Tavaly nagy port kavart a Vilma első szezonjának debütálása, hiszen egy olyan Scooby-Doo feldolgozásról van szó, ami egy felnőtt közönség számára kompatilbilis stílusba helyezte a jól ismert szereplőket. Vagyis ezt se lehet igazán elmondani, hiszen az öt szereplő közül név szerint három bukkan csak fel, de mindegyik bőrszíne, háttére és jelleme megváltozott…

Már az anomália a Vilma kapcsán, hogy egy Scooby-Doo-feldolgozásként hivatkozik magára, hogy az ismert brandhez kösse magát, de valójában konkrétan semmi köze nincs hozzá néhány erőltetett kikacsintáson kívül… szóval nem is érdemes elemezni a párhuzamokat a Vilma és bármilyen más Scooby-Doo alkotás között.

Anno kritikát nem is, de egy véleménycikket írtam róla, hogy miért utáltuk ennyire a Vilma első évadát, és abban tettem arra kísérletet, hogy zanzásítsam, miért váltott ki ilyen ellenérzéseket internetszerte a sorozat. A Vilma szándékosan egy provokatív cucc, nem véletlen, hogy a hatewatching (utálat gerjesztette figyelem által bevonzott nézettség?) okán elérte, hogy a második évada is zöld utat kapjon. A szereplők antipatikussá tétele, bőrszíncseréje tényleg nem szolgál mást, mint hogy az aktuális megosztó témákat meglovagolva figyelemre tegyen szert. De biztos lesznek olyanok, akik szerint az egyszerű megfejtés, hogy a bármit is magába foglaló "woke" tette ezt szeretett gyerekkori mesénkkel, és biztos lesznek is ilyen kommentek, akiket a cikk hidegen hagy, csak itt akarják hagyni az álláspontjukat, hogy mennyire utálják a "woke"-ot.

A második évad végére érve újraolvastam a tavalyi cikkemet, és azt éreztem, hogy továbbra is érvényesek az ott megfogalmazott gondolatok, ezért nem is szánnék túl sok karaktert ezek újratárgyalására, inkább felteszem a kérdést, hogy jobb-e a Vilma új szezonja az elsőnél? Igen. És ennek hála jó szívvel tudnám ajánlani? Nem. Van pár aspektus, ahol fejlődött, és ahogy a sitcomoknál, vagy a komikus elemekre koncentráló sorozatoknál megszokhattuk, a 2-3. évadban válnak szilárdabbá a karakterek jellemei, a baráti társaság szerkezete, és jobb minőségű poénokat hoznak ki az addigra stabilabbá vált alapokból.

A Vilma története továbbra is hasonló struktúrával bír, megint elkezdenek meghalni a kisvároskában emberek, valahol van egy gyilkos, Vilma elkezd nyomozni, közben barátaival és az iskolai közegével mindenféle konfliktusba, vagy egyéb problémás viszonyba kerül, amit meg kell oldania. Általában utóbbival több idő megy el, mint a nyomozással.

Pozitívum, hogy a második szezon jobban kezeli karaktereit, jobban mozgatja mellékszereplőit, és díszletfunkció helyett már a főszereplők szülei is a cselekmény részeseivé, néha mozgatórugóivá válnak. De az továbbra is probléma, hogy a Vilma karakterei egytől egyig antipatikusak és idegesítőek, aminek hála a személyes problémáikkal sem igazán tudunk azonosulni, a hideg távolságtartás és kárörvendés érzelmi reakciójának spektrumán mozog az, amit Vilma, Fred… meg a ki tudja már milyen nevű többiek kiváltanak belőlünk. Nem tudom, hogy a sorozat meta és provokatív jellege miatt szándékosan nem akar-e senkit se szimpatikus jegyekkel felruházni, vagy csak az antihős ábrázolásának kisokosát felejtették el elolvasni a forgatókönyvírás előtt.

Amivel összevetettem tavalyi cikkemben is a Vilmát, az a Harley Quinn, hiszen meglátásom szerint koncepciójában ez áll legközelebb hozzá, és adja is magát az összevetés. A DC képregényvilág rosszfiúit csupa rossz jellemtulajdonságaik mellett mindig szimpatikusnak tudták bemutatni (olyan egyszerű módszerekkel, hogy fontos számukra a barátság, tádáá). Ezzel szemben a Vilma annyit állít Vilmáról, hogy joggal idegesíti a körülötte lévőket, de ez nem is annyira érdekli, szóval a sajnálatunkra sem igazán érdemes.

A humor szempontjából léptünk egyet előre, ami annyit jelent, hogy a tíz epizód alatt négy alkalommal tényleg elnevettem magam, de a poénok többsége ugyanolyan lapos mint eddig, és ugyanaz az önbizalmatlanság jellemzi a szériát, ahogy eszeveszett tempóban 3-4 viccet dob be percenként, nem is hagyva időt, hogy felfogjuk és reagálhassunk rájuk. Mintha csak attól rettegne, hogy nagyító alá véve hamar lebuknának, hogy a mennyiség ellenére ezek izzadtságszagú, olcsó poénok, amik egy kocsmai asztalnál számítanának maximum frappánsnak.

Az is egyértelmű, hogy a Vilma humora olyan témákat tematizál, amik a progresszív balos közegnek imponálhatnak, de nem hiszem, hogy az alkotók maguk részei ennek a közegnek, és csak azt gondolják, hogy ilyen poénokra vagyunk vevők (én, mint a cikk szerzője, ezen a ponton be is sorolom magam "balos progresszív arc"-nak). Olyan lapos és fantáziátlan módon merít pl. az antikapitalista témából, mint hogy "a gazdagok sose hallják, amikor valaki azt kéri, hogy használják jóra a pénzüket", vagy amikor Vilma megismeri a gazdagságot, arról énekel, hogy mit gondolna erről a 99%, és hogy Marx sem tudna ellenállni egy goffrinak. Ezen a ponton nem tudtam eldönteni, hogy az alkotók szegénységi bizonyítványa-e, hogy azt gondolják, a szocializmus a szegénység romantizálásáról szól-e, vagy Vilmát akarják-e hülyének beállítani, és ez egy kritika akar lenni az ilyen felszínes gondolkodás felé. Ha én vagyok a célközönség, akkor köszönöm, de visszaküldeném a menüt a konyhába, és megüzenném a szakácsnak, hogy ennél kifinomultabb és intelligensebb viccekhez vagyunk szokva a balos szubkultúrában. Nem tudom, kiknek szól ez, mi a szándék, hiszen a Vilma cél nélküli provokatív humora leginkább rúgkapál, hátha eltalál valakit, a máskor pedig olyan, már elsőre is unalmas poénokat hoz vissza, miszerint Norville nem akar füvezni. Nem tudom, melyik a rosszabb.

De katasztrófaturizmusként továbbra is működik a Vilma, hiszen eszeveszett tempója, poénmennyisége, dialógusainak sokaságával le tudja kötni a néző figyelmét. És mégiscsak volt számomra élvezeti faktor abban, ahogy néztem, milyen nyögvenyelősen próbálnak magukból poénokat és koherens sztorit kiizzadni. Pedig még a tervezőasztalon ott lehetett volna a potenciál, hogy ebből egy a Sikoly filmekre emlékeztető, szimpatikus szereplőkkel kisvárosi hangulatiságot megidézve, okosan megírt krimi, vagyis egy korrekt cucc is lehetett volna. Na de azt hatewatchingolták volna ennyien?