A Mythic Quest: Raven's Banquet első a sitcomok sorában, amely témáját tekintve kifejezetten a videojátékfejlesztést és az ehhez kapcsolódó aktuális trendeket választotta magának. Az első évad kritikájában kifejtettem, hogy magát a videojátékfejlesztést igen felületesen ábrázolták, illetve maga a gamer téma is harmatosan jelenik meg, ellenben reméltem, hogy a második évadban jobbára fordulnak az arányok. Várakozásaimmal ellentétben a Mythic Quest második évada inkább hasonlított egy tipikus munkahelyi sitcomra, amelyben akár aktákat is tologathatnának a szereplők, úgysem az van fókuszban.

A Mythic Quest fejlesztőcsapatának sem volt könnyű dolga a karantén alatt, macerás otthonról fejleszteni egy ekkora méretű online játékot. Az első évad után pár hónappal érkezett a sorozathoz egy karanténos különkiadás, amely kreatív vizualitással oldotta meg a forgatási nehézségeket: mindig csak képernyőket, azokon chat ablakokat, webkamerás beszélgetéseket láthattunk, ami a Keresésben annak idején kreatívnak és újszerűnek hatott. Ez a különálló epizód egy szívet melengető, remek hangulatú darabra sikeredett, amely 2020 májusában, a járványtól való félelem tetőfokán, amikor elsőnek éltük át a karantént, nagyon hatásos is volt. Majd egy évvel később követte egy újabb különálló rész, épp a második évad előtt, amelyben szereplőink az irodába való visszatérésük ünnepelték egy fantasy bajnoksággal. Ez egy hasonlóan ötletes, filmes referenciákkal teli epizód, amit mindenképp érdemes megnézni a második évad előtt.

A második szezon teljesen jól működik, mint jóhangulatú, a szereplők konfliktusaiból és furcsa szituációkból humort facsaró epizódok összessége, ellenben a címszereplő játék, és maga a gamer téma annyira elfakult, hogy még a kevéske videojátékos történetelem is a nullához közelire redukálódott. Teljes epizódokban fel sem merültek a játékhoz kapcsolódó témák, szimpla munkahelyi-magánéleti drámák állnak legtöbbször a középpontban. Emellett az első évadnál számomra fájóan kevéske játékjelenet (amikor magát a Mythic Quest játékot látjuk mozgás közben) nemhogy több lett, hanem teljesen eltűnt. Jelenetek közötti áttűnésekként még több valódi videojátékokból kölcsönvett jelenetet szúrnak be, amire végképp nem értem, mi szükség volt. Egy laikusnak talán dob a hangulaton, de mint gaming témában képben lévő nézőt, engem állandóan kivett az élményből, hogy minek látok jeleneteket az Assassin's Creed, vagy Diablo egy-egy átvezetőjéből.

De igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy egy tucat munkahelyi sitcommá töpörödött a Mythic Quest, hiszen ha specifikusan a gamer téma nem is, de kreatív munka, az alkotás, az ezekhez kapcsolódó csapatmunka gyakran tárgya a részeknek, és ez valóban nem hasonlítható valami eseménytelen aktatologatáshoz. Ennek csimborasszója, a Backstory! (Háttértörténet!) című epizód, amely hasonlóan az első évad egy részéhez, visszaugrik az időben. Az első évadban ez az epizód egy pár történetét mesélte el a 90-es években, hogy alkotnak meg egy ikonikus horrorjátékot, míg a második évad ezen része a 60-as évekbe repít minket, ahol kedvenc szereplőm, C.W. Longbottom múltját ismerhetjük meg, hogyan írta meg könyvét, amely hatalmas hírnevet hozott neki. Az évad legzseniálisabb része, ami egyszerre szól az írásról, művészi sértődöttségről, barátságról, és egy nagyon szép tisztelgés is egyben a kor neves írói felé egyaránt.

Az identitáskrízise ellenére én még mindig szeretem ezt a sorozatot. Jó nézni. Csípem a karaktereket, a köztük lévő dinamikát, bejön a humor, a szélsőségesen viselkedő figurák, abszurd szituációk és kínos jelenetek. A hullámzó minősége, a néha átlagos limonádé, néha kimagasló minőségű epizódok (mint C.W. Longbottom két epizódja) ellenére mindig meg tudta ugrani a szórakoztatás alsólécét, aminek hála általában jókat tudtam mosolyogni rajta. A komolyabb témák is jól tudtak működni, az elvárt progresszív színes szereplőmegjelenítés mellett ízlésesen poénkodik a PC témával, sőt, még egy kritikai attitűd is megjelenik benne, mikor a feminista, mindenért a patriarchális rendszert okoló csaj megkapja, hogy talán magába kéne néznie, amiért nem elég törtető és ambiciózus egy olyan iparban, ahol nagyon kevesek jutnak fel a csúcsra.

Vegyesek az érzelmeim a Mythic Quest: Raven's Banquet második szezonja kapcsán: egyrészt haragszom rá a téma kiaknázatlansága miatt, hogy a címszereplő videojátékkal nem is foglalkoznak, a játékbeli jelenetek eltűntek, és az a kevés gaminghez kapcsolódó jegye is elhalványult, amit eddig magán hordozott. Másfelől éretten beszél a kreatív munkáról, tartalmaz egy-két páratlan epizódot, illetve a karakterek és a humor számomra még mindig kellően működik. Ha az első évadot is széles mosollyal nézted végig, és szimplán csak érdekel, hova tart eme a karaktereknek útja, neked való a második évad. Egyéb elvárásokat nem érdemes támasztani, mert csak csalódás lehet a vége.