Hirdetés

Kibeszélő: Batman

|

Merüljünk el mélyebben Gotham mocskában.

Hirdetés

Vitathatatlanul az év egyik legjobban várt filmje volt Matt Reeves Batmanje és a premier óta eltelt bő egy hétben volt időnk feldolgozni a látottakat. Nem árulok zsákbamacskát, tetszett a bőregér legújabb feldolgozása és kifejezetten örvendetes, hogy ennyi év távlatából is képesek más aspektusból bemutatni a várost, a karaktert és a komplett jelenséget. Vesézzük ki, miben jó, vagy éppen miben nem annyira erős Reeves műve (amiről a kritikánkat a linken keresztül olvashatjátok).

Az írás spoileres, tehát aki nem látta a filmet, az ne is olvasson tovább!

Hirdetés

Rögtön a nyitójelenet piszok erősen indít. Hiába tudtam, hogy nem látjuk majd a Wayne szülők halálát, mégis úgy tűnt, hogy Thomas Wayne utolsó percei elevenednek meg előttünk. Szerencsére erről szó nincs, Rébusz ugyanis Gotham polgármesterét teszi el láb alól egy olyan jelenetben, ami simán beleillene egy horrorfilmbe. Az antagonista le is teszi a névjegyét és eléri, hogy a hideg kirázza tőle az embert. A brutalitás ellenére vért nem kapunk, ez pedig jellemző az egész alkotásra. Reeves-ék láthatóan korhatárosra akarták a végeredményt, de a stúdió nem engedett. Látszik ez akár néhány bunyón, vagy az új polgármester elleni merényletnél. Sokat nem nyom a latban, de bevallom, szívesen vettem volna egy vérgőzösebb változatot. Rébusz után sincs szórakozás, megismerjük a címszereplőt, akinek belépője nemkülönben hidegrázós. Ahogy súlyos léptekkel kiballag az árnyékból, majd kíméletlenül elintézi a festett tahókat, az maga a gyönyör. "I'm vengeance", azaz én vagyok a bosszú - hangzik el a szájából.

Ezzel kapunk egy képet arról, hogy milyen figurát is képzelt el Reeves. Személy szerint az ő karakteríve az, ami a legjobban tetszett az egész filmben. Ugyebár jelen esetben még csak a második éve ténykedik maszkos igazságosztóként, a törvény és a gonosztevők most kezdik megismerni a nevét, ő pedig élvezi, hogy félnek tőle. Kezdetben láthatóan csak a bosszú élteti, mások megmentése csak a hab a tortán, de a fő cél egyértelműen a rosszfiúk elintézése. Magányos harcos, még Alfredet is kis túlzással kizárja az életéből (egyedül kettejük kórházi jelenete ábrázolja, hogy akad itt azért kötődés bőven). Ehhez képest az utolsó harmadra kvázi megszületik az a Batman, amit a legtöbben ismernek. Az igazság sötét lovagja. Reeves pazar érzékkel mutatja be, hogy miként változik, miként lesz klasszikus értelemben hős. Ahogy az elárasztott Gothamben menti a civileket, együtt küzd a rendőrökkel és nyújt támaszt az elesetteknek. Nem véletlen az sem, hogy olyan kevés Bruce Wayne-t kaptunk a filmben. Itt nem ő a lényeg, láthatóan nem is érdekli sem a vagyona, sem az öröksége, kizárja magát a közéletből. Gyanítom, a folytatásban nem így lesz, de ez is a jellemfejlődés része, hogy felismerje, nincs Batman Bruce nélkül és fordítva.

