A ház az erdő mélyén alapkoncepció sokféle értelmezésnek ad táptalajt - horrorrajongók valószínűleg rögtön valami paráztatós sztorira asszociálhatnak, míg a drámaibb vonulatok kedvelői a magány és a bűnhődés allegóriájaként gondolhatnak az alaphelyzetre. Azonban ki mondta, hogy a kettőt ne lehetne vegyíteni?

Lucky McKee rendező ez utóbbival próbálkozott meg az Old Man című filmjével, és a főszerepre azt a Stephen Langet sikerült megszereznie, aki a Vaksötétben már bizonyította, hogy képes egy kiszolgáltatottnak tűnő vak idősemberből is egy félelmetes figurát kihozni. A film trailere egy thrillerbe hajló kamaradrámát ígért, ám a mai trendekkel eltérően kijelenthető, hogy ezúttal nem vezetett teljesen félre az előzetes.

Stephen Lang név nélküli karaktere, az Idősember (Old Man) egy erdő mélyi kuckóban tengeti mindennapjait. Reggel arra ébred, hogy lakótársának nyoma veszett, hiába hívogatja, nem kerül elő. Egyszer csak kopogtatnak, és egy fiatal férfi, Joe (Marc Senter) kéredzkedik be ahhoz az emberhez, aki amúgy egy csőre töltött puskával nyit ajtót neki. Itt valami biztos nem kóser, gondoljuk, elvégre ki akarna bemenni egy olyan helyre, ahol ilyen vendéglátásban részesül már az elején?

Joe azonban minden megszeppentsége ellenére rátermett figura, és nem tágít vendéglátója mellől. Ez már csak azért is megsüvegelendő teljesítmény, mert Lang ismételten egy impulzív karaktert alakít, aki egyik pillanatban ránk hozzá a frászt, hogy a másikban már "öregbácsis" mosoly üljön ki az arcára.

Az Old Man egy tipikus kamaradarab. Kevés szereplő, annál több feszültség (legalábbis kezdetben), minimalista cselekmény, sok szimbólum és értelmezési lehetőség. Utóbbiak túlsúlya miatt a thriller követelmények csak részben teljesülnek, és sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a karakterek közti interakcióra és dinamikára. Sőt, amellett is lehetne érvelni, hogy Lang nélkül ezt a filmet nehezen lehetett volna eladni thrillerként.

Kétségtelen ugyanis, hogy mióta a 2009-es Avatárral a szélesebb közönség is megismerkedett mogorva fizimiskájával, Stephen Lang tudatosan illeszkedett bele olyan szerepekbe, amelyek Miles Quaritchra hajaznak. Persze lépten-nyomon elvállal rangidős (semleges) mellékszerepeket, de a főbb vállalásokban többnyire olyan figurákat alakított, akikből csak úgy árad az ösztönösnek mondható férfi düh és erőszakosság.

Lang pedig miután egy évtized alatt felépítette ezt a képet magáról, mostanában rá is játszik ennek az elvárásnak a dekonstrukciójára. Ezt láthattuk már a Vaksötét 2-ben is, ami alaposan megosztotta a nézőközönséget, mivel a Vakember emberi, érzelgős oldalának bemutatásával próbálta semmissé tenni az első film történéseit.

Az Old Manben hasonló stratégia látszik kirajzolódni. A veszélyesnek tűnő, kiszámíthatatlan Idősembertől az elején feláll a szőr hátunkon, és kérve kérlelnénk Joe-t, hogy hagyja már ott a francba a kunyhót. Mire azonban megszületik ez az elhatározás a váratlan vendégben, addigra a vendéglátó is egy új oldalát mutatja be, ami legalább annyira meglepi Joe-t, mint minket, nézőket.

Az Old Man címszereplője fokozatosan simul bele egy lágyabb jellemvonásokkal felvértezett, sebezhető karakter bőrébe, hogy bemutassa a nagy igazságot, miszerint minden mufurc ember mögött keserű tapasztalatok sorakoznak. Ezekkel pedig mindenki a maga módján tud csak megbirkózni, mint azt az Idősember története is példázza.

Lucky McKee filmje végül teljesen máshova futtatja ki a cselekményt, mint amire az előzetes alapján számítanánk, ám koncepciótlan csapongás helyett tudatos építkezést követhetünk végig. A személyes történetek megosztásával olyan árnyalatok sejlenek fel, melyek alapján kikövetkeztethető, mi is lesz a végkifejlet, ami azonban így is, úgy is keserédes utóízt hagy maga mögött.

Narratíva tekintetében nincs újítás az Old Manben, hiszen láthattunk már hasonló finálékat a filmtörténetben. Stephen Lang viszont képes elvinni a hátán a filmet, egy olyan szerepben, amit láthatóan élvezett, hiszen újabb esélye adódott, hogy kitörjön abból a goromba szerepkörből, amibe beskatulyáztatta magát az elmúlt évtizedben.

Akik Lang miatt nézik meg az Old Mant, nem fognak csalódni, ám a thriller rajongók számára minden bizonnyal "kevés" lesz a film. Joe karaktere túlságosan pipogya, hogy hiteles ellenpólust tudjon alakítani Langgel szemben, a sztorizgatások és fenyegetések pedig gyorsan élüket vesztik, hogy egy drámává laposodjon a történet. Ebből viszont már csak Lang miatt is többet ki lehetett volna hozni, hogy a műfaj kedvelői is megtalálják a számításaikat.