Nemrég írtunk tíz olyan sorozatról, amiket pillanatok alatt le lehet pörgetni, hiszen fél órásnál rövidebb epizódokkal rendelkeznek. Ennek apropójából arra gondoltunk, hogy készítünk egy filmes összeállítást is olyan művekből, amiket szeretünk, radar alatt maradtak és rövidebbek 90 percnél. Ha belefáradtatok már abba, hogy minden második film a háromórás játékidőt célozza meg (rád nézünk, Avatar: A víz útja és Babylon!), akkor az alábbi lista tartogathat számotokra olyan címeket, amiket talán még nem láttatok, viszont anélkül bepótolhatjátok őket, hogy a fél délután elmenne.
A lista teljesen szubjektív, és a játékidőnél is előfordulhatnak pár perces eltérések, de a lényeg az, hogy az említett filmeket bátran merjük ajánlani, érdemes őket felfedezni - és ha nem is tetszik egyik-másik, legalább nem három órányi szabadidő veszett oda, csak másfél.
A kötél (1948)
Hossz: 80 perc
Alfred Hitchcock leghíresebb munkáit (mint a Psycho, az Észak-Északnyugat vagy a Madarak) mindenki jól ismeri, de a '40-es években készített egy bűnügyi drámát, amiről kevesebb szó esik, noha ez volt a mester első színes filmje. A megtörtént eseten alapuló sztoriban két New York-i fiatal kieszeli és elköveti a tökéletes gyilkosságot, egy kötéttel megölik a barátjukat, majd a testet egy ládába rejtik, amelyet büféasztalként használnak a megrendezett partyjukon. A vendégek többsége semmit sem sejt, azonban a fiúk egykori filozófiatanára (James Stewart) lassan összerakja a képet. A kötél a hátborzongató hangulata, a meggyőző színészi játék és a rövidsége miatt kihagyhatatlan darab.
A dicsőség ösvényei (1957)
Hossz: 88 perc
A háborús filmek hajlamosak belefeledkezni a saját monumentalitásukba, grandiózus történeteikkel pedig meg sem állnak két és fél, három óra alatt. Ez persze nem baj, de Stanley Kubrick már bő 65 évvel ezelőtt megmutatta, hogy lehet ezt másképp is. A dicsőség ösvényei a maga 88 percével piszok rövid ehhez a zsánerhez, mégis minden benne van. Epikus csatajelenet, morális kérdések, emberi dráma és az értelmetlen vérontás ábrázolása. Kirk Douglas brillírozik, de a komplett film is tökéletesen megállja a helyét a mai napig.
A róka és a kutya (1981)
Hossz: 83 perc
A Daniel P. Mannix regénye alapján készült rajzfilm egy vadászkutya és egy vörös róka közötti szokatlan kapcsolatot mutat be, akik megpróbálnak annak ellenére is kitartani a barátságuk mellett, hogy a külvilág és az ösztöneik ezt igyekeznek ellehetetleníteni. A Disney alkotásában megvan minden, ami miatt szerettük a stúdió klasszikusait: szerethető figurák, szívet melengető történet, érzelmes pillanatok és mára már nosztalgikusnak ható rajzolás. A Disney+-on nézhető.
Angst (1983)
Hossz: 87 perc
Az osztrák Gerald Kargl mindössze egyetlen nagyjátékfilmet rendezett, de azzal garantáltan nyomott hagyott mindenkiben, aki látta a művét. Az Angst egy frissen szabadult pszichopatáról szól, aki nem pihen, hanem rögtön a következő gyilkosságát tervezi. Kargl szabályosan behatol a főszereplő fejébe, halljuk a gondolatait és nem tetszik, ami a szemünk előtt zajlik, mégsem tudjuk nem nézni. Nyomasztó, erőszakos, sajátos atmoszférájú rémálom, amit a műfaj kedvelőinek egyszer látnia kell, többször viszont biztos nem akarjuk újra átélni az élményt.
Szentjánosbogarak sírja (1988)
Hossz: 89 perc
Ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt is mondhatnám Isao Takahata alkotására, hogy szenvedéspornó, de a Szentjánosbogarak sírja ennél sokkal több. Aki szerint az animációs/rajzfilmek/animék gyerekeknek valók, az nézze meg ezt a filmet és garantáltan átértékeli a kijelentését. Az egyik legerőteljesebb háborúellenes darab két gyermekről, akik a második világháború végén próbálnak boldogulni Japánban. Szívszaggató, gyönyörű remekmű, melyet a lehető legjobb értelemben rossz nézni.
