A másodvonalas akciófilmek egyik zászlóvivője kétségkívül Gerard Butler, aki évente akár többször is feltűnik egy-egy, mára már kiszámítható világmegmentésben. 2023-ban először utasszállító pilótaként szállt szembe egy távoli sziget terroristáival A gép című filmben, majd néhány hónappal később a Kandahárban már beépített CIA-emberként akciózik a Közel-Keleten.

A Kandahár rendezői székében ülő Ric Roman Waugh már nem először forgat filmet Butlerrel, ugyanis először a Támadás a Fehér Ház ellen 3. - A védangyal bukásán, majd a Greenland - Az utolsó menedéken dolgoztak együtt, természetesen rendező - színész felállásban. Míg az előbbi egy kevésbé jól sikerült darab, addig az utóbbiból egy egész hangulatos világvége-sztori kerekedett. 

A Kandahár - hasonlóan A gépben látottakhoz - ismét dicséretet érdemel, még ha a film ezúttal sem árul zsákbamacskát. Tom Harris (Butler) a CIA beépített ügynökeként egy iráni urándúsító létesítmény felrobbantásában vesz részt, majd miután újabb melót kap megbízójától (Travis Fimmel) egy tolmáccsal, Mohammad 'Mo' Doud-val (Navid Negahban) az oldalán, egy újságíró nyilvánosságra hozza az előbbi akció részleteit, melyekből nem csak a CIA szerepére, de Harris személyére is fény derül.

Hőseinknek egészen Kandahárig kell menekülniük a sivatagon keresztül, ahol egy brit gép vár rájuk, hogy kimenekítse őket üldözőik elől. A kissé elnyújtott (ám korántsem felesleges) expozíciót követően tehát egy menekülős road movie-ba csöppenünk, melynek során számtalan veszély leselkedik a párosra. Nem csak az iráni gárdisták veszik őket üldözőbe, de a pakisztániak is utánuk erednek, hogy aztán jó pénzért átadják őket a jelentkező kuncsaftoknak.

A megszokott Butler-recepttel ellentétben a Kandahár már csak azért is kilóg egy kicsit a sorból, mert itt most Harris az, akit meg kell menteni. No, kicsit persze nem árt árnyalni a képet: az áldozati pozíció ellenére így is jut Butlernek elegendő jelenet, amiben a kedvére hősködhet és megmutathatja, hogy ki az úr a háznál (kezdve azzal, hogy a tolmács élete közvetlenül tőle függ). A film helyszínválasztása is érdekes, ugyanis az Egyesült Államok és Nagy Britannia szerepét a közel-keleti konfliktusokban mindig kényes témaként kezelték a nyugati nagyhatalmak külpolitikájában. Akármilyen szokatlan egy ilyen kaliberű filmtől, a maga módján beépíti a cselekménybe, ám az is tény, hogy a kezdeti kritikus felhang ellenére, a végkonklúzió mégis a dicső Amerikát ünnepli.

Nem feltétlenül követeli meg a kétórás játékidőt a Kandahár cselekménye, de a feszültséget remekül adagolja, az akciójelenetek látványosak (és valamivel földhözragadtabbak a megszokottnál), valamint a főszereplő páros is remekül kiegészíti egymást. Felépítésében és hangulatában egy stílusos, régi vágású akciófilmről van szó, ami csak momentumaiban idézi meg a Butler-filmek kellemetlenebb toposzait (lásd: A CSALÁD). Üdítő kikapcsolódás lehet a forró nyári hétköznapokra!