Muszáj kiemelni a detektíves, krimis stílust, amivel a főhős híres nyomozói képességét hivatottak bemutatni. Ebből láthattunk volna akár többet is, de a spéci kontaktlencse speciel jó alapnak bizonyult. Ezt leszámítva túl sok extra nincs, de tetszettek a Rébusz leveleinél felmerülő kérdések és a komplexebb kirakós összerakása. A krimisebb kivitelezés egyébként egy másikfajta pluszt is ad az összképnek. Hajlamos vagyok a falra mászni attól, amikor lépten-nyomon rásütik egy filmre, hogy a Hetedikre hajazó stílussal bír. A Batmanben azonban el kell ismernem, hogy a párhuzam jogos, sőt, Reeves konkrét jeleneteket idéz meg David Fincher klasszikusából. Elég csak a gyilkosságokra gondolni, ahol beugorhatnak a torkosság vagy a fösvénység áldozatai, de amikor megtalálják Rébusz lakását, szintén felsejlik a hasonlóság. Gondolok itt a számtalan naplóra, ráadásul az egyikből ugyanúgy fel is olvasnak, mint a Hetedikben. Hathatna ez másolásnak, de én úgy vigyorogtam, mint a tejbetök.

Az utolsó fontos közös elem a város, illetve az eső. Ezt már bőven el lehet vonatkoztatni a Hetediktől, de főleg az első harmadban szembetűnőnek az azonosságok. Mindegyik Batman feldolgozásban másképp láthattuk Gothamet, és határozottan állíthatom, hogy még soha nem mutatkozott meg ennyire az esszenciája. Nyilván tudatos a folyamatos eső és a sötétség, de mindezek borzasztóan kellettek ahhoz, hogy végre átérezhessük, hogy mitől ilyen korrupt, romlott és visszataszító hely ez, aminek szüksége van a sötét lovagra. Ha már a városnál tartunk, nézzünk szét kicsit a lakói közt. Nem térnék ki mindenkire, mert akkor itt alszunk, de a szignifikáns szereplőket nem lehet kihagyni. A legfontosabb talán Selina Kyle Macskanője, aki megmaradt kvázi tolvajnak, de sokkal érzelmesebb, esendőbb jellemet kapott. Ötletes húzás és erős plusz motiváció, hogy kihozták a gengszterfőnök Falconét az apjaként. Túl sokat nem nyomott a latba, de működött az apró csavar.

Pingvin a háttérből ténykedik, az ő csúcsjelenete egyértelműen az üldözés, amikor megláthatjuk, hogy mennyire irgalmatlanul menő az új Batmobil. Gordon felügyelő egy afféle belépőként funkcionál a bűntények helyszínére, de tetszett, ahogy Batmannel nyomoznak, remek párosnak bizonyultak. Rébuszról már volt szó, kétségtelenül karizmatikus és félelmetes gonosz, bár a motivációja lehetett volna erőteljesebb. A "szektás" fordulat a követők gyűjtésével elengedhetetlen húzás a cselekmény szempontjából, noha nekem a főhőshöz hasonlóan egy magányos gonosz jobban feküdt volna. A várost elárasztó terve hatásos, noha itt is lehetett volna talán valami merészebbet húzni. Mindenesetre elnyeri méltó büntetését és a zárkában felfedezi, hogy lett egy barátja. Ő nem más, mint Joker. Hogy jó ötlet volt-e beemelni kedvenc őrült bohócunkat, az jó kérdés, de ha már itt van, akkor egyáltalán nem tűnik rossz választásnak ez a fiatalabb verzió, akit amúgy az a Barry Keoghan alakít, aki az Egy szent szarvas meggyilkolásában már megmutatta, hogy mennyire para arc tud lenni. Lehetséges, hogy a folytatásban ő keverheti majd a slamasztikát, az pedig mindenképp ígéretes.

Reeves önálló trilógiában gondolkodik, hála az égnek közös univerzumépítés nélkül, így okkal várhatjuk a következő felvonásban akár Jokert, illetve az is tény, hogy sokkal több Bruce Wayne-t kapunk majd. Ez persze még a jövő zenéje, de amíg ilyen kezekben van a cím, addig minden okunk megvan a bizakodásra. A denevérember köszöni szépen, él és virul, sőt régóta nem volt ennyire jó formában. A sötét, komor ábrázolásmód pedig végre egy olyan Batmant eredményezett, amire régóta vártunk.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.