Hirdetés

Curtiz - Kritika

|

Megérkezett Curtiz, avagy a magyar, aki felforgatta Hollywoodot. De még hogy!

Hirdetés

Jó ideje vártuk már a fiatal rendező, Topolánszky Tamás Yvan legújabb filmjét, ami a 2018-as Montreali Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó fődíjat (ugyanezen gálán egyébiránt a legjobb rendezőnek járó díjat szintén egy magyar filmes, Szász Attila hozhatta el az Örök télért.) A film az 1926-ban az Egyesült Államokba emigráló Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály viszontagságait mutatja be a hollywoodi álomgyár egyik legismertebb alkotása, a Casablanca rendezése közepette, 1942-ben.

Hirdetés

Egy kis történelemlecke, mielőtt kivesézzük a film pozitívumait és negatívumait: a filmért 1944-ben (mivel csak '43-ban került világszerte bemutatásra) Curtiz legjobb rendezői Oscart kapott, az Ingrid Bergman és Humphrey Bogart főszereplésével elkészült film pedig a legjobb filmnek és a legjobb írásért járó aranyszobrocskát is hazavihette az összesen nyolc jelöléséből. A Casablancát pedig a mai napig az egyik legnagyobb klasszikusként tartják számon Hollywood aranykorából.

Csak hogy a teljes produkció, legyen szó a forgatókönyv befejezéséről, a forgatási nehézségekről és a stúdiónyomásról egyaránt, mind-mind alaposan megnehezítette Curtiz dolgát - aki, tegyük hozzá, heves és szókimondó vérmérsékletével szintúgy nem tette rózsássá a stáb és a producerek életét. Eme a II. világháború kellős közepén tomboló viharos forgatást és Curtiz jellemfejlődést mutatta be nekünk Topolánszky, de közel sem az ismert formulát használva.

Kezdjük rögtön azzal, ami számomra óriási előnye a filmnek: ne egy megszokott biopicre számítson senki, aki beül a Curtizre. Nem fogjuk nyomon követni a rendező teljes életútját, nem fogjuk látni a gyerekkori traumáktól kezdve a felnövéstörténetét. A teljes film a Casablanca forgatásán játszódik, Curtizzel együtt érkezünk a kaliforniai Burbankbe, hogy a Warner megbízásában nekikezdjünk a forgatásnak egy félkész forgatókönyvből, küszködve a stúdió irányából érkező komoly, háborús propaganda nyomással és a sokszor életképtelen(nek titulált) stábbal.

Végig szimpatikus volt ez a döntés a készítők részéről, hogy Curtiz karakterét, múltjának démonait és motivációit a forgatáson ismertük meg a megfelelő kiváltó események hatására. Curtiz nem könnyű eset, rendre ordibál és röhejessé teszi a kollégáit a kamerák mögött és a díszleten kívül egyaránt. Külön piros pont, hogy a tört angoljába gyakran beleszőttek jó pár ízig-vérig magyar beszólást is.

Lengyel Ferenc alakítása pazar és szórakoztató, a karakán és masszívan egoista művészlélek maszk mögött végig láthatjuk azokat a repedéseket is, amik a férfi múltjára és viszontagságaira utalnak. Próbálja kimenteni a húgát is a közelgő borzalmak elől, ám sajnos eredménytelenül, valamint egy korábbi kapcsolatából is feltűnik a sosem látott, de immáron 19 éves lánya, Kitty, aki szintén nem kevés borsot tör a férfi orra alá. A lány a felszínen egy talpraesett femme fatale, de valójában mindennél jobban vágyik az apai elfogadásra és kapcsolatuk megjavítására, amit szintén nagyszerűen kelt életre Dobos Evelin játéka.

A morálisan szürke főhős, a korszakkal velejáró problémák (propaganda céloknak való behódolás vagy a film végének kérdésköre) és képi világ vastagon aláhúzzák, hogy egy ízig-vérig noir alkotással van dolgunk. A Curtiz az egyik, ha nem a legerősebb ütőkártyája pedig éppen az utóbbi: gyönyörű fekete-fehér beállításokat találhatunk benne, amit már a Bond-filmeket idéző nyitó stáblista is kellőképpen megalapoz. Curtiz jellemfejlődése igazából a Casablanca megfelelő befejezése megtalálásának tökéletes allegóriája. A férfi folyamatosan őrlődik a megannyi probléma súlya alatt, legyen szó a Warner Bros. által küldött aktakukactól kezdve a nő- és alkoholügyeibe egyaránt belefáradó feleségén át egészen a múltjáig, ami elől menekülni akar: legyen szó szándékosan elfeledett New York-i, vagy a Magyarországon ragadt zsidó családjáról.

És a film egyik nagy problémája vélhetően ez lesz a közönség egy részénél: akár csak a Volt egyszer egy... Hollywood esetén, úgy a Curtiz is alapoz a Casablanca történetének ismeretére. Persze ennek hiányában is lehet értékelni Topolánszky alkotását, mindazonáltal számomra sokkalta többet nyújtott így a film, sokkalta mélyebb mondanivalót sikerült közvetítenie úgy, hogy ismertem a klasszikus végső befejezését, amit próbáltak az egész film során megtalálni Curtizék. Így az, aki még esetleg nem látta vagy nem ismeri a Casablanca sztoriját, javaslom, hogy mindenképp pótolja a Curtiz előtt, hogy egy még gazdagabb élménnyel távozzon a moziból.

A másik negatívum, amivel személy szerint félig-meddig problémáim adódtak, azok a dialógusok. Említettem, hogy Curtiz beszólásai remekek (ahogy azt megtapasztalhattuk néhány megállóban is Budapest utcáin a digitális reklámfelületeteknek köszönhetően), az erős magyar akcentus a rendező angol mondataiban pedig mindenképp hiteles ábrázolást biztosít... ezzel nincs is semmi baj. Viszont a karakterek közti interakcióknál jó párszor azt éreztem, hogy a párbeszédek kissé tompák és egyszerűek, még akkor is, ha két magyar beszélt egymással. A nagy egész megítélésében ez persze apróság, de párszor ki tudott ragadni az élményből.

Több kivetnivalóm viszont tényleg nincs a filmmel kapcsolatban. A befejezés gyönyörű a maga noiros, keserédes lezárásával, Curtiz karakteríve pedig ahogy említettem, szépen összefonódik a Casablanca záró képsoraival és mondanivalójával egyaránt. A képi világ és a rendezés pazar, ami különösen dicséretes, ha belegondolunk, hogy Topolánszky személyében egy fiatal rendezővel van dolgunk, akinek ez volt az első igazi játékfilmje.

A Curtiz személyében mindenképp egy egyedi karakterportrét kaptunk a kezünkhöz, ami szakít az önéletrajzi drámák kimért, egy sablonra épülő felépítésével és belevisz egy kis magyar virtust az amerikai filmgyártásba. És hogyan is lehetne stílusosabban bemutatni egy filmkészítő életét és jellemfejlődését, mintsem összekötni azt leghíresebb munkájával és megfűszerezni egy kis noiros beütéssel?

Curtiz

Kinek Ajánljuk
  • Akik kíváncsiak egy magyar rendező amerikai viszontagságaira
  • Akiket érdekel közelebbről is a filmgyártás Hollywood aranykorában
  • Akik vevők egy film noirba oltott karakterportréra
Kinek Nem
  • Akik hülyét kapnak a régies stílusú filmektől
  • Akiket minden mennyiségben hidegen hagy a Casablanca
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.