loki sztorijával megmutatta, hogy milyen jól képes megfogni azt a belső vívódást, ami az antihősök sajátja, amiképpen azt is, hogy a látszat néha mennyire csal, és mennyire fontos a társadalmi nyomás, a mások által rólunk kialakított kép, és ezt a koncepciót ráhúzta A galaxis őrzőire is, pontosabban szólva annak leendő tagjaira, Gamorára és hugára, Nebulára. A Fegyvernővérek alcímű regényben még abban az időben járunk, amikor mindketten megtettek mindent annak érdekében, hogy lenyűgözzék "apjukat", Thanost. A sztori az egyik ilyen próbálkozást mutatja be.

Gamora ugyanis Rongydűnére utazik, amelyet teljesen kizsákmányoltak a nyersanyagai miatt, így az egykor élő és virágzó földből mérgező, sivatagos, haldokló táj lett. Gamorának meg kell szereznie a bolygó szívét, ugyanakkor fogalma sincs a megbízójának kilétéről, sem arról, hogy az miért vágyik rá ennyire, amiképpen arról sem, hogyan néz ki az a bizonyos szív. Ő azonban az Őrült Titán lányaként nem kérdez, csak elvégzi a rá bízott feladatot... ám nincs egyedül a planétán, Nebula követi a saját céljai miatt, és nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon. Mivel Thanos úgy nevelte a lányait, hogy azok ellenségként tekintsenek egymásra, felmerül a kérdés, hogy képesek-e ezen felülkerekedni, a Fegyvernővérek pedig többek között ezzel a kérdéssel is eljátszadozik. A regény legjobb pillanatai azok a részek, amikor Gamora és Nebula közös emlékeit, élményeit élhetjük át, a kettejük közötti adok-kapok dinamikusan, érzelemdúsan működik, és Lee nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy bemutassa, a túlzásba vitt kapitalizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás milyen következményekkel jár egy bolygóra, annak társadalmára nézve, az elittől egészen a legalsóbb rétegekig.

Ezeken a területeken jól funkcionál a mű, viszont stílusában, a figyelem fenntartásában nem tudja elérni a Loki szintjét. A Gamora & Nebula túlontúl lassú folyású, még az alkalomadtán előforduló akciók és "családi perpatvarok" ellenére is küzd azzal, hogy közben ne kalandozzon el az olvasó, és nem egyszer felüti a fejét az unalom is. A komótosság jól tud működni, ha megfelelő hozzá a körítés és érdekes az a szál, amin végigvezet az író, de itt ez csak nyomokban található meg. 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Justina Ireland: Star Wars: A Köztársaság Fénykora - A bátorság próbája

Bár a Szukitsnál nem folytatódik A Köztársaság Fénykora korszak regényeinek és képregényeinek magyar kiadása, azonban az első két fázist még bárki bepótolhatja, és érdemes is, hiszen a Baljós árnyak történései előtti időszakot mutatják be vele, amikor amikor a Köztársaság még aranykorát éli, világok ezrei élnek jólétben és bőségben a Szenátus igazságos uralma alatt, a békét pedig a hatalma csúcsán álló Jedi-rend biztosítja. Ebbe rondít bele aztán többek között a Nihil nevű szervezet, valamint később az ébredező sithek, viszont eközben számos izgalmas történettel és különleges karakterrel ismerkedhetünk meg: többek között azzal a Vernestra Rwoh-val, aki a Disney+ élőszereplős sorozatában, Az akolitusban is szerepet kapott. Rwoh talán legegyedibb ismertetőjele, hogy fénykardját képes ostorként használni, amelyre komoly szüksége is lesz a Kolibri kiadásában megjelent sztoriban, A bátorság próbájában. A New York Times bestseller szerző, Justina Ireland ezzel a mellékszállal egyszerre pakol fel néhány téglát a Köztársaság Fénykorának épülő falára, valamint mutatja be részletesebben is Vernestrát, illetve három másik ígéretes ifjút: egy feltaláló-zseni, Avon (és droidja, J-6), egy padavan, Imri és egy diplomata fia, Honesty. 

