Hirdetés

A szitokszavak története - Kritika

|

Röviden és tömören: ez biza' kurva jó!

Hirdetés

FIGYELEM! A kritika NEM CSAK nyomokban tartalmaz káromkodást!

Van az a vicc, amely valahogy úgy hangzik, hogy megrendezik a nagy Nemzetközi Káromkodás Versenyt. Minden ország a legjobb képviselőjét indítja és egy nemzetközi zsűri előtt kell prezentálnia egy hatalmas arénában azt, hogy ő a világ első számú káromkodóművésze. Első körben bemegy a német, majd a zsűri előtt szitkozódik 10 kerek percet egyhuzamban. A zsűri szívélyesen megköszöni, majd a német helyére jön az angol, ő már 20 egész percet káromkodik. Neki is megköszönik a részvételt, majd hívják a magyart, aki azonban megbotlik a küszöbben és szentségel több, mint 1 órát, majd amikor a végéhez ér a zsűrihez fordul: "Kezdhetem?!"

Hirdetés

Amellett, hogy a fenti vicc nyilván eléggé sztereotip (mint a viccek általában) és magával vonja azt, hogy az ember belegondol, hogy egy ilyen versenyre vajon hogyan készülhetnek a résztvevők (egy kocsmában maratoni foci vagy parlamenti közvetítés nézésével, esetleg mezítláb összepakolni a gyerekszobát, miközben mindent elönt a padlón a LEGO?), arra is rávilágít, hogy akármennyire is igyekeznek belénk nevelni azt már iskolás korunktól kezdve, hogy káromkodni nem szép dolog, mégis felszabadító, feszültségoldó, boldog érzés. A Netflix új, rövid kis sorozata, A szitokszavak története pedig rendhagyó módon ezt a sokszor szőnyeg alá söpört szokásunkat járja körbe parádésan.

A mindössze 6x20 perces széria (vagyis 2 óra alatt meg is van az egész) ugyanis az egyik legjobb példája annak, amit az infotainment (tájékoztatás+szórakoztatás) csak a zászlajára tűzhet. A 6 epizód egyenként egy-egy angol nyelvű káromkodást (fuck, shit, bitch, dick, pussy, damn) jár körbe, elsősorban humoristák (pl. Sarah Silverman) részvételével, de színészek (pl. Nick Offerman) mellett nyelvészek, történészek és filmkritikusok is megszólalnak a témában, miközben az aktuális hajbeültetéséről vélhetően éppen kiténfergett, a nyugtatókra és fájdalomcsillapítókra egy üveg whiskeyt legurított Nicolas Cage egy kandalló előtt látja el a műsorvezetői és narrátori szerepkört.

És ez már önmagában kibaszott szórakoztató, ahogy például a humoristák az adott szóhoz való viszonyukat ecsetelik (van, akinek egyik-másik a védjegye), de mindezek felett tényleg rettentő érdekes, ahogy a szavak etimológiai eredetét, kialakulását, akár a XX./XXI. századi társadalmi hatását ecsetelik, vicces infografikákkal, vagy csak frappáns sztorikkal. Nem beszélve arról, hogy kitűnik az is (részben a magyar feliratnak hála), hogy magyarul ugyanarra az angol szóra temérdek megfelelő található, az angol mindössze a hangsúlyozással, vagy a különböző kontextusba helyezéssel éri el ugyanazt.

Például a "shit" önmagában egy lekicsinylő minősítés, ellenben ha elé tesszük a névelőt és "The shit"-ként használjuk, akkor az már felér (magyarra fordítva) egy "kurva jó"-val. Vagy ott van a "bitch", amit eredetileg a szuka kutyákra használnak (még Marge néni is ebben a kontextusban elnyomott egy "bitch"-et a Harry Potter és az azkabani fogolyban), mostanra éppen úgy tudjuk, hogy a legősibb foglalkozást űző, vagy a hozzájuk hasonlatosan kikapósabb nőkre használják, de éppúgy lehet a melegek férfiasságát degradáló megjegyzés. Magyarán van egy erősen szexista, hímsoviniszta kifejezés. Azonban a szleng formájában a nők között - vagy akár a melegek részéről feléjük - megfeleltethető egy elismerő "kisanyámmal", vagyis azok a csoportok, amelyekre egykor degradálóan hatottak ezek a szitokszavak, elkezdték az élét venni a destruktív mivoltuknak és a nyelvészek, történészek erre is szépen rávilágítanak minden esetben.

Hogy ez mennyire így van, arra az utolsó két rész a bizonyíték, ugyanis ha a sorozattal kapcsolatban érdemi kritikát fogalmazhatnék meg, akkor az az lenne, hogy erre a 40 percre érezhetően már kifogyott a szufla, vagy még inkább sem a "pussy", sem a "damn" önmagában nem annyira érdekes már. Pedig előbbi esetében a Goldfinger idején Pussy Galore neve nem kis közfelháborodást keltett, ellenben magyar szinkronban már a pussy jelentését tompították az eredeti Cicára. Viszont eme kettős jelentésével és pajzán mivoltával érezhetően szeretnek még mindig eljátszani a filmesek, ahogy az Tim Burton klasszikus Batman visszatérjében is visszaköszön, amikor is Danny DeVito Pingvinje egy adott ponton "lepussyzza" Michelle Pheiffer Macskanőjét. A "damn"-nél pedig már érezhetően a résztvevők is húzzák a szájukat, hiszen ez az egyetlen olyan káromkodás, ami még a Bibliában is benne van és mostanra már a gyerekre sem feltétlenül szólnak rá a szülei, amikor első káromkodásaként elsüt egy-egy "fenébe"-t.

Ebből a szempontból tehát kicsit sajnálatos, hogy ezt a 6 részt így helyezték sorrendbe, talán jobb lett volna, ha ezeket inkább az évad közepére rakják, mert így egy leheletnyivel jobb, erősebb lett volna a szezon kicsengése. De így is mindenképpen hiánypótló darab, amelynek tetején mint valami torta kibekúrt cseresznyéjeként ott csücsül Nicolas Cage amolyan Nic Cage-esen túltolt és zakkant hostolása, ami után már nem tudsz ugyanúgy házigazdára nézni egy showműsorban és dokumentumfilmben. Még David Attenborough esetében sem. És ez biza' kibaszott nagy szó!

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

A szitokszavak története

Kinek Ajánljuk
  • Ha szeretünk káromkodni!
  • Amennyiben érdekel, hogy miért is káromkodunk!
  • Akik imádják az őrült módba kapcsolt Nicolas Cage-t!
Kinek Nem
  • Akik nem értik, mi rossz lehet bárminemű káromkodásban!
  • Vagy a prűdeknek!
  • Ha Nicolas Cage-ről, mint komoly színészről már lemondtunk!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.