Sokszor elmondtuk már, ha nincs ez az apró dolog, amit Covid-19-nek hívnak, akkor a Sólyom és a Tél katonája debütált volna elsőként a Disney+-on. Sebaj, röpke egy év csúszás után csak ideért, a pilotról már írtunk is, mielőtt tovább görgettek javaslom elolvasásra. Ott már leírtuk, mire lehet számítani, általánosságban jól fel is vázolták a sorozatot, azt a szintet tartották szinte végig, innentől pedig spoilerekre felkészülve olvasson mindenki tovább, mert így lesz értelme végigmenni a hat részen. 

Ennyi Netflixes sorozat után borzasztóan elszoktam attól, hogy valamit hetiben követek, hogy várnom kell a következő részre és nem én osztom be (vagy a munkám), milyen tempóban nézek valamit. Hihetetlenül bosszantott, kicsit érdekesen is voltak szétszedve, hiányzott belőle a klasszikus heti részes struktúra, így utólag megnéztem egyben is és azért érződik a különbség. Aki még nem tette meg, javaslom a tömbösített nézését, mert sokkal jobb a ritmusa egyben a közel hat órának. Alapvetően néha nagyon ráérős részek voltak, aztán meg pörgött az akció és robogott előre a sztori, ami így minden alkalommal felemás érzést hagyott hátra. Például a harmadik részben igazából nem történik semmi, csak Sam, Bucky és később Zemóval karöltve mennek A-ból B-be. (Jó tudom, hogy ott voltak Madripoorban, de na, nagyjából ennyi). Aztán a negyedik részben meg minden is megtörtént, a hatodikra meg csak a nagy összecsapás maradt. Szóval, a közel hatórás részt igazából indokolatlanul szabdalták fel hat fele, azon kívül, hogy legalább ennyi ideig kitartson, különben lelépnek az előfizetők.

Nem én vagyok az első, és az utolsó sem, aki felrója a Marvelnek, hogy minden patikamérlegen van adagolva, a történetvezetés annyira tankönyvbe illően tökéletes, mintha egy egyetemista beadandója lenne. Nem térnek el egy pillanatra sem a tuti recepttől, katonásan tartják, hogy hol kell lennie a középpontnak, melyik karakternek mikor kell eljutnia arra a pontra, a csúcspont mindenkinek ugyanakkor legyen stb. Ez egyrészről ugye a kiszámíthatóságnak nagyon jót tesz, de nagy újításra senki se számítson ezúttal sem. A látványvilág az a szokásosan unalmas szürke, Henry Jackman folyton előveszi a korábbi Amerika Kapitány filmekben hallott szólamokat, hogy tutira levágd, most éppen a Tél katonáját nézed, a Dora Milaje is hozza magával Wakanda dobolását és Zemo is visszakapja a saját hangzását. Mondjuk, amikor újat kaptak a karakterek, például Sam vagy Bucky, azok tényleg szépek lettek és Jackman nem sajnálta használni. 

Ennyit a kötelező Marveles körökről, menjünk tovább azzal, hogy mennyire, de mennyire zseniális karakterdráma ez a sorozat. Mert ebben rejlik a Sólyom és a Tél katonájának az igazi értéke. Belemegy olyan témákba, amit eddig elhanyagoltak, vagy nem volt rá elég idő és van még mondanivalójuk. Mit is jelent hősnek lenni? Ott van John Walker, szőke, kék szemű, a tökéletes katona, kitüntetések sora és mégis gyakorlatilag hideg vérrel kivégez egy Flag Smashert, mert megölték a legjobb barátját. Csak a bosszú hajtja, kérdéses a morális iránytűje és a nagy csata végén komolyan meg kellett állnia egy percre, hogy az áldozatokat mentse és ne a főgonoszt kergesse. Nehezen uralkodik a negatív érzelmei felett, hagyja, hogy azok vezessék a tetteit. Könnyű gyűlölni, de átérezhető a helyzete: az egyszerű halandó ember, akit megugorhatatlan feladat elé helyeztek. Pont ezért gondolom különösen jó sorozatnak, mert tökéletesen látom magam előtt ezeket az embereket, akiket egy őrült varázslókkal, meg űrlényekkel teli világba helyeztek és itt kéne helytállniuk. Egyszerűen életszerűek, így viselkednének valós személyek ilyen szituációkban. 

