Halina Reijn második nagyjátékfilmje régóta a radaromon mozgott, egyfelől mivel az A24 stúdió újabb darabjáról van szó, másrészt pedig a Bodies Bodies Bodies egy igényes és különleges horrornak ígérkezett, ahogy arról nem olyan rég meg is emlékeztem egy horroros listában. A végeredmény merőben mást adott, mint amire számítottam és garantáltan megosztó lesz a nézők közt, de az tény, hogy rég láthattunk ennyire jól megkomponált és kreatív alkotást a műfajban.

Sophie (Amandla Stenberg) és barátnője, Bee (Maria Bakalova) egy házibuliba érkeznek Sophie legjobb barátjához. Este úgy döntenek, hogy játszanak egy Bodies Bodies Bodies nevű gyilkosos, nyomozós szerepjátékot. A kezdeti szórakozás után aztán valódi haláleset történik és elszabadulnak a dolgok.

A szinopszist olvasva nem nehéz bekategorizálni a filmet. Minden második slasher tinihorrornak hasonló története van, a bulizó fiatalokkal, gyilkossággal és a feje tetejére álló kiruccanással. Eddig tiszta sor, de mielőtt azt hinnénk, hogy egy újabb maszkos gyilkos szedi áldozatait, erről szó nincs. A tettes kiléte ennél jóval prózaibb, sőt metaforikusabb, de ne szaladjunk ennyire előre. Reijn szuper érzékkel játszik az arányokkal és a műfajokkal, érződik, hogy teljesen tudatos minden, amit csinál. A slasher köntös, ahogy átmegy whodunit krimibe, ahol mindenki gyanús, nem is beszélve az utolsó harmadról, hogy végre koppanjunk azon, mi is zajlik.

Mégis úgy érzem, hogy sem erre a sztorira, sem a stílusra nem lesz mindenki vevő, ennek pedig egyszerű oka van. A Bodies Bodies Bodies a Z generáció legrosszabb fajtáját mutatja be, így a karakterek iszonyú idegesítőek. Gazdag fiatal felnőttek, akik az életük javát a telefonjukon élik és el vannak foglalva a saját műgondjaikkal. Nehéz ilyen arcok iránt empátiát érezni és még nehezebb azonosulni velük, így sokakat ki fog dobni az élmény. Reijn kockázatot vállalt, de bejött, a cselekménynek ugyanis pont az adja a savát-borsát, hogy a szereplők irritáló jellemek. Ki nem állhatom, amikor egy film fellengzősen, agyasnak állítja be magát, miközben millió helyen kikezdhető és ostoba. Itt pont az ellenkezője történik.

Azáltal, hogy ilyen ellenszenves, sokszor idiótán viselkedő figurákkal dolgozik a rendező, úgy tűnhet, mintha a komplett mű buta lenne, de ez súlyos tévedés. A szereplők nonszensz ökörségei hozzák magukkal azokat a kérdéseket és egyúttal a fajsúlyos generációkritikát, amik során számunkra is világossá válik, hogy mire megy ki a játék. Röhejesen groteszk például, ahogy folyamatosan gyanúsítják egymást, kezdetben csak a játék során, majd életveszélyes helyzetekben. Arcpirító az a felszínesség, ami körbejárja ezt a társaságot, tele álbarátságokkal, ítélkezéssel és képmutatással. A megoldás úgy kólint fejbe, hogy nincs benne semmilyen extra csavar, hiszen minden ott volt a szemünk előtt végig. A zárás slusszpoénja már csak hab a tortán és megkoronázza ezt az egész abszurd bulit.

A színészek rendben vannak, Maria Bakalovát a Borat 2 óta nagyon szeretjük, Pete Davidson hozza a formáját, s egyúttal a legjobb szövegeket, Rachel Sennott pedig a Shiva Baby óta az új kiskedvencem.

A Bodies Bodies Bodies nem ajánlható mindenkinek, nem egy klasszikus slasher és a műfaji határokat is kiszélesíti. Legalább annyira zsánerparódia, mint társadalomkritikus horror és a legironikusabb az egészben, hogy valószínűleg azok nem fognak érteni belőle egy kukkot sem, akiknek szól. Bizarr módon vicces, tudatosan idegesítő, és ezt képes az előnyére fordítani. Pazar stílusgyakorlat, ahol az emberi hülyeség a legfélelmetesebb gyilkos.