Egy nagyjából pont egy évet felölelő periódus után a napokban véget ért a Primal első évada - ez a Samurai Jack alkotójának és a Hotel Transylvania filmek rendezőjének, Genndy Tartakovskynak az új animációs sorozata, mely a prehisztorikus időkbe kalauzolta vissza a nézőt tíz 20 perces epizód erejéig. A végeredmény pedig? Teljes győzelem, mind a nézők, mind a rendező oldaláról.

Amikor a 90-es évek elején a parabola antennának hála sikerült számtalan minőségi idegennyelvű csatornába belepillantani, szinte hétről hétre műsorra került egy-egy élőszereplős B-, némely esetben pedig egyenesen ZS-kategóriás alkotás, amikor is tudósok vagy bátor kalandorok valahogy visszamentek az időben vagy lefúrtak a Föld mélyébe, hogy prehisztorikus állapotokba csöppenjenek. Ez persze akkortájt teljesen lenyűgözött, ahogy az emberek óriási, de mai szemmel nézve hihetetlenül gagyi bábdinoszauruszok elől menekültek, melyeknek a mozgási sebessége talán a gyökkettőt sem érte el. Hol volt ekkor még a Jurassic Park T-Rexe?!

Amilyen nagy kelletje volt az ilyen filmeknek a 60-as, 70-es és 80-as években, olyannyira kipukkadt a lufi a jelenünkre. Genndy Tartakovsky is valószínűleg meglátta ezt a rést a dinós/óriásszörnyes piacon, és türelmesen kivárt, hogy a nézők még inkább ki legyenek éhezve egy alapsztorijában az ezeket a régi filmeket lemásoló kalandra: adott egy ősember egy fikciós prehisztorikus korban, akihez hozzácsapódik egy ragadozó dinó, hogy utána együtt éljék túl a mindenféle korabeli veszélyeket.

Tartakovsky saját elmondása szerint a történet alapja még a 2000-es évek elején megfogalmazódott benne, de akkoriban még nem érezte magát elég érettnek és felkészültnek egy ilyen sorozat tető alá hozatalára. Legfőbb félelme az volt, hogy a nézők nem fognak tudni azonosulni egy olyan sorozattal, ahol a két főkarakter igazából csak hörög és ordít, nincs semmiféle értelmezhető verbális kommunikáció közöttük. Az már sosem derül ki, hogy vajon ha a Primal a 2000-es évek elején debütál, akkor is így nézett volna-e ki a fősodor, de az nyugodtan kijelenthető, hogy megérte Tartakovskynak várni ezzel a projekttel, mert így a 2010-es évek végére, illetve a 2020-as évek elejére az egyik legbátrabb, de egyben legszebb animációs élménnyel tudta meglepni a közönséget.

A Primal első részében megismerkedünk Spearrel (Lándzsa), az ősemberrel, illetve Fanggel (Agyar), egy közepes méretű T-Rexszel, akiket a sors kegyetlenül megtréfál, hogy utána egymás segítségére legyenek utalva. Bár az elején csak a közös tragédia alapozza meg ezt a nem mindennapi szövetséget, ahogy egyre több kalandot élnek át együtt, úgy alakul át az egész kapcsolat egy őszinte bajtársiassággá. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ez az egész folyamat úgy válik a néző számára is egyértelművé, hogy a karakterek szájából egy értelmes szó sem hangzik el. Tartakovsky és az animációs csapata mindent az arc- és szemrezdülésekre hagy, melyek őszintébben írnak le minden érzést, mint tízoldalnyi párbeszédes jelenet egyes forgatókönyvekben.

A sorozat képi világa lehengerlő. Tartakovsky a tőle megszokott stílusban eleveníti fel ezt a már említett fikciós prehisztorikus időszakot, ahol az ember és a dinoszauruszok még egymás mellett éltek - és bár most a tudományos beállítottságú olvasók biztosan felszisszennek, de nyugodtan tekintsenek el a pontatlanságtól, hiszen ezzel csak a saját szórakozásuknak ártanak. Tartakovsky több nyilatkozatában is írta, hogy nem szeretné ugyanazon köröket lefutni, nem szeretne unalmas alkotóvá válni, és ez mind a helyszínek, mind a harci jelenetek kapcsán megfigyelhető. Amennyire csak lehet, igyekszik változatos helyekre kalauzolni a hőseinket - hófedte síkságokon és dzsungeleken át egészen kitörésre kész vulkánokig is elkísérjük Spearéket.

A szembenálló élőlények terén is részről részre megújul a sorozat, melyek így jól elkülöníthető, emlékezetes kalandokként maradnak meg a nézők emlékezetében. Bár epizodikus jellege miatt könnyen lehetne legyinteni, hogy teljesen mindegy, milyen sorrendben nézzük végig az első évadot, azért érdemes a megjelenési dátumot figyelembe véve haladni, főként, hogy két cliffhangerrel is találkozunk az első évad során. Az elsőre az ötödik résznél kerül sor, mely konkrétan kifacsarja a néző szívét, a másik pedig a finálé sorait zárja, ami egyben már előre vetít egy teljesen más hangulatú második szezont, amit szerencsére már be is rendelt az Adult Swim.

Végezetül utolsó, de talán legnagyobb erényként illendő megemlíteni a harci jeleneteket. Már a Samurai Jack záró évada kapcsán is megfigyelhető volt, hogy Tartakovsky egy sötétebb irányba vitte el a történetet, és ami annak idején a Cartoon Networkön rajtot vett, az jogosan zárult le a felnőtteket megcélzó Adult Swim animációs csatornán. Ez a Primalre hatványozottan igaz. Hiába van benne rengeteg elem, ami vonzhatná a gyerekeket (mindenféle dinó és emlős), ez valójában egy emberi és állati túlélésről szóló példamese, ahol nincs finomkodás. Míg nemrégiben a Monster Problems film amellett tette le a voksát, hogy egy világégés közepette se szóljon minden csak a túlélésről, addig a Primalben a szórakozás és az önfeledtség luxusát nem engedhetik meg maguknak a főhőseink. Minden áron túlélni - talán ez lehet majd a sorozat magyar címe, ha egyszer eljut hazánk valamelyik csatornájára, és ez a három szó nagyon hűen tükrözi, mire számíthat látatlanban a néző.

A Primal egy igazán egyedi darab a mostanság futó animációs sorozatok körében, mely az egyszerű, de nagyszerű elvét vallva mutat be egy túlélő történetet egy fiktív történelmi korban, a maga kíméletlen és brutális, de olykor lenyűgöző és szívszorító valóságában. A 2021-ben érkező folytatásban pedig minden bizonnyal csak fokozni fogják Tartakovskyék az eddig sem alacsony téteket.