Hirdetés

Mank - Kritika

|

David Fincher visszarepít minket a 30-as, 40-es évek Hollywoodjába, az eddigi legszemélyesebb művével.

Hirdetés

Ha egy sztárrendező személyesebb hangvételű filmet készít, az a rajongókat sok esetben megosztja. Gondoljunk csak Martin Scorsese Némaságára vagy Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywoodjára. David Fincher új alkotása, a Mank tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába.

Hirdetés

Herman J. Mankiewicz (Gary Oldman) szabad gondolkodású forgatókönyvíró Hollywoodban, kinek mindenről határozott véleménye van. Legújabb munkája, a fiatal feltörekvő filmes, Orson Welles (Tom Burke) első mozgóképének szkriptje lesz, melyet két hónap alatt kell megvalósítania. Ez a film, az Aranypolgár.

Fincher a ma élő rendezők között kiemelkedően precíz, az adott jelenetet addig kell újravenni, míg az ő fejében megálmodottaknak meg nem felel. A maximalista attitűd a Mank minden másodpercéről süt. A képi világ, a hangok, a színészek, az atmoszféra, olyan szinten autentikusak és korhűk, hogy senki ember fia meg nem mondaná, hogy a filmet nem a 40-es években forgatták. Ez a stílus pazarul áll a műnek, egyből visszarepíti a nézőt 80 évvel korábbra, illetve segít azonosulni a koncepcióval, konfliktushelyzetekkel. Érezhető, hogy a téma felettébb közel áll a rendező szívéhez, ám nem csak emiatt személyes darab a Mank. A fő ok, hogy a forgatókönyvet a direktor 2003-ban elhunyt édesapja, Jack Fincher írta. Az eredetileg újságíró férfinak ez az egyetlen filmes kreditje, de garantáltan az eszünkbe véssük a nevét (nem csak a fia miatt). Egészen elképesztő, amit összehozott, szövegei tökéletesen tükrözik a 30-as, 40-es évek stílusát, finom humora könnyedséget csempész a komoly tartalomba, miközben aktuális problémákra reflektál. David kellő tisztelettel bánik apja örökségével és hagyja kibontakozni azt, mi több, rendre a forgatókönyvekben használatos címsorokkal vált a jelen és a múlt eseményei közt.

De milyen is maga a film? Nos, nehéz. Aki arra számít, hogy az Aranypolgár létrejöttének körülményeit tűpontosan fogjuk végigkövetni, az csalódni fog. A Mank csak egy szeletkéjében foglalkozik Welles mesterművével, de ez így van jól. Fincher jóval többet ad, mesteri korlenyomatot, hiteles látleletet a hollywoodi stúdiórendszerről, melyben erősen bírálja a vezetőket, felfedve a média véleményformáló hatását, s az ezzel járó felelősséget. Karakterei élő, lélegző lények, egyéniségek, s noha a címszereplő uralja a jeleneteit, az utolsó mellékalakig, mindenki emlékezetes. A főhős mindent eltűrő neje, a bájos gépírónő, az álszent stúdiófőnök, a dúsgazdag díva, vagy maga Welles. Ezt a díszes társaságot fűzi össze Mankiewicz, akit alkoholizmusa és szókimondása ellenére lehetetlen nem kedvelni. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy mennyire szükségesek előzetes ismeretek a filmhez? Nem hátrány, ha a néző látta legalább egyszer az Aranypolgárt, de az élményhez egyáltalán nem szükséges az alapanyag töviről hegyire való átnyálazása. Ellenben a mozgóképek szeretete, a filmkészítés iránt való érdeklődés szinte elengedhetetlen, más esetben sokan unni fogják a lassú történetvezetést. A 130 perces játékidő kicsit talán sok, de a téma miatt eleve nem tudtam másra figyelni, magába szippantott a világa.

Gary Oldman a tőle megszokott módon lehengerlő, de ez a komplett stábról elmondható. Amanda Seyfried talán soha nem volt ennyire jó, Lily Collins, Tom Burke, Charles Dance, Tom Pelphrey, tényleg mindenki kitesz magáért, le a kalappal előttük és a castingosnak is jár a pacsi.

Ahogy a bevezetőben kitértem rá, ez egy nem szokványos Fincher film. Jóval megosztóbb, a téma nem mindenki számára érdekes, de aki vevő rá, annak egy emlékezetes élményben lesz része. Hiába szól a vártnál jóval kisebb mértékben Orson Welles klasszikusáról, cselekményében rengeteg áthallást fedezhetünk fel, stílusában, részleteiben rendszeresen visszaköszönnek motívumok, olyannyira, hogy Herman Mankiewicz maga válik a róla szóló film Charles Foster Kane-évé, azaz Aranypolgárává.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Mank

Kinek Ajánljuk
  • Aki kíváncsi milyen egy személyesebb Fincher film
  • Aki látta és szereti az Aranypolgárt
  • Akit vonzanak a filmkészítésről szóló alkotások
  • Aki egy hiteles korlenyomatot szeretne a 30-as, 40-es évek Hollywoodjáról
Kinek Nem
  • Akit nem érdekel az Aranypolgár
  • Akit untatnak a filmezéssel foglalkozó "insider" művek
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A Project029 Magyarország Kft. közleménye
Bezár