A Magasmentés főhőse Félix Sándor magasmentő specialista, aki azért dolgozik, hogy megmentse az öngyilkosságra készülő embereket - azokat, akik hídról vagy egy magas épület, építmény tetejéről akarnak a mélybe ugrani. Sándor egy remek tűzoltó, és bár nem pszichológus, mégis képes az olyan mértékű empátiára, és úgy belelát mások lelkébe, hogy már közel száz embert mentett meg a haláltól.

Miközben vadidegeneknek segít, a saját élete romokban hever, és valahol itt csatlakozunk be mi, nézők ebbe a történetbe, egy olyan jelenettel, amikor a főhős egy balesetet szenvedett buszban ül, karjában tart egy sérült gyermeket és próbálja ébren és életben tartani. Ez némiképp ellentétben áll a leírás által ígértekkel, ugyanis Sándor se nem a magasban tartózkodik, se nem egy öngyilkosjelöltet kell megmentenie, de hatásos nyitás.

A filmre mind a majdnem teljes két óra alatt igaz ez a disszonancia és erősebb a látvány, a hatás, mint a történetvezetés. A katasztrófavédők munkája izgalmas, érdekes alap, amelyre érdemes lenne itthon is sorozatot és filmet építeni, mint ahogy teszik azt sok helyen a világban, hiszen könnyű hősöket gyártani, és szeretjük nézni, ahogy a szereplők kockára teszik a saját életüket azért, hogy másokat, egyszerű, hétköznapi civileket megmentsenek. Olyan embereket, akikkel a nézőnek nagyon könnyű azonosulni.

Ezért is volt reménykeltő a Magasmentés felütése, hiszen szinte alig készül olyan magyar produkció, melyekben a tűzoltók lennének a középpontban, és nem romantikus komédia, hanem akció-dráma lenne. A Magasmentés viszont bármennyire is ígéretesnek tűnt, sajnos csalódást okozott, hiszen többnyire vontatott produkció lett a végeredmény, mely rengeteg kérdést hagyott a nézőben és ezek nem olyan kérdések, melyekkel jó érzés kisétálni a moziból.

A készítők sokat dolgoztak a forgatókönyvön és ez látszik is. Olyan érzése lehet a nézőnek, mintha kihúztak volna jeleneteket, történetszálakat, hogy rövidítsenek a játékidőn, csak miközben az alkotók fejében megvoltak ezek az információk, és nem látták bajnak, ha repülnek egyes snittek, addig egy külső szemlélő számára bizonyos pontok, a kapcsolati háló sajnos érthetetlenné, átérezhetetlenné vált.

A forgatókönyv hézagos, a film jószerével csak jelenetek egymásutániságát jelenti, kohézió nélkül, és fel-felbukkannak olyan szereplők, akik látszólag ok és cél nélkül kerülnek képbe, majd tűnnek el a történetből. Ilyen volt például Hegedűs D. Géza hajóskapitánya, a főhőst zaklató tinilány vagy a csavargót alakító Keresztes Tamás. Az alkotói szándék vélhetően az lehetett, hogy rajtuk keresztül árnyalják a főszereplőt, esetleg rávezessék őt valamire, vagy felfessenek olyan színeket is a vászonra, melyeknek szerintük ott lenne a helye, de sem megágyazva nem volt ezeknek a karaktereknek, sem lecsengést, konklúziót nem kaptak, így pedig a hatás elmaradt.

Bár azt meg kell jegyezzem, hogy Keresztes Tamás ebben a pár perces szerepben is maradandót alkotott. Nem sokat volt jelen, de a nézők nagy része rá biztosan emlékezni fog a film után.

Nem segítette a történet érthetőségét az sem, hogy alapvető kapcsolati relációk nem voltak rendesen elmagyarázva, vagy felszínesen voltak tálalva. Ilyen például a főhős és a fiának a kapcsolata, illetve az elhunyt feleség/anya figurája, akinek a története kellő alapot, motivációt jelenthetett volna a főszereplő számára, de így, hogy vizuálisan nem volt megtámasztva, szinte súlytalan maradt. Ugyanez volt igaz sajnos a legtöbb mellékszereplőre is, hogy elmaradt a mélység.

A film másik hibája, hogy túlságosan amerikai szeretett volna lenni. A magyar környezettől idegen például az a fajta tévériporteri munka, ahogy a Magasmentés ábrázolja a helyszínre furgonnal megérkező stábot, és a talkshow-t, melyben a műsorvezető és a látvány harsánysága is elüt a hazai viszonyoktól. Ha van is ilyen, vagy ehhez hasonló produkció, nem ez az általános, a megszokott és ezért eléggé kidob az élményből, pedig a műsoros szegmensben lett volna dráma.

A történet középpontjában Félix Sándor és a fiának kapcsolata áll, vagyis állna, ha a fókusz nem terelődne el folyton valami más irányba és nem lenne picit szellős a sztori, tele olyan képi megoldásokkal, melyekre nincs magyarázat. Ugyanis nemcsak egyes mellékszereplőket látva tárjuk szét a kezünket és értetlenkedünk a moziban, hanem a folyamatos áramkimaradások sem nyernek értelmet.

A Kontrollban is kapunk egy hasonló vizuális megoldást, de itt hiába várjuk a mögöttes tartalmat, nem jön semmi. Ha pusztán az volt az alkotók szándéka, hogy illusztrálják a nagy esőzések okozta áramellátási hibákat, és hogy ez is közrejátszik az emberek általános hangulatának leromlásában, a sok öngyilkosságban, akkor is kellett volna adni valami magyarázatot erre a jelenségre, mert így egyike azoknak az idegesítő kérdéseknek, amelyeket a néző magával visz kifelé a moziteremből. A másik, hogy mit keresett egy fóka a kocsiban?

A potenciál meglett volna a Magasmentésben, de míg Félix Sándornak sikerült több mint száz embert megmentenie, az őt alakító Bogdan Dumitrache hiába játszott jól és hozott remek alakítást, ebből a sablonos figurából többet nem tudott kihozni. A fiát játszó Börcsök Olivér is megtett mindent azért, hogy színesítse a figuráját, és színészileg nem is lehet rá panasz, de ezt a karaktert nem lehetett kidomborítani a papírról. A drámai csúcspontnak szánt jelenet sem ütött akkorát, és sajnos nem befejezése, hanem szimplán vége lett a filmnek.