A 2015-ben útnak indult Shudder streaming platform az utóbbi években a horror rajongók kedvenc célpontjává vált, amikor azok netán épp streaming előfizetést latolgattak. Bár a Shudderre is jellemző az, hogy a mennyiség sokszor a minőség rovására megy, jelenleg nincs másik olyan platform, mely az aktuális éves felhozatal legjobb csemegéit felsorakoztatná a kínálatában.
A francia és belga koprodukcióban elkészült Le Calendrier is pont egy olyan alkotás, mely kivételként erősíti az "adjunk a Shuddernek egy esélyt" szabályt. Patrick Ridremont rendező műve ugyanis nem kisebb ambíciókkal készült el, mint hogy kapjunk végre egy igazán komolyan vehető karácsonyi tematikájú horrorfilmet.
A horror műfaj szereti kiforgatni a mindennapi dolgokat és bemutatni azok árnyoldalát, de többnyire vígjáték motívumokkal keverve sikerül azt elérni. Gondoljunk csak az idén érkező Winnie The Pooh: Blood and Honey-ra, vagy a héten moziban debütált Vérapóra, melyek nem is akarják komolyan venni magukat.
Ridremont filmje ugyan csak tavaly jelent meg, de mégis az ünnepi hangulatú horrorok egyik kiemelkedő darabjaként szilárdulhatott meg a horror rajongók körében. Ehhez csupán kreativitásra, és egy lenyűgöző alakításra volt szükség a főszerepben lubickoló Eugénie Derouand-tól.
A Le Calendrier a Télapó, a Krampusz vagy a Jézuska alternatív bemutatása helyett inkább egy igazán elhanyagolt tematikát tesz meg középpontjaként: a gyermekek imádott adventi kalendáriumát. A lábaira lebénult Eva (Derouand) a december eleji szülinapjára a legjobb barátnőjétől kap ajándékba egy díszesen faragott, igazán csicsán kinéző, germán eredetű adventi naptárt, melynek ablakocskái mögött megbújó jóságait naivan el is kezdi elfogyasztani.
Az ajándék elfogadása és annak rendeltetésszerű használata azonban nem várt következményekkel jár. Az elején még mondhatni, hogy többnyire Eva jókívánságai válnak valóra - hirtelen meggazdagszik, majd csodával határos módon még a lebénult lábaiba is visszatér az élet. Azonban ezeknek a kegyeknek ára van, amit kamatostul meg kell fizetnie mind Evának, mind a vele érintkező embereknek.
A Le Calendrier egy igazán fantáziadús, kreatív próbálkozás, mely sikerrel söpri le a "nem lehet komoly hangulatú karácsonyi horrort készíteni" kritikákat az asztalról. Egyrészt már a faragott adventi kalendárium dizájnjába is annyi kreativitás összpontosul, amit a mai horrorok többsége is megirigyelne, ám a különböző ablakocskák rituáléba illő prezentációja, no meg a naptárban élő entitás hatásos felbukkanásai gondoskodnak róla, hogy a figyelmünk egy pillanatra se kalandozzon el. Másrészt a központi rejtélyt egy tényleg kiváló színészi teljesítménnyel mélyítik tovább, úgyhogy azok is megtalálják a számításaikat, akik inkább az erős drámai vonalakat keresik a horrorokban.
Az író-rendező Ridremont egyetlen hibát vét a cselekmény előrehaladtával: sokkal okosabbnak próbálja magát és a filmjét beállítani, mint amilyen. Ez bizony túlzásokba eső húzásokban és felesleges túlbonyolításokban csúcsosodik ki, ám szerencsére a főhősnőnk fejlődési ívébe még ezek is beleférnek, sőt, igazából a végkifejletnek ezek ágyaznak meg csak igazán.
Zárszóként azért pontosítanám, hogy nem érdemes a filmtörténelem legfélelmetesebb karácsonyi tematikájú horrorjaként leülni a Le Calendrier elé. Jump scare elvétve akad egy-kettő, de alapvetően ez is azon filmek táborát erősíti, mely inkább a hangulatával és a rejtélyének kibontakoztatásával igyekszik a néző bőre alá bújni, amit sikerül is elérnie. Aki már végképp unja a kínos nevetésekbe fulladó gyilkos Mikulások és Krampuszok történeteit, az mindenképp adjon esélyt a Le Calendriernek, mert igazi "ünnepi" meglepetésben lesz része.