A bátorság próbájához érdemes (de nem kötelező!) elolvasni A Köztársaság Fénykora első fázisának első könyvét, a Jedik Fényét, nemcsak azért, mert kiváló lett, hanem azért is, mert sokat segít megérteni a kiindulási alapot. Ireland történetének elején ugyanis egy luxushajón kell vigyáznia a zsenge feltalálóra, amely a Csillagfény Jelzőállomás felé tart, csakhogy rejtélyes robbanások rázzák meg a hajót, és katasztrófába torkollik az utazás. Kis hőseink egy közeli holdon találnak menedékre, ahol csakis saját magukra számíthatnak, és nincs könnyű dolguk, hiszen számos ismeretlen veszély fenyegeti őket. A mindössze 240 oldalas, szellősen megírt, nagy betűmérettel rendelkező könyvvel gyorsan lehet haladni, visz magával a lendülete és karaktereinek személyisége, és akár remek belépő is lehet valaki számára a Star Wars univerzumába, ugyanis akkor is teljesen érthető és élvezhető, ha semmit sem tudunk A Köztársaság Fénykoráról vagy magáról a Csillagok háborújáról. Összetettséget, mély ábrázolásokat és ilyesmiket kár tőle várni, de így is tartogat olyan - alkalmanként megrázónak is mondható - pillanatokat, amik a fiataloknak segítenek megérteni, elfogadni az élet nehézségeit. És talán könnyedségével meghozza a kedvet a további olvasáshoz is. 

Jessica Townsend: Nevermoor 1. - Morrigan Crow négy próbája

2017-ben jelent meg Jessica Townsend legelső regénye, a Nevermoor, amely lényegében olyan, mintha összemosnánk a legismertebb ifjúsági fantasyket, élen a Harry Potterrel. A címszereplő egy elátkozott gyermek, aki épp Napszálltakor született, ezért minden rosszért őt okolják: legyen az olyan apró bosszúság, mint egy elkallódott levél, vagy olyan nagy baj, mint a kertész szívrohama. De a legrosszabb az egészben az, hogy a 11. születésnapján, éjfélkor meg kell halnia - vagy legalábbis kellene, de megjelenik az ajtóban egy különös férfi, Jupiter, aki kimenti Morrigant a rá vadászók karmai közül és elviszi egy titokzatos városba, Nevermoorba. Viszont ahhoz, hogy ottmaradhasson, felvételt kell nyernie a Csudálatos Társaságba és ki kell állnia négy komoly próbát.

Az ifjúsági regényeknél általában kiválóan működik az a funkció, hogy az olvasóval együtt tárul fel egy, a főszereplő számára ismeretlen, varázslatos világ, és vele együtt ismerjük meg annak részleteit, szabályait, karaktereit, és nincs ez másként a Nevermoor 1. esetében sem. Nem véletlenül emlegettük mi is, és az interneten még sokan a Harry Pottert, mint inspirációforrást, ugyanis Morrigan Crow nagyjából hasonlóan eszmél rá Nevermoor csodáira, mint ahogy a muglik közül érkező Harry tette a varázsvilággal. De olyan érzés, mintha Townsendet Tim Burton munkássága is megihlette volna írás közben, tudniillik az ifjúsági regényekre jellemző könnyed stílust groteszkebb, sötétebb elemekkel fűszerezi, ami nagyon jól áll a koncepciónak, és nem viszi túlzásba, ezáltal a célközönséget sem veszíti el. A Nevermoor 1. ennek a fantasy-elegynek, és a stílusos írásnak köszönhetően olvasatja magát, ráaásul az összképhez sokat hozzátesz a fantáziadús magyar fordítás is, Pék Zoltán sziporkázott, amikor a kitalált kifejezéseket átültette az anyanelvünkre. 

Aki belekóstol Morrigan Crow történetébe, az valószínűleg nem fog addig leállni, amíg be nem szerzi az összes részt, márpedig aki szereti a Harry Potterhez hasonló ifjúsági fantasy regényeket, annak ajánlott belekezdeni. Már csak az a kérdés, hogy hol van a belengetett filmadaptáció?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.