Liam Neeson évről évre szállítja nekünk az olyan középszerű akciófilmeket, mint a Becsületes tolvaj vagy Az oltalmazó, de a jelek szerint ez cseppet sem zavarja, hiszen a Netflixen debütált (Magyarországon egyelőre nem megtekinthető) The Ice Road (A jégút) hasonló kaptafára készült. Nem akarok persze általánosítani, akadnak kellemes meglepetések a színész 2010-20-as évi filmográfiájában is (Sírok között, Dermesztő hajsza), de a nagy összképet nézve az utóbbi kategóriába sorolt filmjei kisebbségben vannak.
Jonathan Hensleigh - a 2004-es A megtorló rendezője és az 1998-as Armageddon forgatókönyvírója - Kanada északi régiójába repíti el a nézőt, ahol egy váratlan bányarobbanás következtében beszorulnak a bányászok, és csak néhány órájuk marad a túlélésre. A kár orvoslására Jim Goldenrod (Laurence Fishburne) felkéri a kamionsofőr Mike-ot (Liam Neeson) és PTSD-s testvérét, Gurtyt (Marcus Thomas), hogy segítsenek neki a befagyott tavakon kialakított ún. "jégutakon" három kútfőt a helyszínre szállítani. Az akcióhoz csatlakozik a szintén kamionos Tantoo (Amber Midthunder) és egy kirendelt biztonságért felelős szakember, Varnay (Benjamin Walker). Az út azonban korántsem kockázatmentes, mert áprilisban még itt északon is veszélyes a jégmezőn több tonnás kamionokkal utazgatni.
A cselekmény két szálon fut, egyrészt láthatjuk, amint Neesonék az út kihívásait próbálják leküzdeni, másrészt szemmel követhetjük a bennragadt bányászok haláltusáját. Narratív szempontból sok meglepetést nem rejteget a film, viszont a tény, hogy befagyott folyókon, tavakon és tengereken folyik az év bizonyos szakaszaiban a szállítmányozás, érdekesen hangzik. Ez az állandó bizonytalanságérzet generálhatná a film feszültségét, csak a probléma az, hogy a történet első harmadában kifullad (ideig-óráig egész jól működik), és néhány merészebb húzást leszámítva megmarad a már sokszor látott tucatakciózás.
Nem mondom, hogy ebben a zsánerben a karakterek részletes kidolgozottsága jelenti a garantált szórakozást, de egy minimumküszöböt mindenképp meg kéne ütni ezen a téren is. A szereplők javarészt teljesen feledhetőek (talán Gurty szála mondható valamivel emlékezetesebbnek), a párbeszédek forgatókönyv szagúak és emiatt egy idő után izgulni sem igazán tudtunk a karakterekért.
A cselekmény helyínét adó befagyott tavakon túlmenően az operatőri munka is említést érdemel. Különösen a jégút-szcénákon rögzített nagytotálok és a jég alatti felvételek teszik Hensleigh alkotását látványossá és izgalmassá, de az akciójelenetek is teljesen vállalhatóak. (Az utóbbi alól azért van egy-két kivétel, ahol nagyon látszik a CGI, de streamingfilm, oda se neki!)
Mindent összevetve, Liam Neeson ezúttal is hozza azt a színvonalat, ami (sajnos) mára már nem mondható csalódásnak, hanem inkább megszokottnak. Ha az elvárásainkat minimalizáljuk, nagy meglepetés senkit nem fog érni, sőt ki tudja, ebben a kánikulában a jeges Kanada még frissítőnek is hathat!
