Egy zsivány amerikai pilóta, Barry Seal (Tom Cruise) mellékesként csempészetre használja munkahelyi repülőjét, amire idővel a CIA is felfigyelj, azonban a férfi lekapcsolása helyett azt mondják: dolgozzon nekik. Utasszállító pilótából hírszerző ügynökké avanzsált, ám az adrenalinfüggő Seal nem tudott egy helyben maradni, és végül maga a kokainkirály, Pablo Escobar oldalán csempészett drogot a dél- és közép-amerikai térségben. Eddig még egész érthető a dolog, ám mivel az élet írja a legőrültebb sztorikat, úgy az igaz történeten alapuló Barry Seal: A beszállító egy egészen őrületes cselekményt tesz le az asztalra, ami összerakottsága ellenére mégis mellőzte azt a pluszt, ami miatt akár egy hónap múlva emlékezhetnénk még rá.
A Barry Seal nem az a film, ami megváratná a nézőt, gyakorlatilag az első perctől fogva belecsaptak a lecsóba. A holnap határa, Hipervándor és A Bourne-rejtély rendezője, Doug Liman érezhetően tiszta képpel rendelkezett a film tempóját és hangulatát illetően. Minden évben kapunk legalább egy őrületes hollywoodi produkciót, most pedig Liman akció-vígjátéka szállította ezt nekünk. Az Egyesült Államok talán leghírhedtebb pilótájának története piszkosul jó alapot szolgáltat, a film pedig popcorn jellegéhez képest meglepő részletességgel vezet végig minket Seal sajátos karrierjén. Liman rendezése igyekezett végig a földön maradni… egész pontosan a levegőben, lévén a film szinte egy másodpercre sem veszíti szem elől Barryt, ami egy olyan jellem(vissza)fejlődést vezetett végig a kétórás játékidő során, ami megadta A beszállító alaphangulatát.
Seal története szemlélteti, hogy igenis eljöhet néhány "szerencsés" életében az a pont, hogy már a föld alá ássák a pénzüket, annyira nem tudják hova tenni. A film követi a gengszterfilmek már jól bejáratott sémáját, ergo Barry a semmiből pár év leforgása alatt mind az Egyesült Államok, mint az Escobar vezette Medellín kartell talán legfontosabb embere lesz, az embernek pedig van egy olyan érzése, hogy hosszútávon ez mégsem feltétlen lesz kifizetődő. A repülőutakat, az illegális akciózásokat és Seal teljesen elborult figuráját, aki inkább a szórakozásból űzte hobbiját, mintsem a pénzért, kifejezetten ügyes eszközökkel és pörgős párbeszédekkel valósították meg. Paradoxon viszont, hogy hiába nyújtott végig üdítő szórakozást Barry Seal története, a film háromnegyedétől álmosítóan elfárad az egész és fogy ki a tartalmi szufla Liman rendezéséből. Minden a helyén volt, mégis mikor megpillantottam az órám a stáblista felgördülésénél, képtelen voltam elhinni, hogy pusztán egy kétórás produkcióról van szó.
Tom Cruise már megint Tom Cruise-t alakította, ami nyilván fárasztó tud lenni többedik alkalommal, én mégis azt mondom, hogy filmjei többségében mégis rendre ő a legerősebb pont, ez pedig most sem volt másképp. Életrajzi filmként nem remekel A beszállító, Sealnek is többnyire a zsiványsága majd krízise kerül reflektorfénybe, ám még így is messze a pilóta karaktere kapja a legtöbb mélységet, míg a Medellín kartell tagjaitól kezdve, a CIA alkalmazottain át, Seal csapatáig mindenki kétdimenziós mellékszerepekhez jut, ami nagy valószínűséggel az elsődlegese okozója a film idő előtti kifáradásának. Szórakoztató filmről beszélünk, viszont a történetben rejlő lehetőségek a humor oltárán bántóan felületesen lettek, vagy inkább nem lettek kiaknázva, ezek közül Escobar és a Medellín kartell kapott érthetetlenül kevés figyelmet annak ellenére, hogy egy mennyire izgalmas, a történet szempontjából pedig igenis releváns szálról beszélünk.
A Barry Seal: A beszállító a 70-es és 80-as évek filmes szellemében készült, ami Cruise már megszokott, mégis jól működő játékával együtt egy könnyed, pörgős szórakozást nyújt az arra beülőknek, Liman rendezése azonban meg sem próbált élni a sztoriban rejlő lehetőségekkel, így pedig a kelleténél hamarabb válik önismétlővé és kiismerhetővé filmje. Ajánlott, de csak egyszeri fogyasztásra.