Nyugodtan mondhatjuk, hogy a videójáték-adaptációk új erőre kaptak az elmúlt néhány évben. Noha a színvonaluk továbbra sem verdesi az eget, vagy anyagilag teljesítenek remekül (Super Mario Bros.), vagy a rajongók szívét dobogtatják meg (Gran Turismo). Az azonban mindenképp elmondható, hogy a filmesek sokkal nagyobb műgonddal nyúlnak az alapanyaghoz és igyekeznek kiszolgálni mind a gamerek, mind a laikusok igényét.
Ez sosem egyszerű feladat, de az Öt éjjel Freddy pizzázójában (innentől kezdve a játékok eredeti címe után FNAF) ideális alanynak tűnt, hogy végrehajtsa ezt a bravúrt.
Mike (Josh Hutcherson) egyedül nevei húgát, folyamatosan munkát keres, mert sehol sem képes beilleszkedni, illetve múltbéli traumája kísérti. Kap egy lehetőséget, hogy a szebb napokat is látott Freddy pizzázójában dolgozzon éjszakánként biztonsági őrként. Hősünknek szüksége van a pénzre, elfogadja az ajánlatot, de hamar rá kell döbbennie, hogy a hely sötét titkokat rejteget.
Az első FNAF játék lassan 10 esztendeje jelent meg és villámgyorsan hatalmas népszerűségre tett szert. A folytatásokkal fokozatosan hagyott alább a tömeghisztéria, ám kialakult egy rajongói bázis, akik rendre előrukkoltak a teóriáikkal és mindegyik epizóddal bővült az igencsak sötét és baljós világ, amit a franchise kreált.
Személy szerint sosem voltam rajongó, egy ideig követtem a sorozat útját és a "lore" alapjaival is tisztában vagyok, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden egyes részletet ismerek Freddy-ékkel kapcsolatban. Az egyik fő kérdés a film kapcsán, hogy mennyire akar belemászni a történet hátterébe, illetve egy laikus számára befogadható-e, hogy animatronikus báboktól kell rettegni. Emma Tammi rendező mindkét fél igényeinek meg akart felelni, az eredmény azonban sajnos közel sem lett rózsás. A felvezetés nem rossz, ahogy összekapcsolják Mike szálát az étteremben zajló bizarr jelenségekkel és az első néhány éjszakán a hangulatot is sikerült elkapni. Látszik, hogy az alkotók elmélyültek a részletekben és rengeteg utalással kedveskednek a fanoknak. Technikailag szintén jelesre vizsgázik az összkép, a bábokat nem CGI-jal keltették életre, hanem valóban megépítették őket, ami mindenképp becsülendő és kiküszöböli a műanyag hatást. Az igyekezet és az ambíció tehát látszik, de ezen kívül sajnos nem lehet más pozitívumot mondani a FNAF moziról.
Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy esik szét az összkép, mely az egyszerűsége ellenére is szörnyen zavarosnak érződik. Teljesen ad hoc módon, megalapozatlanul emelik be a háttérinformációkat, melyek nemhogy világépítésből, de szimpla történetmesélésből is megbuknak. Az összefüggések légből kapottnak érződnek, már ha egyáltalán vannak és nem csak következetlen eseményeket látunk egymás után. Magától értetődőnek számít a természetfeletti, de a miérteket ugyanúgy homály fedi. Az identitászavar ebben mutatkozik meg leginkább, ugyanis Tammi képtelen épkézláb módon megtalálni a kontrasztot a két tábor kiszolgálása közt. Ugyanez elmondható a csavarokról, melyeknek semmi súlya, a kulcsfontosságúnak szánt reveláció pedig inkább a szórakoztató kikacsintás jellege miatt működik, mintsem dramaturgiailag hatásos fordulatként. A legnagyobb baj azonban, hogy horrorként iszonyú gyenge a FNAF. Egy-egy jump scare akad, de maximum a legijedősebbek fognak rajta összerezzenni. Hiányzik a feszültség, s bár az atmoszférát olykor elkapja, az önismétlő álmodozás helyett, legalább egy hosszabb éjszakai jelenetsort igényelt volna a film, ami ráerősít a paranoid túlélő horror titulusra.
Becsületére legyen mondva, az Öt éjjel Freddy pizzázójában próbálkozott tisztességgel és látszik a belefektetett energia, de ez elsősorban a rajongóknak készült, akik betéve ismerik a világot, az utalásokat és képesek értékelni ezeket az apróságokat. Önálló filmként viszont piszok kevés Tammi műve, a papírvékony sztori szétesik, tele van lyukakkal és iszonyú hektikus, nem beszélve a gyenge karakterekről. Az esetleges anyagi siker garantálhat egy, vagy több folytatást, de a jövőben ennél többre lesz szükség, mert egy drága tisztelgésnek rendben van, saját lábán megálló horrorként azonban bántóan gyenge ez az ötnapos kaland Freddy-vel és barátaival.
