Jamie McGuire azonos című könyve 2011-ben jelent meg az amerikai boltok polcain, és az akkor még újnak számító hangvétel, a fiatalos lendület, no meg a két főszereplő közt már az első pillanattól meglévő erős kémia azonnal sikerlistás regénnyé emelte az írónő első kötetét.
A megjelenést követő évben el is kezdték tervezni a filmváltozatot, ám két év alatt sem sikerült tető alá hozni a produkciót. A jogok lejártak, a villámkezű stúdió bukta a lehetőséget és így került végül ahhoz a Voltage-hoz, mely idén mozikba küldte a Gyönyörű sorscsapást.
Több mint tíz évvel az első könyv után végre filmre vitték Travis és Abby történetét, melyet az elmúlt évtizedben számtalan regényben és kiegészítő kötetben részletezett már az írónő. A Gyönyörű sorscsapás-sorozat magyarul is megjelent, több könyvet is kezükbe vehettek már a magyar olvasók, ám a siker ellenére sokak számára talán mégis ismeretlen lesz ez a történet. A Gyönyörű sorscsapás szerencsére mindenféle előismeret nélkül is élvezhető.
Az utóbbi években egymást váltották a tinikről szóló, de nemcsak tiniket célzó romantikus filmek. Ember legyen a talpán, aki nemcsak lépést tud tartani ezekkel, de meg is tudja különböztetni a streaminget is elárasztó romkomokat. A Gyönyörű sorscsapás is feladja a leckét, hiszen látszólag olyan, mint bármelyik másik young adult mozifilm vagy egy tipikus tinisorozat nyitóepizódja. Mindezek ellenére mégis frissnek hat, sőt kifejezetten szórakoztató alkotás került mozivászonra.
Nem akar ugyanis más lenni, mint ami, azaz egy könnyed, másfél órás szórakoztató randifilm, melybe itt-ott azért sikerült némi mélységet is csempészni. Humoros, nincsenek benne üresjáratok, a már ezerszer látott, klisés szálakat hamar elvarrják, gyorsan megy az ismerkedés, a szeretem-nem szeretem vívódásra se szánnak felesleges időt, így hiába érezzük azt, hogy ezeket a jeleneteket korábban már láttuk, hogy ehhez hasonló sztorit is nem egyet hallottunk már, mégsem unalmas a végeredmény.
Jó nézni a szereplőket, a köztük lévő dinamikát és kémiát, mely néhol egészen pikánsra, sőt túlfűtöttre sikeredett. A két főhős, a Virginia Gardner alakította Abby és a Dylan Sprouse játszotta Travis párosa remekül működik a vásznon, simán ráismertem bennük a barátaimra, akik pont ugyanígy viselkednek a való életben is. Ugyanezek a kínos, hányós-másnapos élmények, erotikus vívódások jellemzik a kapcsolatukat, melyekről élmény a visszaemlékezéseket hallgatni.
A Gyönyörű sorscsapás nem nyálas, és ezért hatalmas piros pont a készítőknek. Ha nagyon bele szeretnék kötni, akkor találhatnék hibákat, de se a pókeres vonalba (Abby zseniális játékos), se a verekedős jelenetekbe (Travis bunyóval keres pénzt) nem érdemes komolyabban beleszállni, mert ez nem egy Rocky, meg nem is valami vegasi móka, ahol ezeknek akkora nagy jelentősége lenne. A kártyás és bunyós részek kellően jól meg vannak komponálva ahhoz, hogy szórakoztatóak legyenek, és most abba szerintem nem érdemes belekötni, hogy valaki ilyen testsúllyal és izomzattal valóban képes lenne-e kivédeni minden ütést vagy hogy egy kislány tényleg gond és zűr nélkül át tud-e verni ennyi embert…
A több mint kétórás mozifilmek árnyékában felüdülés, ha egy film megáll 90 percnél, és mint látjuk, vannak történetek, melyekben nincs is több. Ez rosszul hangozhat, de ma már erény, ha tudják az alkotók, mikor kell befejezni egy filmet, mi az amit ki lehet (kell) hagyni belőle. A Gyönyörű sorscsapás előzeteséből könnyen eldöntheti mindenki, érdekli-e vagy sem, ugyanis nem árul zsákbamacskát. Ez egy csajos film, amire a barátnőkkel a vásárolgatás után simán be lehet ülni, de még azt is megkockáztatom, hogy a humora és a lendülete miatt még a pasik se fogják unni. Sőt, a pikáns részek még kedvet is csinálhatnak utána valamihez…
