Januárban még mi sem tudtuk igazán, hogy mire is számíthatunk A Vox Machina legendájának  trailere után. Az elsőre tiszta volt, hogy az Invincible-höz hasonlóan ez is egy felnőtt nézői csoportot megcélzó animációs széria lesz, ám ezúttal szuperhősök helyett egy fantasy közegben fogunk mozogni, és azzal szemben kaphatunk egy görbe tükröt. Ekkor még a fantasy zsáner Invincible-jeként hivatkoztunk rá, ami végül csak részben valósult meg, de összességében egy újabb fantasztikus animációs élményt kaphattunk az Amazon Prime-tól.

A Vox Machina legendája egy még szívmelengetőbb háttérsztorival bír, mint az Invincible. Elvégre utóbbi sem találta fel a spanyolviaszt, csupán egy azonos című képregényfolyamot adaptált animációs sorozattá. A Vox Machina legendája azonban szakít a képregényes, regényes, novellás adaptációk sorával, sőt, még csak nem is podcasten alapszik. A 2015-ben útjára indult Critical Role című Dungeons & Dragons szerepjátékból nőtte ki magát a sorozat, melynek világát Matthew Mercer már 2012 óta fejlesztette.

Igazi gyermeki álomprojekt ez, hiszen lényegében nem másról szól, mint nyolc jóbarátról, akik időről időre összeültek, hogy a hétköznapokból kiszakadva Exandria világában kalandozzanak egy jót. Ez a kalandozás végül egyre népszerűbbé vált a szerepjátékosok és a laikusok körében, olyannyira, hogy a tizenkét epizódból álló első évad tíz részét lényegében egy Kickstarter kampányon keresztül sikerült finanszírozni, az Amazon pedig kiegészítette a hiányzó büdzsét.

A már említett Merceren kívül, aki egyébként a játékmester szerepét tölti be a kalandok során, Laura Bailey-ből (Vex), Taliesin Jafféből (Percival), Ashley Johnsonból (Pike), Liam O'Brienből (Vax), Marisha Rayből (Keyleth), Sam Riegelből (Scanlan), valamint Travis Willinghamből (Grog) állt össze a Critical Role, és természetesen nem is valósulhatott volna meg a széria az ő közreműködésük nélkül. A Vox Machina eredeti megalkotói szinkronhangokként tértek vissza a karaktereikhez (gondoljunk csak bele, hogy mekkora élmény lehetett végre képernyőn látni a több éve csak fantáziájukban élő személyeket!), illetve Mercer a vámpírúr Sylas Briarwood szinkronizálása mellett húsvéti tojásként minden epizódban fel-felsejlik egy-egy mellékszereplő vonásaiban.

Szerencsére az előzetes sem lőtt el túl sok mindent az évad eseményeiről. Az első két rész egyfajta prológusként szolgál mind a sorozathoz, mind a Critical Role-hoz, amiben megismerkedünk a csapattal, majd izgalmas kalandok után megérkeznek arra a pontra, ahonnan annak idején 2015-ben elindultak. A Vox Machina egy színes társaság: akadnak féltündék, gnómok, valamint egy ember és egy góliát barbár is. Ám itt még nincs vége a képletnek, hiszen minden egyes karakter más és más szerepkörben brillírozik. Külön örvendetes Scanlan személye, aki egy gnóm bárd, és amúgy a sorozat egyik legviccesebb figurája. A bárdok eddigi fantasys ismereteim szerint idáig alig képviseltették magukat élőszereplős vagy animációs mozgóképes történetekben (a Vaják Kökörcsinje sem a Scanlan-féle bárdokat képviseli), és Scanlanen keresztül döbbent rá minket a sorozat, hogy ez idáig micsoda egy kihagyott ziccer volt.

A Vox Machina legendáján már az első pillanattól kezdve érződik, hogy a háttérben egy jól összeszokott társaság dolgozik együtt. Ami még jobb, hogy ez nemcsak a szinkronhangokon, hanem az animáción keresztül is sikeresen lesz érzékeltetve. A sorozat legnagyobb erénye egyértelműen az általa felsorakoztatott karakterek, akik között gyönyörűen működik a kémia.

Exandria világából egyelőre keveset ismerhettünk meg, de minden bizonnyal ez a következő évad(ok) során változni fog - az mindenesetre látszik, hogy nem kisujjból lett kirázva a koncepció, és hogy hosszú évek munkássága kellett a felépítéséhez. A kalandoknak pedig van súlya, bár itt is érvényes az a mondás, hogy a kevesebb néha több: a harmadik résztől kezdve Percival karakterén keresztül sodródunk előre a történésekben, ami sokkal autentikusabb és átélhetőbb lett, mint az első két rész, amikor is a még alig ismert Birodalmat igyekeznek megmenteni nem szokványos hőseink.

Ami a korhatáros aspektusát illeti, A Vox Machina legendája meglátásom szerint kevésbé volt brutális, mint amit az Invincible nyújtott, de fantasy közegben azért kirívó lehet a vér- és káromkodásmennyiség. Szerencsére azonban nem a polgárpukkasztásra akarták felhúzni a sorozatot, hanem az esendő, húsvér karakterekre, akikről a tizenkettedik részt követően már követelnénk is az újabb történeteket, hogy még jobban megismerhessük őket. Szerencsére a folytatás miatt nem kell izgulni, hiszen azt még a premier előtt berendelte az Amazon.

A Vox Machina legendája természetesen nem tökéletes. Aki kifejezetten váratlan húzásokat várna el egy sorozattól, annak nem az Amazon új üdvöskéje lesz a befutó, hiszen szinte minden nagyobb fordulatot még csírájában jó előre ki lehet következtetni. Illetve - és lehet ezzel a véleménnyel egyedül leszek - a főcím sem volt túlságosan magával ragadó. Ám ezek csupán apró tüskék egy összességében kiváló, rendkívül szerethető sorozatnál, melynek minden pontján érződik, hogy ez egy szerelemprojekt megvalósulása lett. Ezt pedig iszonyú jó látni és nézni is.