Példátlanul hosszú "világbéke" ért véget tavaly februárban, amikor Oroszország inváziója megkezdődött a szomszédos Ukrajnában. Míg a második világháború a dédszülőkön egy életre szóló nyomot hagyott, azóta több generáció is felnőtt a nyugati kultúrában, akiknek nem volt első kézből tapasztalata a háborút illetően - maximum a filmeken keresztül.
Előreláthatólag az ukrajnai események folytán a (világ)háborús tematika ismét erőre kap a filmes világban, amit egyébként a horror műfaján belül már évek óta megfigyelhettünk.
2020-ban A háború démonjai repített vissza minket a második világháború idejébe (plusz tartogatott is egy mai napig vitatott fordulatot), és még ugyanabban az évben a feminista kiáltványba beillő Árny a felhők között is hasonló módon járt el. A formulát tavaly a WarHunt használta ki ismét, amiben Robert Knepper (avagy ahogyan a legtöbben ismerik, Zsebes a Prison Breakből), illetve Mickey Rourke is felbukkantak, ám a végeredmény csapnivalóságát ők sem tudták ellensúlyozni.
Idén pedig máris megkaptuk A bunker című darabot, ami még messzebb repít vissza minket az időben, egészen az első világháborúig, amikor is a szembenálló felek éveken keresztül néztek farkasszemet egymással az árkokból. Egy britekből és amerikaiakból álló kisebb osztagot ismerhetünk meg a nyitányban, akik hamarosan felfigyelnek arra, hogy az ellenség távozott a lőállásokból, így hát kapva kapnak az alkalmon, hogy egy maroknyi területet elfoglaljanak a harcmezőn.
A hírszerzés értesülése igaznak bizonyul, a fritzeknek nyoma sincs, ám egy titokzatos bunker elzárt ajtaja mögött kincseket, vagy legalábbis muníciót és felszerelést remélnek. Hőseinknek feltűnik, hogy az ajtó különös módon kívülről van eltorlaszolva, de horrorkarakterekhez méltó módon hagyják figyelmen kívül ezt az infót, hogy a bunkerbe hatolva egy keresztre feszített német katonára találjanak. A helyzet gyorsan gyanússá válik az antantot erősítő katonáknak, ám mielőtt távozhatnának, egy német bomba romba dönti a bejáratot. Bent rekednek a bunkerben, ahol az élelmiszerhiány lesz a legkisebb gondjuk a következő órákban.
A bunker egy kifejezetten B-filmes háborús horrorfilm, amiből akár valami emlékezeteset is ki lehetett volna hozni, hiszen érintőlegesen a háború borzalmainak súlyos témáját is körbejárja. Ennek elmélyülését azonban megakadályozzák a B-filmes karakterek megnyilvánulásai, no meg a praktikus effektek, melyekre már a '80-as években is húztuk volna a szánkat.
Amit nem lehet elvitatni azonban, az a készítők lelkesedése, ami valamilyen szinten az ismeretlen színészekre is átragadt. A korhűség a körülményekhez képest korrekt módon kerül megvalósításra (bár ne számítsunk egy 1917-re), illetve a háború és a bezártság okozta mentális leépülés ábrázolása sem marad ki a kötelező elemekből, bár kétségkívül hiteltelen ugrásokat láthatunk a különböző fázisok között.
Adrian Langley rendező a rendelkezésre álló eszközökből, B-filmes keretek között igyekszik kihozni a legtöbbet. Az igyekezete értékelendő, de természetesen nem tudja túlszárnyalni az alapanyag jelentette korlátokat. Viszont még így is derekasabb eredményt ér el, mint a már fentebb emlegetett Árny a felhők között vagy a WarHunt, annak ellenére, hogy A bunker indokolatlanul hosszú lett a maga 108 percével. Akinek kifejezetten hiányoznak a világháborús horrorok, az egy ivós játék keretein belül adhat esélyt ennek, ám a B-filmekhez tartozó elvárásainkkal legyünk tisztában előtte. Meg azzal is, hogy A bunker nem egy minőségi film, de legalább nem is próbálja ezt álcázni.
