Hirdetés

Pilot: A Sólyom és a Tél Katonája

|

Egy irányba, de külön utakon.

Hirdetés

A Marvel Filmes Univerzumát joggal kritizálják sokszor (köztük én is), hogy mennyire egyen minőséget hoznak. Ennek van általában jó és rossz hozadéka is. A jó mindenképpen az, hogy produktumaik átlaga hoz egy megbízható színvonalat, avagy amíg nézed, nem fáj, jól szórakozol, kikapcsol. A rossz pedig pont ebből ered: hogy nem feltétlenül adnak az egyszeri szórakozásnál többet, nem maradnak sokáig velünk. Azt azonban nem lehet elvitatni a Kevin Feige által igazgatott univerzumtól, hogy ne lenne műfajilag sokszínű, változatos, még akkor sem, ha a Marvel egyen humora, patikamérlegen kiszámolt narratívája ezeket a végére hol jobban, hol kevésbé aláássa. A 2014-es Amerika Kapitány: A Tél Katonája azonban mindenképpen az MCU egyik ékköve a mai napig. Ez volt a gigafranchise első olyan darabja, amelyik mert komolyabb, komorabb vizekre evezni és az addigi könnyed, színes, repkedő szuperhősökkel tarkított világot teleszőtte árulásokkal, a korunkra jellemző technikai paranoiával, az egykor nemes eszmék besározásával. Persze nem ásott ezeknek igazán a mélyére - vagy legalábbis nem jobban, mint egy átlag blockbuster - de önmagában üdítő volt, hogy ezeket a témákat pont egy ilyen szériában lépték meg, leróva tiszteletüket a 70-es évek paranoia és kémthrillerei előtt, amelyekből átemelve azok korszakos csillagát, Robert Redfordot csak még inkább súlyt adtak az egésznek.

Hirdetés

És az, hogy ezeket a szuperhősők által reprezentált ideákat pont az egyik legnemesebbel, Amerika Kapitánnyal kérdőjelezték meg szintén a széria ritkán felbukkanó érettségének volt a jele. A Polgárháború ugyan ezt továbbvitte, de ott már fontosabb volt, hogy a film Bosszúállók 2.5 lehessen, mielőtt Thanos a Végtelen Kesztyűvel beintene mindannyiuknak. Az Infinity Saga lezárultával örömteli - legalábbis a pilot alapján - hogy a Marvel kicsit visszatért ehhez a recepthez.

Persze nem is tehetett mást, de alapjaiban is érdekes látni, pláne így 2 héttel a WandaVízió fináléja után, hogy a Bosszúállók különböző, életben maradt tagjai hogyan próbálnak boldogulni a szürke hétköznapokban. Hogy mennyivel másabban próbálja feldolgozni a veszteséget Wanda vagy éppen Bucky. Sőt! Ha őszinte akarok lenni (és miért ne akarnék?!), akkor azt mondanám, hogy a Marvel még sose merészkedett le ennyire a kisember szintjére... feltéve, ha nem számoljuk ide Daredevilt és Jessica Jonest. A szűk 50 perces epizódban ugyan csak kis szeleteket kapunk abból, hogy miként működik a bürokrácia, vagy a hétköznapi élet Thanos csettintése és annak visszacsinálása után, de ezáltal máris élőbb, lélegzőbb és átélhetőbb lesz ez az univerzum. Az Anthony Mackie alakította Sólyom például még sohasem volt ennyire rokonszenves, ahogy egyszerre próbálja gondozni Amerika Kapitány örökségét és segíteni a testvérét.

Ráadásul a nyitány egyetlen érdemi akciójelenete is hozzáköthető, rögtön a legelején, ami egy mozifilmnél simán a főattrakció lenne és biztos bérelt helye lenne az év végi "Legemlékezetesebb szekvenciák" összeállításnál, itt viszont rögtön elsütik. Más esetben ez öngyilkosság lenne, de itt nagyon is jól működik, hiszen látjuk azt, hogy a Kapitány egykori "táskahordozója" mire képes önmagában egy csúnya gonoszokkal teli, over the top akciójelenetben.

Azonban az is biztos, hogy a két címszereplő közül még így is Bucky, azaz a Tél Katonája az izgalmasabb. Már a mozifilmekben is tragikusan megkapó volt a figurája, de igazán a mélyére nem tudtak ásni, hiszen ez a kvázi felpimpelt Jason Bourne (profi bérgyilkos, aki a múltját próbálja összerakni, még a monogramjuk is azonos) elsősorban mégis a Kapitánytól függött, az ő egyedüli kapcsolata volt a valamikori életéhez. Most itt van egy a múltja tetteitől gyötrődő karakter, aki nem elég, hogy próbál a bűntudatával valahogy elszámolni (a rész egyik "hűha" pillanata is hozzá köthető), de teszi mindezt egy teljesen vadidegen világban, egymaga, amiben még olykor a kor embere is nehezen igazodik ki, nemhogy egy 100 éves aggastyán, amihez hozzájárul Sebastian Stan találóan szikár, mégis rétegelt játéka. 

Szerencsére ez az 50 perc bőven hagy teret ennek a két figurának kibontakozni, ahogy járják a saját útjukat, keresik a helyüket egy megváltozott világban, a titokzatos főszál még csak jelzésértékűen bukkan fel. Egyelőre a két zsörtölődő bajtárs újbóli találkozására is várni kell, így ez egyelőre még csak egy lassú alapozás volt a 6 részes évadhoz, amiben ismerősként mellettük csak Don Cheadle Rhodes ezredesét, valamint Henry Jackman zenéjét köszönthetjük, élén a Tél Katonája témájával. Ennél fogva a többek között Derek Kolstad (John Wick) által gondozott sorozat sokkalta inkább a kitartó Marvel-rajongókra alapoz és nem olyan - szó szerint és átvitt értelemben is vett - bűvésztrükkökkel él, mint Wandáék az elején. Hogy ez hosszútávon mennyire lesz kifizetődő, pláne ennyi helyszínen (kb. 10 percenként egy újabb országban/régióban járunk), az még a jövő zenéje, de a két címszereplő miatt egyelőre megéri maradni, akik szemmel láthatóan csak most kezdenek érdemi árnyékot növeszteni maguknak, méghozzá nem is akármilyet.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.