Hirdetés

Enola Holmes 2 - Kritika

|

Folytatódnak a legifjabbik Holmes kalandjai.

Hirdetés

2020 egyik legfurcsább időszakában mutatkozott be a Netflix kalandfilmje, mely a nagynevű detektív, Sherlock Holmes (Henry Cavill) kishúgát helyezte a középpontba Nancy Springer fiatal felnőtteknek szóló regényei nyomán. A tizenéves Enola (Millie Bobby Brown) bemutatkozó kalandjának ugyan megvoltak a maga hibái, ahogy érezhetően még az identitását is bőven keresgélte a film, ám a közönség kifejezetten szerette a vidám, pörgős és akciódús kalandfilmet, ami főleg a Stranger Things nagy felfedezettjének, Millie Bobby Brown alakítására és kisugárzására támaszkodott. Nem meglepő, hogy szűk 2 éven belül el is készült a második felvonás, mely egy fokkal kisebb léptékben gondolkodik, ám összességében talán még jobban is sikerült, mint elődje.

Hirdetés

Nem nagy megfejtés azt mondani, hogy a második részre valószínűleg a 2020-as film szimpatizánsai fognak elsősorban visszatérni, egy ilyen könnyedebb kalandfilm esetében pedig épp ezért sem meglepő, hogy az Enola Holmes 2 többé-kevésbé ugyanazt az élményt nyújtja, mint elődje. A cselekmény, és az aktuálisan megoldásra váró ügy az, ami újdonságot fog jelenteni, ahogy a felütés is változott némileg. A fiatal Enola az első rész történései után közelebb került ahhoz, hogy megismerje önmagát és rájöjjön, hol a helye a világban, így a lány saját vállalkozásba kezd: a családtól nem idegen hivatást választott, hiszen magándetektívnek állt, ám bátyja árnyékában egy kisebb csodával ér fel, amikor végre valahára felkeresi valaki a tapasztalatlan detektívet. A megkereső nem más, mint egy kislány, Bessie (Serrana Su-Ling Bliss), aki a rejtélyes körülmények között eltűnt nővérét, Elizabethet (Hannah Dodd) szeretné megtalálni. A közös kettejükben, és a városrész megannyi lányában az, hogy mind egy gyufagyárban keresik meg szerény fizetségüket, majdhogynem a rabszolgatartó időket idéző körülmények között. A titok nyitját eleinte egy szerelmi szál jelenti, ám hamar világossá válik, hogy itt bizony nagyobb összefüggések húzódnak meg a háttérben.

Az Enola Holmes 2 központi ügye úgy kezd, ahogy azt a bűnügyi regényeken edzettek már milliószor olvashatták, ennek megfelelően a film első felében inkább a hangulat, a humor és Millie Bobby Brown még mindig karakán, végtelenül makacs és hasonlóan cserfes Enolája szállítja a szórakoztatás oroszlánrészét. Az elnyűhetetlen energiával bíró karakter mit sem változott az első felvonás óta, már ami a személyét illeti, viszont az mindenképp a film érdeme, hogy mégis érezhetően emberibb és szerethetőbb a valamivel érettebb Enola, mint korábban. Millie Bobby Brown maga is szélesebb palettával bíró, izgalmasabb játékot nyújt, ami kapóra jön, hiszen a Harry Bradbeer rendezte film abszolút a figura köré van írva, és a sava-borsa az élménynek a címszereplő. Örömteli fejlemény, hogy maga Sherlock is több játékidőhöz és meghatározóbb szerephez jut (bármennyire is kardoskodott ez ellen az első rész). Az is örömteli, hogy a változatosabb aktív szereplőgárda jót tett az összélménynek, itt van például a mindig zseniális és minden jelenetet ellopó  David Thewlis, aki még egy olyan bődület unalmas és egydimenziós figurába is képes lelket önteni, mint amit az Enola Holmes 2-ben kapott.

