A videojáték-adaptációk egyre nagyobb teret hódítanak és szerencsére jóval komolyabban veszik őket, mint korábban. Legutóbb a Super Mario mozi majd' másfél milliárd dolláros bevétele bizonyította ezt, s noha a Gran Turismót nem fenyegeti az a "veszély", hogy akkora siker lesz, egy decens filmnek már a legtöbben örülnének. Egy versenyjátékot persze nem könnyű vászonra vinni, de jelen esetben Jann Marderborough inspiráló igaz története remek kiindulópontot jelentett.
Jann (Archie Madekwe) imádja a Gran Turismo játékokat és elég jó is bennük, mi több autóversenyző szeretne lenni, de a valóságban. Apja úgy gondolja, hogy egy elérhetőbb álmot kéne kergetnie, ám amikor a Nissan versenyt hirdet a játékosok körében, minden megváltozik. A győztes bekerül a GT akadémiára, ahonnan már csak egy lépés a profivá válás.
Neill Blomkamp művének az alapsztori volt az egyik aduásza. Az, hogy ez a dolog megtörténhetett a valóságban, nagyban köszönhető a Nissan frappáns marketinghúzásának, de Jann viszontagságos útja is ordított egy filmért. Ha képesek ügyesen összeegyeztetni ezt a két elemet és a futamok már csak a közepes szinten megütik, akkor nagy gond nem lehet. Nos, ez utóbbival nincs is.
A Gran Turismo számos helyre elkalauzol minket, melyek közül a legtöbb helyszínt a Hungaroring "alakítja", így a szemfülesek kiszúrhatják a hazai környezetet. Az aszfaltszaggatás működik, a drónfelvételek hangulatosak, illetve akad néhány kreatív vizuális megoldás. Szintén tudatos, hogy helyenként a játékok grafikája jelenik meg "élesben", így összemosva a szimulációt a valósággal. Aki követte Marderborough útját, annak feltűnhet, hogy kronológiailag sok eseményt összekevertek, megcseréltek. Ez lehet, hogy a realitás rovására megy, de dramaturgiai szempontból érthető, miért döntöttek így. Egy kerek történetet kívántak elmesélni, ahhoz pedig bele kellett nyúlni a tények időrendi sorrendjébe. Nem is szeretném hibaként felróni, főleg ha az élményt szolgálják vele, de az összkép sajnos nem ennyire rózsás.
A Gran Turismo iszonyatosan kiszámítható és még véletlenül sem azért, mert megtörtént eseményeken alapul. Sokkal inkább, mert a zsáner minden létező paneljét felhasználja, mégpedig bárminemű egyediség nélkül. Hiába csábító a felütés, ha nem töltik fel semmivel. Vagyis megtöltik, végeláthatatlan sablonnal. Jann apjának szerepe kimerül annyiban, hogy kétkedik, majd rájön, hogy tévedett és egy giccses jelenetben végre büszke lehet fiára. Sejthető, hogy a szakma sem fogadja tárt karokkal a srácot, de az elnagyoltság itt új szintre kerül. A saját csapatán belül, verseny közben, ahol fő a koncentráció és a közös érdek, beszólogatnak neki. Tény, hogy hősünk valóban élt át hasonlót, csak éppen az arányokat nem sikerült elkapni. Ugyanez igaz a rivális csapat újgazdag, rajzfilmszerűen gonosz pilótájára, aki fittyet hányva minden szabályra, autókat lök ki és kis híján halálos balesetet okoz, következmények nélkül. Másik nagy kedvencem, hogy szinte minden futamnak úgy kell véget érnie, hogy az utolsó körben, drámai küzdelemben, centikkel végzünk előrébb az ellenfélnél. Ki lehet színezni az igazságot, de amikor ilyen mértékben és ennyiszer történik, az egy idő után a röhejesség határát súrolja.
A színészek közül egyedül David Harbourt lehet kiemelni, ő visz némi színt és szívet a filmbe. A főszereplő Archie Madekwe pocsék casting volt, 193 centijével eleve piszok hiteltelen pilótának és a játéka is gyenge.
A Gran Turismonál minden adott volt, hogy egy jó adaptáció szülessen és aki egy könnyed, kiszámítható élményre vágyik, illetve imádja a technikai sportokat, valószínűleg nem is fog csalódni. A versenyek többnyire hatásosak és a játékos áthallások is frappánsak, ám aki kettőnél több filmet látott a témában, az semmilyen újdonsággal nem fog találkozni. A dialógusok tömve vannak közhelyekkel, a karakterek papírmasé egyszerűségűek, a koncepció hiába érdekes, ha a sablonzuhatag és a pátoszosság szinte teljesen kiöli belőle az érzelmeket, téteket. Blomkampnak láthatóan egy bérmunka volt és nem ezzel az alkotással fogja megreformálni a karrierjét. Aki pedig igazán ütős autóversenyzős mozira vágyik, az továbbra sem talál jobbat a Hajsza a győzelemért és Az aszfalt királyai duónál.
Hallgassatok meg egy másik véleményt is:
