Nagy Viktor Oszkár eddig elsősorban a dokumentumfilmjeiről volt ismert, 2014 után a Becsúszó szerelem az első nagyjátékfilmje. Nem kis fába vágta a fejszéjét, amibe végül bele is tört a bicskája, még ha a végeredmény nem is lett tragikus.

Gyula (Ötvös András) megszállott focidrukker, barátaival csapata minden meccsén ott van, és nem mennek a szomszédba egy kis balhéért. Hősünk és felesége gyermeket szeretnének, ám a férfi steril, így a nő egyezséget köt egy fiatal roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy a születendő babát magukhoz veszik. Ehhez persze Gyulának is lesz egy-két szava.

A történetet olvasva ki lehet találni, hogy hova fog kilyukadni a végkifejlet, illetve mi szolgáltatja a fő konfliktust. A két, teljesen ellentétes fél végül megismeri egymást, ami újabb bonyodalmat szül, nem is beszélve arról, hogy Gyula titkolja barátai előtt Lüszi létezését. Láthattuk már számos alkalommal, amikor az egyre nagyobb méreteket öltő hazugsággyár végül megtelik és muszáj szembenézni a következményekkel.

A bevett formulát a focidrukkerek szubkultúrája dobná fel, de csak üggyel-bajjal sikerül. Az alkotók elvileg beleásták magukat az ultrák világába, ábrázolásmódjuk a lezárást leszámítva mégis teljesen egyoldalú. Bulizós, káromkodó, agresszív ösztönlények, mely lehet, hogy az esetek többségében helytálló, de nagy hiba lenne ennyire egyszerűen beskatulyázni a szurkolói keménymagot. Ez a felszínesség kihat a komplett műre, s kifejezetten bosszantó, hogy a próbálkozásai ellenére teljesen mellőzi az egyediséget. A cselekmény kiszámítható, ha valami mégis meglepő mellékszál kúszna be, azt egy huszárvágással elintézik, nem is beszélve a bonyodalmak mondvacsinált megoldásairól. Olyan érzésem volt, minta a rendező nem tudná megfelelően keverni az arányokat, illetve bajban lenne azzal, hogy milyen műfajú filmet csináljon.

A Becsúszó szerelem pedig itt bukik el. Vígjátéknak nem elég vicces, romantikus filmnek túl szertelen, a fontos társadalmi kérdéseket végképp hanyagul kezeli. Érthető, hogy a szórakoztatásra koncentrálna, de ahhoz több működő poént és egy kicsit stílusosabb szituációkat kellett volna írni. Ami mégis menti a menthetőt, azok a színészek. Ötvös András és Gombó Viola Lotti duója működik, amilyen valószerűtlen páros, annyira jól mutatnak együtt. Noha nem kell hozzá agysebésznek lenni, mégis tetszett, ahogy fokozatosan fedezik fel egymás értékeit, a sérülésekről való beszélgetésük a film egyik legaranyosabb pillanata. Thuróczy Szabolcs hozza a kötelezőt, a legjobb poénok az ő nevéhez fűződnek, de Tenki Réka mantrázó oktatója is tartogat humoros momentumokat.

A Becsúszó szerelemben sajnos több volt, mint amit kihoztak belőle, amolyan két szék közt a pad alá eset. Bosszantóan sablonos, konfliktusait felszínesen kezeli, s nincs meg a megfelelő kontraszt a műfajok közt. A korrekt színészgárda mégis képes emelni a színvonalat, illetve maga az összkép is bájosan ártalmatlan. Nagy Viktor Oszkár művénél láttunk már idén rosszabb hazai vígjátékot (Pesti Balhé), de jobbat is (Hab), így lett egy kedves, de könnyen felejthető darab a Becsúszó szerelem.