Pi (1998)
Hossz: 84 perc
Darren Aronofsky első filmje, amiről sokan elfeledkeznek, holott az egyik legjobbja. A sztori középpontjában egy introvertált matematikus áll, aki a pi, mint szám titkát kutatja és rá is bukkan valamire a végtelen számsorok tengerében. Igazi agyalós paranoiathriller elevenedik meg előttünk, mely részleteiben összefügg, egészében mégis nehezen megfejthető. Szerencsére ez az előnyére válik, a néző úgy merül el ebben a lidércnyomásban, hogy a főhőssel egyetemben igyekszik megbirkózni a nyomással. Videóklipszerű stílus szuper zenével, töménytelen mennyiségű információval és egy keserédes revelációval a végén. Igazán intenzív bő 80 perc.
A lé meg a Lola (1998)
Hossz: 81 perc
Apropó, intenzitás. Tom Tykwer (Felhőatlasz, Parfüm: Egy gyilkos története) műve még a 80 percet is alig haladja meg és igazi versenyfutás az idővel. Logikát ne keressünk benne, de a dinamikája és stílusa elképesztően szórakoztatóvá teszik ezt a szó szerinti rohanást. A rajzfilmes betétek, a különböző alternatívák és az apró kikacsintások mind rendelkeznek valami szereppel, melyekre talán csak a megtekintés után jövünk rá. Az intenzitás mellett van egy másik hasonlóság a Pivel, ami nem más mint a videóklipes köntös. Kevés alkotásnak áll jól, de itt garantáltan csúcsra járatják.
A fülke (2002)
Hossz: 81 perc
Colin Farrell most éppen A sziget szellemeiben nyújtott teljesítménye miatt kapja tonnaszámra a dicséreteket, de a kétszeres Golden Globe-díjas színész munkássága több különleges darabot is tartalmaz, az egyik közülük pedig Joel Schumacher (Mindörökké Batman, 8 milliméter) 2002-es rendezése. A cselekmény teljes egészében egy New York-i telefonfülke körül forog, és egy olyan tanácsadó történetét meséli el, akit egy mesterlövész sorozatgyilkos csapdába ejt. A filmben vannak logikátlanságok, de a hangulata, a feszült pillanatok és ismert arcok (felbukkan benne Kiefer Sutherland, Forest Whitaker és Katie Holmes is) miatt megér egy megtekintést.
Az állomásfőnök (2003)
Hossz: 89 perc
Tom McCarthy bemutatkozó rendezése ez a csodás dramedy, melyet mindenkinek látnia kéne, aki egy kis életigenlésre vágyik. Peter Dinklage első nagy kiugrása a barátját elveszítő magányos Finbar karaktere, aki szépen fokozatosan visszanyeri az emberekbe vetett hitét, mindezt giccs nélkül, remek humorral és szép drámával. Az állomásfőnök tele van zseniális figurákkal, életszerű szituációkkal, melyekből egy szívmelengető érzelmi hullámvasút manifesztálódik. Dinklage mellett Patricia Clarkson, Bobby Cannavale és Michelle Williams is remekelnek.
Elefánt (2003)
Hossz: 81 perc
Gus Van Sant filmjét talán a leghírhedtebb iskolai lövöldözés, a columbine-i mészárlás ihlette, noha megvannak a fikciós elemek és változtatások, a hatás megkérdőjelezhetetlen. A különleges perspektívájú dráma egy átlagos napot mesél el, több diák szemszögéből bemutatva az eseményeket. A rövid játékidő ellenére is lassúcska cselekmény fokozatosan építi fel a feszültséget, hogy az utolsó harmad teljes erőből gyomorszájon vágjon. Az amatőr színészek és az improvizált jelenetek még autentikusabbá varázsolják az összképet. A műfajból kiemelhetnénk a Polytechnique-et Denis Villeneuve-től vagy a The Dirties-t Matthew Johnsontól, mert egyik sem éri el a másfél órát és mindkét alkotás más aspektusát járja végig a tragédiának. Az viszont biztos, hogy akit érdekel a téma, az mindhárom művel jól jár.