Nem véletlenül került a Sólyom első helyre a címben, igazából ez Sam Wilson sorozata és nem, nem azért, hogy ő képes lesz-e felnőni Steve örökségéhez, hanem egyáltalán akarja-e. Folyamatosan mutatják, hogy mennyivel másképpen áll dolgokhoz Sam, mint mondjuk John. Igyekszik hatni Karlira, ő átérzi a fájdalmát és segíteni szeretne neki, nem a saját pozícióját megerősíteni. Nem egy célszemélyt, vagy terroristacsoportot lát az ellenségben, hanem embereket, akiknek segítségre és megértésre van szükségük, ha pedig kell, kompromisszumokat hoz az érdekükben. Nagyon szép ívet jár be az ő karaktere és olyan mélyen gyökeredző problémákra világít rá Amerikában, amit mi itt Európában valószínűleg soha nem fogunk megérteni. Persze, nagyon teátrális volt a nagy monológja a végén, viszont attól még erőset ütött. Ő az egyszerű halandó, aki hisz abban, hogy képesek vagyunk jobbra és ebben van szerintem egy hős igazi ereje. 

A cím második fele is megkapja a saját idejét, Bucky végül rájön, hogy mi a különbség a bosszú és a jóvátétel között, az előbbi igazából üres eszköz csupán, ami egyik félnek sem jó, a másiktól meg az áldozatnak lesz könnyebb, de neki nagyon fog fájni, hogy majd később egyszer jobb legyen. Remélem, rá még jut majd valamikor egy kicsit több idő, mert bár érezhetően továbblépett a karakter, de azzal, hogy lezárta a múltját még nem kezdett el igazán élni, szóval nála maradt egy félmunka érzésem. A Bucky és Sam közti dinamikára sem jutott annyi idő vagy élcelődés, mint gondoltam, cserébe ott volt Zemo, aki leginkább filozofálgatott, meg viccesen táncolt és jó konfliktusokat hozott mindenkinek az életébe. Az ő behozása inkább volt kellemes kitérő, mint abszolút szükséges elem, ettől függetlenül jót tett mindenkinek, hogy jelen volt. Nem úgy, mint Agent 13, vagyis Sharon Carter, aki csak azért kellett, mert egyszerűbb volt talán hozzákötni a Power Broker személyét, mint valami teljesen idegenhez. Igazából az egész karakterfejlődése olyan idegen volt és különösen megmagyarázva sem lett, őt korábban kihagytátok a buliból és most rossz, mert szegény lánynak csak meg kell élnie valamiből, ha az éppen a kormány titkainak eladása, akkor az. 

Karli és a Flag Smasherek szála azért elég gyenge volt, mondjuk ők inkább voltak csupán eszközök, hogy kiszolgálják Sam fejlődését, meg csak legyen már valami közös ellenség, de ugyanolyan színtelen-szagtalan lett, mint az eddigi Marvel gonoszok nagy része. Igazából gonosznak is nehéz lenne őt hívni, mert tényleg csak egy kétségbeesett kislány, akinek nem tetszik a világ működése és véletlenül a kezébe került a szuper katona szérum. Amikor Zemo annak az egy fiolának a kivételével ugye megsemmisíti az összeset, miután megölte a tudóst is, hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, mert egy életre kihasználták a szuper katona történetszálat mostanra, ezt remélem úgy végleg elengedték már. Nagyjából csak annak nem jutott belőle, aki nem akarta. 

Azért ne felejtsük el, hogy annak is értenie kell, hogy kivel készül az új Amerika kapitány, aki csak a moziba kocog be, így remélem senkinek nem volt egy pillanatig sem kérdés, hogy Sam tényleg felveszi-e majd azt a frizbit és kap egy új kinézetet (amit korábban kiszivárgott játékfigurából lényegében már mindenki tudott, milyen lesz). Összegezve ez egy szokásos Marvel sorozat, azoknak minden hibájával és előnyével együtt. Közben felvezették ugye US Agentet, Zemot sem ölték meg és a Contessa is előkerült, hogy legyen majd muníció a soron következő filmekre és sorozatokra is.