Az elvontabb, különlegesebb lélektani horrorok a gyengéim, így természetesen vártam A másik bárányt, mely első blikkre A boszorkány és a Fehér éjszakák szerelemgyerekének tűnt. A próbálkozás értékelendő, de az említett két alkotás közelébe sem ér mai alanyunk.
Egy a modern világtól elzárt kommunát követünk, melyet az egyetlen férfi tag, a Pásztor (Michiel Huisman) vezet. A többiek mind az ő feleségei vagy lányai, s így élnek harmóniában a vadonban. A tizenéves Selah (Raffey Cassidy) is mentoraként tekint a Pásztorra, ám szépen lassan kételyek kezdik gyötörni és megkérdőjelezi az eddig szentírásként kezelt tanokat.
A történet jó. Nem túl egyedi, de bőven tartogat potenciált és benne van egy egzisztenciális dráma, illetve egy nyomasztó horror elegyének lehetősége. Ezekből az elemekből sajnos csak elvétve kapunk morzsákat, Malgorzata Szumowska rendező inkább csak sejtet, mintsem ténylegesen mesélne. A rejtélyességgel, szimbolikával, apróbb sugallatokkal semmi probléma nem lenne, de a cselekmény effektíve sokkal kiforrottabbnak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában. Kétségtelenül gyönyörű képekkel operálunk és sejthető, hogy mi adja majd a konfliktust, de az összkép egyszerűen felszínes. A sztori csigatempóban halad, a kitartott snittek időhúzó jellegűek, s cseppet sem keltenek feszültséget. Ha egy film indokoltan lassú, ezek abszolút elnézhető hibák, de A másik bárány szimplán agyonmisztifikálja magát.
Olyan, mintha Szumowska meg akarná mutatni, hogy mekkora művész, de a hosszú snittektől és kényszeres vontatottságtól nem lesz valami egyből tartalmas és sokatmondó. Értem, hogy mit akart közölni és időnként képes valóban érdekes nézőpontot képviselni, de ez vajmi kevés, főleg annak fényében, hogy milyen karaktereket és dialógusokat kapunk. A film a férfi szálon bukik meg véglegesen. A Pásztor lenne a mindenki által követett Jézus-szerű alak, kinek isszák minden szavát, tettei pedig megkérdőjelezhetetlenek. Hogy mégis miért, arról sajnos fogalmunk sincs.
A látottak alapján ugyanis annyi jön le, hogy a férfi a hitről papol és szeret a lányok szájában turkálni. Semmi karizmája, kisugárzása, így halvány lila gőzünk nincs miként volt képes az ujja köré csavarni és agymosni ennyi nőt. Arról nem is beszélve, hogy nagyjából 30-35 év körüli lehet, de már 16-18 éves lányai vannak. Ezek szerint már legkésőbb 20 éves korában kész háreme volt, akik követték a nomád környezetbe, feladva addigi életüket. Teljesen logikus. Az efféle húzásokkal a rendezőnő nem csak a férfit, hanem a nőket is sekélyesen gondolkodó, bigott lényeknek mutatja be, hiába van ott Selah, mint a "józan ész" képviselője.
A másik bárány görcsösen próbálkozik, hogy fajsúlyos üzenetet közöljön, de sajnos elég csúnyán belebukik. Szumowska egyszerre mond oda a patriarchális rendszernek, fricskázza az elvakult vallási fanatikusokat, s akadnak pillanatai, műve mégsem képes különbséget tenni művészi és művészieskedő közt. Kár érte, mert benne volt, hogy egy új A boszorkányt vagy Fehér éjszakákat lássunk, így azonban csak egy kihagyott ziccerként fogunk emlékezni rá.