Találmány (2004)
Hossz: 77 perc
A mindösszesen 7000 dollárból forgatott sci-fi thriller, a Találmány (Primer) Shane Carruth írásában, vágásában, rendezésében, főszereplésével és produceri támogatásával valósult meg, és szakított nagyot, ha azt nézzük, hogy több mint 500 ezer dollárt termelt. Annak ellenére, hogy ez a lista egyik legrövidebb filmje, mégis az egyik legemlékezetesebb, köszönhetően az időutazásra épülő történetnek, amely meglehetősen hatásosan mutatja be, hogy mi minden történhetne, ha sikerülne kifejleszteni egy ilyen technológiát. Hogy mit tenne az emberrel, ha az ölébe esne a múlt kijavításának, a jövő megváltoztatásának eszköze. Ezek alapján önismereti tesztnek sem rossz.
B-13 - A bűnös negyed (2004)
Hossz: 84 perc
2013-ban, Párizsban járunk, amikor is fallal különítik el az elgettósodott városrészeket. Itt nincs törvény, sem szabályok, a bandák uralkodnak - és pontosan ide kell beépülnie a rendőrség egyik különleges tisztjének, Damiennek (Cyril Raffaelli), hogy hatástalanítson egy időzített bombát. Hősünk a harcművészetekben jártas szökevénnyel, Leitóval (David Belle) társul a cél érdekében, aki a hugát akarja kiszabadítani. Pierre Morel (A szállító, Elrabolva) akciófilmjének megvan a maga hangulata és stílusa, látványos koreográfiákat vonultat fel - főleg a parkour mesterének számító Belle-nek köszönhetően -, és az üzenete is magáért beszél, szóval könnyed kikapcsolódásnak tökéletes.
A halott menyasszony (2005)
Hossz: 77 perc
Tim Burton stílusát ezer közül is meg lehet ismerni, a Mike Johnsonnal közösen, stop-motion technológiával készített animációs filmje pedig olyan gyöngyszem a munkásságában, amely kihagyhatatlan a filmrajongók számára. A sztori két fiatalról szól, akiket a szüleik összeadni készülnek, azonban amikor a fiú az erdőbe megy gyakorolni a házassági eskü szövegét, egy öreg fa egyik gyökerére húzza fel a jegygyűrűt - csakhogy az nem egy gyökér, hanem a halott menyasszony ujja, így eljegyezte magát vele, amely számos bonyodalomhoz és érzelmes pillanathoz vezet. Az illusztris szereplőgárda (Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Emily Watson, Christopher Lee) által szinkronizált karakterek szerethetőek, az atmoszféra pazar és aki meghallja az "El nem sírtam minden könnyen még" című dalt, annak garantáltan dallamtapadása lesz.
A tintahal és a bálna (2005)
Hossz: 81 perc
Noah Baumbachot leginkább a Házassági történettel, a The Meyerowitz Stories-zal vagy esetleg a Frances Hával azonosítják, de jóval ezek előtt, a kétezres évek közepén jelentkezett egy dramedy-vel Jeff Daniels, Laura Linney, Jesse Eisenberg, Owen Kline, William Baldwin és Anna Paquin szereplésével, amelynek bérelt helye van a rendező legjobb munkái között. A történet - amelyben az 1980-as években két fiú a szüleik válását próbálják feldolgozni - sokak számára azonosulható, a rendező már itt megmutatta, hogy milyen hatásosan tud mesélni a mindenkit érintő hétköznapi dolgokról. Ráadásul Jesse Eisenberg is még a pályafutása elején járva bontogatja a szárnyait.
Az őslakó (2007)
Hossz: 87 perc
Egy szűk körben kultstátusznak örvend ez a Jerome Bixby által írt alkotás, nem véltelenül. Azért nem Richard Schenkman rendezőt emeltem ki, mert ezen a fronton nem túl acélos Az őslakó. Hiába az alacsony költségvetés, borzasztóan tévéfilmes hatást kelt és a színészek is helyenként rettenetesek. Az összkép mégis emlékezetes, holott egy ingerszegény, "dumálós filmről" van szó. Érdekes kérdések, elgondolkodtató témák, morális harcok kerülnek terítékre és a hibái ellenére is nyomot hagy az emberben, vitát gerjeszt, diskurzust indít, melyre nem sokan képesek, pláne manapság. Furcsa anomália, de egyszer mindenképp érdemes látni.
