Hirdetés

A bűnös (2021) - Kritika

|

Identitás nélküli amerikai feldolgozást kapott az elmúlt évek egyik legjobb skandináv drámája.

Hirdetés

Már jól ismert forgatókönyv, hogy amikor elkészül egy világszínvonalú északi filmprodukció, akkor nagyon hamar - akár pár éven belül - érkezik az amerikai feldolgozás. Ezek a remake-ek egyébként már bizonyították, hogy igenis lehet létjogosultságuk, hiszen A tetovált lány vagy épp az Engedj be! újracsinálások is jól sültek el, sőt, talán még hozzá is tudtak tenni az alapanyaghoz. Gustav Möller többszörösen díjnyertes A bűnös című kamaradrámája a hazai mozikat is meghódította még 2018-ban, amiből aztán Hollywood is leforgatta a saját verzióját, méghozzá Jake Gyllenhaallal a főszerepben, és még hasonlóan nagy nevekkel a háttérben. A végeredmény azonban nem mert kellően elrugaszkodni az eredetitől ahhoz, hogy elkerülhető legyen a közvetlen összehasonlítás, ami viszont nem túl hízelgő a felmelegített, saját identitástól mentes amerikai verzióra nézve.

Hirdetés

A bűnös egy roppant egyszerű, de remekül kidolgozott koncepcióval rázta meg a nézőket még 3 éve: adott egy exjárőr, aki múltbéli hibája miatt telefonos diszpécserként válaszol apró-cseprő ügyekre, vagy éppen valódi vészhelyzetekre. Jelen feldolgozásban sem változik a felütés, viszont az elmúlt években egyre erőteljesebbé váló erdőtüzek csak fokozzák a segélyhívások súlyosságát. Legalábbis papíron, mindez a gyakorlatban nem igen befolyásolja a film cselekményét, mindössze egy drámai látkép a történések hátterében, pedig bőven volt potenciál abban, hogy az erdőtüzek sajátos hangvételt adjanak A bűnösnek. Antoine Fuqua rendezői tapasztalata, vagy épp a True Detective írójának, Nic Pizzolatto tehetsége végett előzetesen arra alapoztam, hogy a feldolgozás mer majd újítani a recepten, amire főként azért lett volna szükség, mert az eredeti svéd dráma már önmagában egy rendkívül univerzálisan értelmezhető alkotás volt, mely bőven kompatibilis volt a szélesebb közönséggel is. A jól csengő alkotói gárda ellenére mégis csekély az újdonság a cselekményben vagy a történetmesélés módjában, ami pedig volt, az inkább elvett az összhatásból, mintsem hozzáadott.

A skandináv kamaradráma erejét én annak meglehetősen személyes hangvételében azonosítanám. Az eredeti film feszültsége és intimitása nem pusztán a remek főszereplői alakításnak, vagy a jól átgondolt forgatókönyvnek, de leginkább filmnyelvi eszközeinek hála jöhetett létre. A néző végig egy levegőt szívott Asgerrel, szorosan a főhős mellett ülve egy sötét, magányos irodában, teljesen kizárva a külvilágot és maximálisan ráfókuszálva a bejövő hívásokra. Fuqua feldolgozása is hasonlóképp járt el, ám a teljes homályba burkolódzó, klausztrofób irodát lecserélte egy steril, futurisztikus központra, ami egy kamaradarab esetében alapjaiban változtatja meg a mű atmoszféráját. A jól megvilágított, kijelzők tömkelegével felszerelt termet ugyan egy ponton leváltja a film egy, az eredetire jobban emlékeztető helyszínre, A bűnös Jake Gyllenhaal minden igyekezete ellenére sem tudja elérni a már korábban megtapasztalt hatásfokot. Hozzá kell tennem, hogy az a néző, aki az eredeti hiányában ül neki Fuqua rendezésének, nagy valószínűséggel jóval kevésbé fogja érezni a remake számottevően személytelenebb, "megcsináltabb" jellegét.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A cselekmény maga, lévén csak minimálisan (de annál erőtlenebbül) lett megbolygatva, itt is jól működik, ahol pedig igazán toppon kell lennie a feszültségkeltésnek vagy épp a személyes drámának, ott a remake is erőre tud kapni, ami nem kis részben a parádés eredeti forgatókönyvnek köszönhető. Jake Gyllenhaal Joe-ja egy érzékelhetően megtörtebb figura, mint az eredeti Asgerje, ehhez pedig egy energetikusabb, de talán kevésbé nüanszolt alakítás dukált, mely nem kérdés, hogy egyeseknél jobban fog ütni, mint Jakob Cedergren mérsékeltebb játéka. A film talán legmegrázóbb jelenetét mégsem akkor érdemes várni, mint az eredeti esetében, hanem a headset másik oldaláról: Peter Sarsgaard hangjátéka számomra a film legszívbemarkolóbb pillanatait szállította, alakítása pedig egy új dimenzióval ruházta fel a történet egyik szereplőjét. Továbbá a fő cselekményszál mögött húzódó dráma jobban az előtérbe került, mint az eredeti alkotásban, ami olyan szempontból érthető és várható volt, hogy az USA-ban kifejezett aktualitása is van a feldolgozott témának. Épp ezért meglepő és csalódást keltő valamelyest, hogy a feldolgozás nem tett hozzá érdemi szinten ahhoz. Sőt, a film alapvetően zaklatottabb tempójából és Gyllenhaal kevésbé felépített, már az első perctől kezdve intenzív játékából kifolyólag Joe vallomása közel sem okozott akkora katarzist, mint ami indokolt lett volna.

A bűnös feldolgozásáról azért nehéz beszélni, mert az eredeti ismeretében elkerülhetetlen az összehasonlítás, olyannyira nem próbált meg elrugaszkodni az alapanyagtól Fuqua filmje. Innen nézve érthető és jogos, ha az ember feltétlenül az újdonságot, vagy a hozzáadott értéket várja a Gyllenhaal fémjelezte produkciótól, ami ilyen téren, úgy érzem, teljesen megbukott. A bűnös minden téren egy gyengébb újrakiadása a 2018-as eredetinek, s az egyetlen valódi erénye az, hogy talán még több emberhez eljut Gustav Möller és Emil Albertsen fantasztikus története. Ám ha valaki "szűz" szemmel, a svéd dráma ismeretének hiányában ül le a cikk alanya elé, akkor több mint valószínű, hogy merőben más véleménnyel lesz a filmről, mint ahogyan én nyilatkoztam róla. Ez pedig teljesen rendben van így, hiszen Antoine Fuqua filmje egy abszolút korrekt alkotás lett, aminek egyetlen bűne, hogy létezik egy tökéletesebb nagytestvére.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

A bűnös (2021)

Kinek Ajánljuk
  • A kamaradrámák szerelmeseinek.
  • Jake Gyllenhaal rajongóinak.
  • Akik nem látták az eredetit…
Kinek Nem
  • … ők viszont inkább azt nézzék meg.
  • Aki nem kér a felesleges, identitás nélküli feldolgozásokból.
  • Akinek az ingerküszöbét nem üti meg, ha egy történet telefonhívásokon keresztül van elmesélve.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.