Ám az már kevésbé örömteli, hogy a Henry Cavill-féle Sherlock a legnagyobb jóindulattal is kiaknázatlannak nevezhető: mint legendás detektív borzasztóan elmarad az elmúlt évtizedekben látott, különböző inkarnációkhoz képest, ahogy az Enolával való kapcsolatában is sokkal több rejlik annál, mint amit a film gyors és akciódús tempója megmutatni enged. Cavillt pedig, ahogy mindenki más, úgy én is borzasztó szimpatikusnak és szerethető figurának tartom, de jelen formájában ő pusztán csak nevében Sherlock, mert azon kívül szinte alig ismerni rá az ikonikus karakterre. Ez részben az ő színészi hiányosságainak is betudható, részben pedig a forgatókönyv sara, ami viszont egyértelmű erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ezen változtasson az ilyen téren csapni való és Sherlockhoz rendkívül méltatlanul viszonyuló első részhez képest. Enolával is érezhetően több és fajsúlyosabb közös jelenetet kaptak, ám még így is pont kevés volt kettejük - egyébként ígéretes - dinamikája, mely az egyértelműen előrevetített harmadik felvonásban lehet, hogy végre valóban kiteljesedhet majd.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A legnagyobb meglepetés egyértelműen az volt Bradbeer második Enola Holmes filmjében, hogy a bűnügyi szál egészen erőre tudott kapni a cselekmény második felében, és úgy tudtam invesztálódni a történésekbe, ahogy az első felvonás alatt egy pillanatig sem. Nagy műfaji megfejtésekre nyilván ne számítsunk, ám szépen összeérnek a cselekmény különböző szálai, ahogy a történelmi kontextusba ágyazott rendszer- és kapitalizmuskritika is működik a maga hangnemében, ami egészen bátor vállalás volt egy ilyen könnyed kis kalandfilmtől. Tény, az első részben is volt valami hasonló próbálkozás a brit parlamentarizmus kapcsán, de számomra annyira indokolatlan és súlytalan volt az egész, hogy nagyon elrontotta az élmény kifutását. Ellenben itt végig érezni, hogy valami hasonló húzódik a háttérben, ahogy a leleplezések többségét is előre lehet látni, de ezt a fajta kiszámíthatóságát, vagy inkább lekövethetőséget én most inkább a film erényének, mintsem hiányosságának tudom be. Pontosan tudom, hogy Mira Troy (Sharon Duncan-Brewster) figurájának kiléte pár éve még nagyon durván, most már talán csak mérsékelten csapja ki a biztosítékot sokaknál - és egy percig sem tagadom, hogy ne látnám, miért tesznek így. Ezzel együtt viszont be merem vállalni, hogy nálam működött a karakter megcsavarása (nyilván főleg ebben a kontextusban), és kíváncsian várom, hogy a következő filmben mit hoznak ki belőle.

Az Enola Holmes 2 összességében kevesebb helyszínen játszódik és kisebb léptékű, de határozottan jobban működű, hatásosabb cselekménnyel dolgozik, miközben mindent megőrzött abból, ami az első részt szórakoztatóvá és többek számára is szerethetővé tette. A korabeli Anglia továbbra is hangulatos és magával ragadó szettinget biztosít a történéseknek, a karakterek - ha nem is túl izgalmasak, de - szórakoztatóak a maguk nemében, ahogy Daniel Pemberton a körítéshez tökéletesen illeszkedő és pergős zenéjén sem lehet fogást találni. A humor is mintha egy fokkal kevésbé lenne tolakodó, mint az elődben, egyúttal a "mellé-találat" arány is utóbbi irányába tolódott el.

A címszereplő maga pedig már nem csak karakteres, de immáron egy szerethetőbb főhősnő is. Millie Bobby Brown személye és habitusa joggal lehet túl sok valakinek, ám az nem lehet vita tárgya, hogy a legifjabbik, tűzről pattant Holmes szerepét mintha csak ráírták volna, olyan jól áll neki. A második film nem fog új rajongókat bevonzani, ám azok, akik nem feltétlenül ragadtatták el magukat az első résztől, ők hozzám hasonlóan lehet, hogy most egy aránytartóbb, szimpatikusabb szórakozást fognak kapni.

Enola Holmes 2

Kinek Ajánljuk
  • Annak, aki egy könnyed kalandfilmre vágyik.
  • Aki egy hangulatos, családi szórakozásra vágyna.
  • Aki már az első részt is szerette, főleg a címszereplőjéért.
  • Aki egy mértéktartóbb, fókuszáltabb filmet várna az elődnél.
Kinek Nem
  • Annak, aki már az első felvonást is unta.
  • Aki inkább egy erős bűnügyi szálat, mintsem a humort részesíti előnyben.
  • Akik egy izgalmas Sherlock karakterben és alakításban bíznak.
  • Akik allergiás reakciót kapnak, ha a női egyenjogúság feljön, mint téma.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.