A betolakodó (2007)
Hossz: 82 perc
A francia horror mindig is az élen járt, ha a sokkhatást, nyers ábrázolásmódot, erőszakosságot nézzük. Magasfeszültség, Ils, Mártírok, hogy csak néhány címet említsünk, és nem maradhat ki a felsorolásból A betolakodó sem. Egy szögegyszerű home invasion mozi, melyben a terhes kismama igyekszik túlélni az éjszakát, miután egy őrült nő az életére tör. Hogy mitől működik? Nos, attól, hogy nem finomkodik. Az első harmad expozíciója után olyan feszültségzuhatagban van részünk, hogy tövig rágjuk a körmeinket, miközben tabut hírből sem ismer az Alexandre Bustillo és Julien Maury rendezőpáros. Szélsőségesen brutális és kegyetlen trancsírhorror, méghozzá az egyik legerősebb a műfaján belül. Még véletlenül sem összekeverendő a 2016-os amerikai újrafeldolgozással.
9. (2009)
Hossz: 79 perc
Tim Burton ennél az animációs filmnél is segédkezett, noha csak producerként. Shane Acker rendezői bemutatkozásáról van szó (az alapjául szolgáló 2005-ös kisfilmjét Oscar-díjra jelölték), amely különleges látványvilágával azonnal felhívja magára a figyelmet. A poszt-apokaliptikus témára felhúzott sci-fi-fantasy egy kis rongybaba-teremtményre fókuszál (Elijah Wood), aki nem sokkal azután ébred fel, hogy az emberiségnek befellegzett. Társaival együtt rájön, hogy rajtuk múlhat a civilizáció jövője, ehhez azonban meg kell küzdeniük a rájuk vadászó gépekkel. A 9 olyan élményt nyújt, amilyet kevés alkotás, dolgozott rajta Danny Elfman is, továbbá a színészgárda olyan neveket sorakoztat fel, mint John C. Reilly, Jennifer Connelly, Christopher Plummer és Martin Landau. Kell ennél több?
Idegen arcok (2011)
Hossz: 88 perc
Joe Cornish műve igazi egyedi műfajegyveleg, melyben a sci-fi elemek keverednek horrorral, akció a komédiával, mindezt pazarul összesűrítve 88 percbe. A londoni lakótelep tizenéves suttyói egy laza idegeninvázióba csöppennek, melyből kisülhetett volna egy idióta trashfilm is, de az Idegen arcok ennél jóval több. Stílusos, szórakoztató és vicces egyszerre, arról nem is beszélve, hogy az idegesítő tinik egy ilyen szituáció után tanulják meg, mi az a társadalmi felelősségvállalás. Persze nem kell ezt túlgondolni, az azonban tény, hogy hiánypótló produkció, az első szerepében feltűnő John Boyegával.
Locke (2013)
Hossz: 85 perc
Kevés film próbálkozik meg azzal, hogy csak egy szereplőre/egy helyszínre összpontosít, mivel nem könnyű mutatvány, de akadnak ennek is kiemelkedő művelői: ilyen például a dán A bűnös, a Ryan Reynoldsszal készült Élve eltemetve és a Tom Hardy nevével fémjelzett Locke is. Nehéz a néző figyelmét fenntartani úgy, hogy egyetlen színészt követnek figyelemmel, de Hardy van olyan karizmatikus, a javarészt egy autóban játszódó sztori pedig annyira érdekes, hogy fenn tudják tartani az érdeklődést. Kevés film tud az érzelmekre hatni ilyen kis eszköztárral, de a Locke-nak sikerül.
Slow West (2015)
Hossz: 84 perc
Hollywood néha be tudja bizonyítani, hogy a western nem halott, 2015-ben például az elősfilmes John Maclean repített el minket a vadnyugatra (valójában Új-Zélandra) egy lassú lefolyású, de egyáltalán nem eseménytelen filmmel, amelyben két ellentétes figura bolyongását követhetjük figyelemmel. Egy a maga módján izgalmas és naturalista film ez egy csipetnyi humorral megfűszerezve, amelyben Kodi Smith-McPhee bizonyítja, hogy generációjának egyik legígéretesebb színésze, Michael Fassbender pedig hozza a tőle elvárt kötelezőt. Aki esetleg attól félne, hogy depresszív, az ne tegye.
Ti milyen 90 perc alatti filmekkel bővítenétek még a listát?